SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Nem tudom, találkoztak-e vele, de nemrégiben napirendre került egy olyan közvélemény-kutatás, amely különböző szakmák elfogadottságát, ha úgy tetszik, társadalmi presztízsét vizsgálta.
Több tucat szakma volt felsorakoztatva, és ha látták, akkor bizonyára önöket is meglepte, vagy ha nem lepte meg, akkor lesújtotta, hogy a politikusok alulról a második helyet foglalták el ebben a képzeletbeli rangsorban. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ez tényleg lesújtó, teljesen függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldalán ülünk.
Azért is, mert azért azt is hozzá kell tennünk, hogy aki közelről látja képviselőtársai munkáját, az tapasztalhatja, hogy a legtöbbjük nagyon-nagyon sokat, lelkiismeretesen, tisztességesen dolgozik, sőt mi több, a legtöbbjüket saját területükön, választókörzetükben elfogadják, tisztelik, becsülik, ezért is választják meg többek között.
Ehhez képest igen komoly ellentmondás az idézett felmérés, amely az egész politikai osztályról állít ki lesújtó véleményt, és ne legyenek illúzióink, ez a mostani felmérés nem kifejezetten a Zuschlag-ügy folyamodványa, hiszen számos olyan felmérés volt korábban is, amely ugyanezt az eredményt hozta vagy valamifajta hasonlót.
Ha igazán őszinték akarunk lenni, kedves képviselőtársaim, akkor nem is nagyon csodálkozhatunk azon, hogy elfogyott a közbizalom. Nem csodálkozhatunk, ha az emberek azt látják, hogy a pártok fittyet hánynak a maguk által alkotott törvényekre akkor, ha saját kampányuk finanszírozásáról van szó, és a többszörösét költik a megengedett összegnek, aztán a végén, amikor elszámolnak, még cinikusan le is tagadják. Az emberek azt látják, hogy terepszínű álruhában, úgynevezett álcivil szervezetek folytatnak, isten tudja, milyen forrásból, és isten tudja, milyen nagyságrendben, nemegyszer radikális kampányt valaki vagy valakik ellen, miközben fennen és álságos módon hangoztatják függetlenségüket.
Nem csodálkozhatunk, ha az emberek azt látják, hogy az országgyűlési képviselők álságos szeméremmel egy pályakezdő diplomás bérét állapítják meg maguknak, majd a javadalmazásukat úgy állapítják meg, hogy elszámolási kötelmek nélküli költségtérítéssel kivételezett helyzetbe hozzák magukat.
Nem csodálkozhatunk, ha azt látják az állami támogatással, kedvezményezettekkel kapcsolatban, hogy akik ezekről a juttatásokról döntenek, nemegyszer ugyanazok ülnek az elbírálók között, mint a kedvezményezettek soraiban. És nem csodálkozhatunk, ha azt látják az emberek, hogy egyesek - hadd hangsúlyozzam, hogy itt nem is elsősorban az országgyűlési képviselőkről van szó - bevallott jövedelme és életszínvonala nagyságrendben különbözik, és a vagyoni helyzetükkel sem feltétlenül van arányban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy így alakult, miután 1990 óta ülök a parlamentben, joggal mondhatom, hogy nem egyik vagy másik pártnak, vagy egyik vagy másik kormánynak a felelőssége, hanem közös felelősségünk, ezért, ha vissza akarjuk szerezni a közbizalmat, akkor közösen is kell tennünk ez ellen.
Miután most szocialista-liberális koalíció van hatalmon, ezért úgy gondolom, hogy az első kezdeményezést a nagyobbik kormánypártnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójának kell megtennie. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy ezt mi megtettük, és egy öt törvényjavaslatot tartalmazó csomagban - amelyből hármat a Magyar Szocialista Párt frakciója jegyez, kettőt a kormány jegyez - benyújtottuk a parlament elé, amely az előbb említett visszásságok megszüntetését célozza, radikálisan szakítana az eddigi rossz kompromisszumokkal, és tisztább, átláthatóbb viszonyokat teremtene a közéletben.
Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön is szóljak arról a törvényjavaslatról, amely a polgármesteri tisztséget tenné összeférhetetlenné az országgyűlési képviselőséggel. Először is szeretném leszögezni, hogy ennek semmi köze nincs a közélet megtisztításához. Ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy polgármester képviselőtársaink sokat dolgoznak, mondhatni, többet, mint bármely más képviselők többsége (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és még azt is hozzátenném, hogy ez előnye a parlamentnek, hogy itt ülnek országgyűlési képviselőként. Mégis úgy ítéljük meg, hogy ha van 3100 olyan önkormányzati vezető, aki nem ülhet itt a parlamentben, akkor a politikai fair play azt kívánja…
