FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a kérdés fontosságára tekintettel mindjárt egy olyan állítással kezdeném, amiben úgy gondolom, párthovatartozástól függetlenül egyet kell hogy értsünk. Ez pedig az, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása a közéletben társadalmi érdek. Az alkotmánymódosítással és a törvénymódosítással elérni kívánt céllal, amely a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtését célozza, az MSZP frakciója egyetért. Mint az e témában lefolytatott vitákból és nemcsak itt a parlamenti padsorokban és a bizottságokban, hanem a médiában folytatott vitákból is egyértelműen látható, ez a kérdéskör nemcsak a politikával foglalkozó szakembereket, szociológusokat, jogászokat érdeklő kérdés. Az e témában lefolytatott viták nemcsak itt a parlamentben töltődtek meg tartalommal, hanem mi mindnyájan, parlamenti képviselők, tapasztalhatjuk, hogy a törvényjavaslat kiváltotta a választópolgárok érdeklődését is.
A megoldási módok tekintetében, mint ahogy Sándor Klára az előbb részletesen ecsetelte, társadalmi, politikai és kulturális tradíciók különbözősége jellemzi Európa és a világ országait egyaránt. Nem kívánnám megismételni azokat a nemzetközi adatokat, amelyeket képviselőtársam az előbb elmondott, hiszen vannak különböző megoldások Európában és a világ számos országában, ahogy ő is elmondta, a választási törvényben foglalt kvóta jelenti egynémely országban a megoldást, Franciaországban többek között például az alkotmányban foglalt kvóta a megvalósítandó.
Azonban szeretném nyomatékosan felhívni képviselőtársaim figyelmét egy nem elhanyagolható körülményre, mégpedig arra, hogy Magyarországon a parlamenti pártok közül egyedül az MSZP az egyetlen olyan politikai párt, amely saját szabályait 2000-től megváltoztatta, és a vezető testületeinek megválasztásánál, az országgyűlési és önkormányzati választások során listaállításnál női kvótát alkalmaz. Ez egyébként a 2002-es választásoktól folyamatosan érvényesül. Amikor erről beszélek, akkor mindnyájunkban felvetődhet az a kérdés, hogy valójában feltétlenül törvényalkotási eszközökkel kell és lehet a kívánt célt elérni, szabad-e vagy lehet-e a nemek közötti esélyegyenlőség elérését kizárólag jogi szabályozás eszközrendszerével kezelni, van-e más eszközrendszer a megoldásra.
Magyar Bálint az alkotmányügyi bizottság előtt egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy nincs más eszköz, amit mutatnak a statisztikák is az öt parlamenti és önkormányzati választás tapasztalataként. Én nem osztom teljes mértékben Magyar Bálint ebbéli véleményét, hiszen én azt hiszem, hogy az esélyegyenlőség megvalósulását a törvényalkotás keretein túl a társadalmi tudat formálásával is lehet jelentős mértékben befolyásolni. Ebben jelentős szerepet kell vállalniuk a politikai pártoknak, az alkotmányos alapelvek, így a társadalmi esélyegyenlőség érvényre juttatásával.
A skandináv példa magyarországi követése, a pártok belső szabályzataiban megfogalmazott és teljesített női kvóta alkalmazása jelentősen hozzájárulna az ügy eredményességéhez. Az MSZP szociáldemokrata pártként az első határozott lépést megtette. A pártszabályzatban foglalt kvóta tévedések elkerülése végett nem a nőket kényszeríti közéleti szerepvállalásra, hanem a pártokat, a politikai közéletet arra, hogy ténylegesen a saját működésükben is megjelenjenek valóságos társadalmi esélyegyenlőséget eredményező folyamatok. Ennek jelenleg is alkotmányos módja - természetesen a jelölteket állító pártok egyetértése esetén -, hogy maguk írják elő a nemek kiegyensúlyozását országos és területi listáik kialakítása során.
Örültem volna, ha ennek egy reprezentatív példájával találkozhattunk volna az SZDSZ esetében, hiszen a közelmúltban megüresedett képviselő parlamenti helyére a most előterjesztett alkotmány- és törvénymódosítási javaslatok szellemében nő képviselőt kellett volna delegálnia a Szabad Demokraták Szövetségének. Például egy ilyen gesztussal válhat egy politikai párt a társadalmi tudatot formáló tényezővé.
A jelenleg hatályos jog egyébként ma is lehetővé teszi ezt, sőt az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 11. § (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten felhatalmazza a pártokat előnyben részesítési követelmények rögzítésére is.
(22.40)
A politikai kultúra formálása, az ezzel a témával kapcsolatban kialakított, minden párt által osztott politikai konszenzus hatékony és egyben társadalmilag is elfogadott cél lehetne. De ehhez a politikai akaratnak a pártokban meg kell lenni. Ha ebben a széles társadalmat érintő kérésben nincs és nem is lesz a pártok között konszenzus, ha nem lesz politikai akarat, akkor tényleg a törvényalkotás eszköze marad az egyedüli lehetőség a kívánt eredmény elérésére.
A törvényjavaslatokat megvizsgáltuk, és azt gondoljuk, hogy alapvetően egyet lehet ezekkel érteni. Természetesen tovább kell finomítani alaposan átgondolt módosító indítványokkal a jelenleg benyújtott törvényjavaslatokat, ebben az MSZP frakciója partnere az előterjesztőknek.
