PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt e késői órában, nem túl méltó időpontban kerül tárgyalásra ez a törvényjavaslat. Érthetem ezt akár üzenetnek is, hiszen ez a téma, úgy gondolom, kellő nyilvánosságot kellene hogy kapjon, ha már mindannyian, mint az eddigi hozzászólásokban elhangzott, ezt a kérdést fontosnak tartjuk.
A nők szerepvállalása és egyáltalán megjelenése a közéletben kellően nagy feladatot jelent, ugyanakkor precíz felkészülést is kíván, tudatos tervezést, és be kell hogy valljuk, nagyon sok lemondással járó feladat. Ilyenformán életünk számos kérdése nem tekinthető személyes ügyként, hanem azon réges-régen túlnyúlt már. Éppen ezért közös megoldást kíván, amelyet nem gondolom, hogy kizárólag pártszinten kell rendezni. A köz érdekében felszólalni, úgy vélem, nem mást jelent, mint politikát. Alapos tájékozódás, vita, nemzetközi tapasztalatok begyűjtése előzte meg a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség véleményét ebben a témában és véleményünknek a megformálását a mai napig. Azonban úgy gondoljuk, hogy vannak közös feladataink, nőként, női politikusként is vannak közös feladataink, és ezeket politikusként kell megoldani.
Tudjuk, hogy a jelenlegi nőpolitikát alapjaiban meg kell formálni, azonban egy 11 százalékos képviseleti arány - Sándor Klárához csatlakoznék - nem teszi lehetővé, hogy véleményünket megfelelő formában tartalommal, eredményesen be tudjuk mutatni a tisztelt Ház előtt. Vagyis az a tendencia, amely a rendszerváltozástól kezdve tartósan stagnáló formában nyilvánul meg, semmilyen természetes módon nem vezethet el ahhoz a küszöbértékhez, amely kívánatos lenne. A rendszerváltozás óta eltelt 17 év társadalmi és politikai változásai létrehozták Magyarországon a demokrácia valamilyen formáját, ugyanúgy, mint a legtöbb posztszocialista országban. Azonban ezek a demokratikus intézmények nemhogy nem támogatták, hanem nyitottá sem tették a nők és a férfiak egyenlő esélyű részvételét például a politikai döntéshozatalban.
Európai összehasonlítással nézve különösen látványos az a tendencia, amely szerint Magyarországon csökken a nők aránya az országos döntéshozatalban. Az Interparlamentáris Unió megmérte ezt, és 2004-hez képest - 187 országról van szó, ez a vizsgálat tárgya -, akkor a 65. helyen voltunk, ehhez képest sikerült “javítani” 2006-ra. Oly sok minden másban, ebben is elhaladt mellettünk az idő, jelenleg a 100. helyen állunk, tehát éppen büszkék lehetünk az elért eredményre. Vagyis Magyarországon az egyik legalacsonyabb a női képviselők száma a parlamentben.
Mondhatjuk, hogy elég, megfelelő ez a szint. Akkor ezt ki kell nyilvánítani: mi elégedettek vagyunk ezzel az eredménnyel. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy nem, és képesek vagyunk a nők képviseletére, nemcsak szakpolitikusként tudunk dolgozni a parlamentben - merthogy ez kötelességünk -, akkor kérem szépen, itt az ideje az összefogásnak. El kell mondanunk, hogy közösen ezt a véleményt kívánjuk megformálni, és ezt a frakción belül is képviselni kell. Merthogy valamilyen szinten el kell számolnunk a többi nő felé is.
