BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni a fő témához, a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtésének a kérdéséhez, amiről legalábbis két dimenzióban beszélhetnénk itt ma az általános vita keretében. Maga a benyújtott törvényjavaslat kifejezetten és kizárólag a politikai dimenziójára tesz javaslatot, azzal foglalkozik, hogy a politikai döntéshozatalban a nők reprezentációja milyen segítséggel lenne növelhető.
De ehhez a témához nagyon szorosan, szervesen kapcsolódik a nők esélyegyenlőségének a kérdése általában; a gazdasági életben, az oktatásban, a családban, a foglalkoztatásban, tehát az élet minden szegmensén. Azt gondolom, hogy ez a két dimenzió egy ponton össze is kapcsolódik, tudniillik a mi véleményünk szerint, ha sikerülne a politikai döntéshozatalban egy kritikus tömeg fölé növelni a nők részvételét, az nagyon erőteljesen képes lenne befolyásolni, hogy az élet többi szegmensében is az esélyegyenlőséget elő tudjuk segíteni.
Többen, akik előttem felszólaltak, példálóztak a nemzetközi gyakorlattal. Én magam is szeretnék ehhez még további adatokat, érveket felsorakoztatni. Azt gondolom, arról, hogy végül is miért kevés a nő a politikában, jó néhányan elég szót ejtettek, és hogy miért fontos, hogy több legyen, erre utaltam én magam is a bevezetőben. Beszélni arról ellene a benyújtott törvényjavaslat kapcsán, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy ezt a politikai reprezentációt meg tudjuk emelni.
Valóban, a kvóta néven elhíresült eszköz az, amihez nyúlnunk kell. Kvóta többféle van. Van törvényben szabályozott kvóta - és erre tesz kísérletet ez a javaslat -, és van olyan kvóta is, amit önkéntesen a pártok alakítanak ki a saját pártszabályukban. Erre utalt Frankné a maga beszédében, hogy a parlamenti pártok között jelenleg a magyar parlamentben egyetlen olyan párt van, amely ilyet alkalmaz, és ez a Szocialista Párt, és erre mindenképpen reagálni akarok, mert való igaz, hogy a Szocialista Párt 2002-ben a saját gyakorlatában bevezetett egy ilyen kvótát, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2002-ben ezzel a kísérlettel sem sikerült 10 százalékra felvinni összességében, tehát nem tudták annyira megnövelni ezzel a 20 százalékos kvótájukkal a női felhozatalt egy nagy frakcióban, hogy a 10 százalékot elérje a női képviselők száma.
Ennél sokkal fontosabb - és muszáj kitérnem rá -, hogy ugyanez a párt 2006-ban már mintha megfeledkezett volna a saját kvótájáról. 2006-ban már a befutólistás helyeken mindösszesen öt nő szerepelt, merthogy összességében megvolt az a kvóta, csak éppen nem a lista első harmadában vagy első felében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt ígértem, hogy néhány nemzetközi adatot magam is elővezetek, visszautalva az átlagos, a világátlagban a parlamentekben kiszámítható 17,4 százalékra. Én magam a múlt héten Genfben voltam, onnan egészen friss, 2007-es adatokat hoztam haza. Ha ilyen régiós átlagokat megfigyelünk, akkor valóban az észak-európai országok vezetik toronymagasan az arányt 41 százalék feletti arányokkal, de ha megnézzük a fejletlen Ázsiát, ott is 16,6 százalék az átlaga az Interparlamentáris Unióhoz tartozó országok nő parlamenti képviselőinek - tehát lényegesen magasabb, mint Magyarországon.
Magyarországon 8,3 százalék volt, amikor elindult a rendszerváltás, '94-ben 11,1 százalék, '98-ban 8,5 százalék, 2002-ben 9,1 százalék, 2006-ban 10,9 százalék. Ott imbolyog a magyar arány a 10 százalék környékén, tartósan. Nincsen benne növekedési tendencia. Ez az a ténykörülmény a magyar gyakorlatban, ami miatt ki kell tudnunk mondani, hogy magától ez a dolog nem megy. Segédeszközre van szükség, és ez a segédeszköz a kvóta.
Most visszatérek a nemzetközi számokhoz, mert ebből nagyon jól látszik, hogy azok az országok, ahol magasabb a női reprezentáció, mint a világátlag, kvótát használnak. Itt van a kezemben egy olyan táblázat, amiből látszik, hogy 68 olyan ország van, amelyik kvótát alkalmaz, és ezekben az országokban az átlagos női reprezentáció 22 százalék, míg 118 olyan ország van, ahol nem alkalmaznak kvótát, és ezekben az országokban 14 százalék az átlagos női részvétel.
Ezek azok a háttérkörülmények, amelyek minket feltétlenül arra kell indítsanak, hogy ehhez a segédeszközhöz nyúljunk. Egyszerűen látni kell, hogy ma Magyarországon ez a reprezentáció olyan alacsony, hogy az szégyen a világ előtt. Szégyen, hogy az Európai Unióban mi a 26. helyen, Málta előtt szerepelünk ezzel az arányunkkal a női képviseletet illetően.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van olyan nemzetközi gyakorlat, amely annyira komolyan veszi a női képviseletet, hogy bizonyos szavazati lehetőségekkel csak akkor élhet, mondjuk, egy delegáció, ha vegyes annak a delegációnak az összetétele. Az Interparlamentáris Unió tagországai, attól függően, hogy mekkora lélekszámú országot képviselnek, differenciált szavazati lehetőséggel bírnak, de a szavazati lehetőségüknek egy hányadát egy-egy közgyűlésen csak akkor használhatják, ha az a delegáció, amely a közgyűlésen jelen van, vegyes összetételű. Azt gondolom, hogy ezek nagyon jó figyelemfelkeltő, figyelmeztető gyakorlatok a tagországok irányába, hogy olyan világban élünk, ahol az lenne a természetes, hogy a nők és a férfiak egyenlően képviselve lehessenek.
Ha tetszik, személyes érintettség okán még egy fricskára azért én is szeretnék visszatérni, és ez az SZDSZ gyakorlatára vonatkozó kritika, ami két irányból is elhangzott, mert MSZP-s és MDF-es képviselőtársam is megjegyzést tett, hogy mi miért nem nőt hoztunk be legutóbb a parlamentbe. Szeretném őket emlékeztetni, hogy ebben a ciklusban az elmúlt egy év alatt az SZDSZ frakciójában összesen két hely üresedett meg, két személycsere volt. Mindjárt első alkalommal Demszky Gábor helyére nőt hoztunk be a frakcióba, és mindjárt második alkalommal pedig egy férfit, azért, mert a nemi szempontokon túl még másfajta szakterületi ismeretekre vonatkozó szempontok is figyelembe veendők akkor, amikor a parlamenti összetételt alakítjuk.
Mindent egybevéve és összefoglalva, azt gondolom, hogy ma Magyarországon ez a parlamenti arány, hogy 90 százalék férfi, és 10 százalék nő ül itt és dolgozik a parlamentben, egészségtelenül torz, ez egy olyan állóvíz, amit meg kell mozdítani, és aki ezzel egyetért, annak ajánlom, attól kérem, hogy támogassa a kvótát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban. - Pettkó András tapsol.)
(23.40)
