DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ha jól figyeltem államtitkár úr előadását, akkor az indoklásban, a jogszabály indokolásában megütötte a fülemet a következő mondat: “Nem egyeztethető össze a bíróságok függetlenségével, hogy a bíró döntse el pártfogó ügyvéd kirendelését.” Eddig összeegyeztethető volt? Eddig ezzel kapcsolatosan semmifajta aggály és probléma nem merült fel.
A másik dolog, Bárándy képviselő úrhoz csatlakozom, valóban, a szocialista-szabad demokrata kormány nagyon sokat tett a jogi segítségnyújtás intézményének létrehozására, főleg azzal, hogy elszegényítette az országot, hiszen a jogi segítségnyújtás intézménye azt mutatja, hogy egyre szegényebbek az emberek, egyre inkább igénybe veszik az állami finanszírozást a jogi segítségnyújtás esetén, tehát ebben valóban igaza van a képviselőtársamnak.
Ami magát a jogszabályt illeti, valóban teljessé teszi a jogi segítségnyújtás intézményét azzal, hogy lehetővé teszi polgári és büntetőeljárásokban - tehát nemcsak az okiratszerkesztés, iratbetekintés vonatkozásában, hanem az eljárásokban is - jogi segítők igénybevételét, hiszen a korábbi szabály értelmében csak peren kívül adhattak tanácsot, illetőleg szerkeszthettek beadványokat. Az ügyfelek hatékony jogi, illetőleg érdekérvényesítéséhez bizonyos esetekben az is elengedhetetlen, hogy jogban jártas szakember a bírósági eljárásban részt vegyen, a fél képviseletét ellássa.
Az új szolgáltatások lényegében a jogi segítők polgári ügyben pártfogó ügyvédkénti fellépését jelentik, továbbá a büntetőperes jogi segítségnyújtási szolgáltatásokat is. A jogi szolgáltatások körének bővítését mindezekre tekintettel mi is támogatjuk, hiszen sajnos ennek a feltételei adottak abban a vonatkozásban, hogy egyre több ember igényli az állami segítséget eljárásai során.
Aggályosnak tartjuk azonban a támogatás igénybevételének a javaslatban rögzített feltételeit, pontosabban a 12. § a) pontjában megfogalmazott, mondhatni, gumi jogszabályt, ugyanis szubjektív elemeket tartalmaz, ami nehezíti az egységes joggyakorlat kialakítását a rászorultak körének meghatározása vonatkozásában. Például mást jelenthet a jogban járatlanság, mondjuk, a fővárosban, mint egy eldugott vidéki faluban. Szerencsés lenne az a) pontot kigyomlálni a szubjektív elemektől, és konkrétabb meghatározást kellene adni e vonatkozásban.
Tisztelt Ház! Ma az állam a pártfogó ügyvédek és a kirendelt védők közreműködésével gondoskodik az arra rászorultak jogi képviseletéről. Az ügyvédeket az érintett eljárást lefolytató bíróságok, hatóságok rendelik ki, az ennek keretében nyújtott jogi szolgáltatás színvonala azonban nem sokszor meg sem közelíti a meghatalmazottak által ellátott jogi képviselet színvonalát. Ebben maximálisan egyetértek Bárándy képviselőtársammal, magam is gyakorló ügyvéd vagyok, és látom a különbségeket, ha valakit megbíznak egy üggyel, vagy ha kirendelt védőként vagy pártfogó ügyvédként jár el.
A jogi segítségnyújtás reformjának ezért fontos célkitűzése volt, hogy a jelenlegi, kirendelésen alapuló pártfogó ügyvédi képviseletet a külföldi jogrendszerekben bevált modellekhez hasonlóan felváltsa a jogi segítők önkéntes vállalásán alapuló munkaszervezés; a javaslat ennek részletes szabályait is tartalmazza. Kivételes esetekre, ha a jogi segítő időben történő meghatalmazásával nem biztosítható a jogi képviselet, továbbra is fenntartja a kirendelés intézményét, alapvetően azonban a jogi segítői névjegyzékben szereplő mintegy 400 ügyvéd feladata lesz a pártfogó ügyvédi képviselet ellátása. Mindezek ellenére kétségeink vannak afelől, hogy a jogi segítségnyújtás eme reformjának kitűzött célja, nevezetesen a jogi képviselet megfelelő színvonalának a biztosítása elérhető-e a törvényjavaslatban megfogalmazott eszközökkel.
