GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Márai Sándor írja naplójában ’45 őszén-telén: “A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat, marhacsorda módjára hajtják el őket, száz és százezer embert. A ’kollektív büntetés’ mint nemzetközi gyakorlat, a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta magát. Tegnap a ’zsidók’, ma a ’svábok’, holnap a ’polgárság’, aztán a laposfülűek... S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. (…) Közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; ’határozati alapon’ terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek - így vagy úgy - ebből a társadalomból. Ebből a világból.”
Október 15-én a nyilas hatalomátvétel évfordulóján hazánk történelmének legsötétebb korszakára emlékezünk. Arra a korra, amelynek névadói, a nyilasok így gondolkodtak: “…nem hagyjuk befolyásolni magunkat ócska, érzelgős humanista jelszavaktól. Egyetlen szempont, egyetlen cél irányít csak bennünket: a zsidókérdést végleg fel akarjuk számolni, a zsidósággal végleg le akarunk számolni. (…) Meg kell szabadulnunk attól a súlyos belső tehertételtől, amit a zsidóság jelent.” - írja a Harc című lap Leszámolás című cikkében Bosnyák Zoltán 1944-ben.
Amikor a nyilasterror áldozataira emlékezünk, hitet teszünk egy olyan politika mellett, amely ellentmondást nem tűrő következetességgel utasít el minden kirekesztést, minden faji, nemzeti, vallási vagy más alapú előítéletet, megbélyegzést, erőszakot. Egy olyan politika mellett teszünk hitet, amely nemcsak elutasítja gondolatoknak és tetteknek ezt a tisztátalan forrását, a tudatlanság és az agresszió eme veszélyes robbanó elegyét, hanem aktívan tesz, aktívan fel is lép az őspatkány által terjesztett kór: a meg nem gondolt gondolat ellen, mert tudja, hogy a szónak és a tettnek következménye van, és mert vállalja a felelősséget szavaiért és tetteiért. Vállalja a felelősséget, mert tudja, ha nem ezt teszi, úgy jár - s miatta egy egész nemzet járhat úgy -, mint az az ember, aki a tizedik emeletről lezuhanva minden egyes emeletnél elmondja önnönmaga megnyugtatására, hogy eddig minden rendben. Eddig minden rendben. S közben elfelejti, hogy nem a zuhanás, hanem a leérkezés a lényeg.
A figyelmeztető történelmi példa adott. A nyilas rémtettek nem önmagukban álló eseményei a magyar történelemnek, évtizedes folyamatok végeredményeképpen jutott el hazánk oda, hogy ezek az aljas gyilkosok kedvükre garázdálkodhattak.
(13.30)
Nem fogadhatjuk el azt az önfelmentő logikát, miszerint a világtörténelem kényszerpályáin mozogtunk. A magyar nemzetnek - mint minden nemzetnek - az a feladata, hogy saját történelmével, benne a saját hibáival és mulasztásaival, benne a saját tragédiáival saját maga szembenézzen; szembenézzen velük és levonja a következtetéseket.
A szélsőséges, kirekesztő eszmék kizárása a politikai szalonon kívülre közös feladatunk. Különösen nagy azok felelőssége, akik aktuális politikai céljaik érdekében, vélt politikai haszon megszerzése reményében felhasználják a kirekesztő, gyűlöletkeltő gondolatok mai képviselőit. Azokról beszélek, akik közös sajtót tartanak fenn napjaink nyilasaival. Azokról beszélek, akik együttműködnek az önkormányzatokban velük.
Tisztelt Ház! A rémtettek miatt az életből való kilépésről elmélkedő Márai Sándor és a nyilas Bosnyák Zoltán könyvei ma egymás mellett vannak kirakva egyes könyvesboltok polcain, és azon politikustársaink, akiknek hívei ezekben a könyvesboltokban vásárolnak, mindezt szó nélkül hagyják. Pedig színt kell vallani tisztán és egyértelműen: polgári politika vagy kokettálás napjaink nyilasaival; Márai Sándor vagy Bosnyák Zoltán.
Tessék választani! (Taps a kormánypárti oldalon.)