Elmondhatom, és talán ebben egyetértünk, hogy nőként Magyarországon az egyik legnehezebb politikusi karriert befutni. Sajnos, kevesen számolnak azzal, hogy a nők közéleti részvételének alacsony voltával maga a politikai lét is szegényebb lesz. Kimarad belőle egy sor fontos szempont, szemlélet, tapasztalat. Végső soron nemcsak a nők veszítenek, hanem a társadalom egésze veszíthet. Mi, nők nagyon sok elemmel hozzájárulhatunk a vezetéshez, hatékonyabbá tehetjük a helyzetek kezelését, rugalmasan alkalmazkodóvá tehetjük a szervezeteket, s mindenféleképpen azt gondolom, hogy ez a politikai döntésekre és a politikai kultúrára is pozitívan hatna. Azt mondják, hogy mi, női politikusok érzékenyebben figyelünk a választóink véleményére, jobban törekszünk kompromisszumra, kevésbé részesítjük előnyben a konfrontációt, igyekszünk kapcsolatokat kialakítani más értékrendek képviselőivel is. Városfejlesztési döntésekben - lakásügy, környezetvédelem, szociális szolgáltatások, kulturális intézmények működtetése - sokkal hatékonyabban tudjuk az érdekeinket képviselni, speciális igényeket tudunk megjeleníteni. No, ha így van, és ezt mutatják az elemzések, akkor tegyünk ekképpen! Tegyünk úgy, ahogyan elvárják tőlünk, hogy tegyünk!
Nem vitás, hogy az elemzések jellegzetesen kiemelnek női politikusi tulajdonságokat. Ezek a tulajdonságok, amelyeket rólunk mondanak, úgy gondolom, a jelenlegi politikai közéletnek csak az előnyére válhatnának. Vagyis összességében azzal, hogyha elégedettek vagyunk az eddig elért eredménnyel, a társadalom egésze veszíteni fog. Az egésze veszíteni fog azáltal, hogy a nőket kizárja a politikai döntéshozatalból, és nem próbálja megteremteni, nem próbál esélyt sem adni arra, hogy a nők és a férfiak egyenjogúsítása e szinten is megvalósuljon, ne csak a társadalom összegészében jelenjen meg.
Van azonban egy probléma. A politikusi hivatást választó nők alapvető problémája a férfias közeg ellenállásának a leküzdése és egy egészséges szakmai önbizalom megszerzése. Erre is vannak módszerek, eszközök, amelyekkel ezt segíteni lehet. Senki sem született politikusnak, sem férfiak, sem nők. Ezért a támogató eszközrendszert itt is meg lehet jeleníteni. A sikerhez azonban egy dolog kell: a női tudás és a női együttműködés. Ez ebben az esetben sem kerülhető meg. Sokat tehetnek egyébként - egyetértek képviselő kollégámmal - a pártszervezetek is ennek a kultúrának a kialakításáért. Mindenki, úgy a saját háza táján. Sokat tehet a média is. Itt is vannak feladataink, javítani kell a helyzeten. De a kérdés nem úgy hangzik, hogy nekünk, nőknek helyet kell-e szorítani a társadalomban, a közéletben, a politikában, hanem úgy hangzik, hogy mit veszít a politika, a közélet, ha a nők nem képviseltetik saját magukat a közéletben és a politikában.
Miként tudjuk megváltoztatni vagy kezelni azt a gazdasági és morális válságot, ha jelen vagyunk, és mit veszít a társdalom, ha nem leszünk ebben jelen? A tét azonban óriási. Életképes marad-e az a világ, amelyben a női tulajdonságok - és egyáltalán a nők - alig kapnak helyet?
(22.50)
Életképes lesz-e az az ország, amelyben nem kap helyet a szolidaritás, az együttérzés, az önfeláldozás vagy éppen a feltétlen szeretet és a gondoskodás? Tehát a nők lehetőséghez juttatása a közéletben nem pusztán a nők esélyegyenlőségének ügye, hanem úgy gondolom, valamennyiünk elemi és közös érdeke. Meggyőződésem, hogy szükség van erre. Szüksége van egész Magyarországnak arra, hogy a nők fokozottabb szerepvállalása megvalósulhasson.
Köszönöm szépen. (Taps.)