Tisztelt Ház! A javaslat rendelkezései átalakítják a polgári perrendtartás költségkedvezményekre vonatkozó rendelkezéseit. Az állam a kedvezmények rendszerébe a költségek átvállalása helyett be kívánja iktatni a költségek állam általi megelőlegezését. A költségek viselését csak kivételes esetben, a legrászorultabbak esetében vállalná magára az állam, emellett a törvény rendelkezései között megjelenne a részleges költségkedvezmény intézménye is. A javaslat az alapjogszabályt 11/A. és B. §-okkal egészíti ki. Ezen rendelkezések vonatkozásában aggályosnak tartjuk azt, hogy az eljáró ügyvéd legyen köteles érvényesíteni az ellenféllel szemben a részére megítélt díjat. Szerencsésebb lenne a szabályozást oly módon egységesíteni, hogy az ügyvéd díját minden esetben a jogi segítségnyújtó szolgálat fizetné meg, és a szolgálat érvényesítené perköltség iránti igényét a pervesztes féllel szemben. Amennyiben a javaslat szerinti normaszöveg kerül elfogadásra, az esetben a pervesztes féllel szemben mind a jogi segítségnyújtó szolgálat a díjelőleg vonatkozásában, mind pedig az eljáró ügyvéd fellép költségigényével.
Felmerül az a kérdés is, hogy ha és amennyiben a pervesztes fél fizetésképtelen, ez esetben ki fizeti meg az eljáró ügyvéd díját és költségeit. Az is előfordulhat, hogy az eljáró ügyvéd hosszú hónapokig nem jut hozzá az őt megillető díjhoz, s ha ez sok esetben fordul elő, abban az esetben hogyan követelhető meg tőle a színvonalas munkavégzés? Nem beszélve arról, hogy a javaslat szerint a bíróság csak megállapítja azt, hogy melyik fél viseli a költségeket, és annak mértékéről a jogi segítségnyújtó szolgálat dönt, és döntése ellen fellebbezést lehet benyújtani, ami szintén ahhoz vezet, hogy jelentős mértékben elhúzódik az ügyvéd részére történő díjazás.
(22.00)
Tisztelt Ház! A büntetőperes jogi segítségnyújtás szabályainak hatálybalépésével a bíróság helyett a jogi segítségnyújtó szolgálat fog dönteni a sértett, magánvádló, magánfél, egyéb érdekelt pártfogói, ügyvédi képviseletéről, és a pótmagánvádló személyes költségmentességéről.
Úgy látjuk, hogy a kormány a teljes és részleges költségmentesség helyett, az állami kiadások csökkentése érdekében a jövőben igyekszik a költségek megelőlegezése felé terelni az állami segítségnyújtást. A polgári perrendtartás rendelkezésének módosításával a kormány a teljes költségmentesség körét szűkíteni kívánja.
A törvény eredeti céljával ellentétesnek tartjuk azt, hogy a rászorulók körét úgy bővítené a kormány, hogy a jövőben az érdek-képviseleti szervek és a kiemelten közhasznú szervezetek, vagyoni helyzetüktől függetlenül, rászorulóknak minősülnének. Tekintettel arra, hogy az egész intézmény a szegények támogatására jött létre, nem látjuk indokoltnak az állami segítségnyújtást igénybe vevők körének ilyen jellegű bővítését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kritikáink megfogalmazása mellett a benyújtott törvényjavaslatot támogatjuk, és reméljük, hogy a most elmondottakat az előterjesztő figyelembe veszi, és támogatni fogja az esetlegesen benyújtandó módosító javaslatainkat is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
