BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság október 9-ei ülésén tárgyalta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvénymódosítást. A bizottság egyhangúlag támogatta a kormány árvízvédelmi elképzeléseit.
Ugyanakkor érthető, hogy az ellenzéki frakció részéről némi fenntartással szemléljük az eddigi kormányzati elképzeléseket és lépéseket. Aggodalmunk jogosságára az is ráerősített, hogy a bizottsági ülésen még kormánypárti képviselőtársaink is elismerték a kormány tehetetlenségét az árvízvédelem területén.
Bár a bizottsági ülésen általános vitára alkalmasnak tartottuk a javaslatot, már akkor is jeleztük, hogy fenntartásainkat a parlamenti vitában meg fogjuk fogalmazni. Erre csak ráerősített a múlt pénteki Népszabadság ezzel az üggyel foglalkozó főcíme: “Vidékfejlesztés helyett csak száraz tározók a Tiszánál”, ami szintén alátámasztja ezt a véleményünket.
Szeretném kiemelni, hogy az árvízvédelem olyan témakör, amelyre hazánkban nagyobb figyelmet kellene fordítani. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években ez a téma nem kapott elég nagy nyilvánosságot. Mégis kicsit olyan érzésem van, mintha ezekkel a mondatokkal már valamikor találkozhattunk volna. De hogy ne csapongjak az időben, azt hiszem, az a helyes út, ha megvizsgáljuk, hogy az elmúlt kormányzati ciklusokban mi is történt a védekezés területén a Tisza mentén.
Összehasonlításul az 1994-98 közötti időszakot tekinthetjük első lépcsőnek. Ebben az időszakban 4,5 milliárd forintot használt fel az állam, a Horn-kormány a meglévő töltésrendszer fejlesztésére, amelyben mintegy 80 kilométernyi gátszakasz épülhetett meg. Az igazi áttörést mégis az 1998-2002-es időszak jelentette, érthető módon az árvizek miatt is. Ebben az időszakban 31,5 milliárd forintot költött a kormány új védvonalak megépítésére, amelyből 2001-ig 203 kilométer védvonal épült ki.
Hogy miért is mondtam, hogy valahonnan ismerős a kormány mostani árvízvédelmi programja? Azért, mert azzal már találkozhattunk néhány évvel ezelőtt is. Még a megnevezése is ugyanaz, 2002 januárjában pedig még az Orbán-kormány határozta el, hogy a rendkívül magas, úgynevezett mértékadó árvizek árvízszintjét egy méterrel csökkenti. Erre akkori áron 99 milliárd forintot szánt a kormány, amelyből 14 tározót terveztek megépíteni 75 ezer hektáron, amely 1,5 milliárd köbméternyi víz tározására lett volna alkalmas. Ez majdnem annyi, mint a Balaton vízmennyisége - 1,8 milliárd köbméter a Balaton vízmennyisége.
A programnak 2003-ban kellett volna elindulnia, és 2006-ig be kellett volna fejezni a kivitelezést. Emellett 552 kilométer töltésfejlesztés is tervbe volt véve, nem beszélve a belvízi védekezésekről. A választási kampányban maga Medgyessy Péter azt mondta, hogy az Orbán-kormány tevékenysége példaértékű volt, és a megkezdett programokat folytatni kell, sőt ő jobban fogja folytatni az elkezdett gátépítési programokat.
Ezt követően sajnos, nem ezzel szembesülhettünk. Helyette azt láthatjuk, hogy most már lassan hatodik éve folyamatosan apadnak el a fejlesztésre szánt kormányzati források, így az árvízvédelemre szántak is. Az előző ciklusuk idején még azt ígérték, hogy 2004 és 2007 között 130 milliárd forintot kívánnak árvízvédelmi célokra fordítani. Ezzel szemben az idei évre már csak 5 milliárd áll rendelkezésre, nem is beszélve a vízkár-elhárítási művek fejlesztésére fordított forrásról, ami a 2006-os 1 milliárdhoz képest az idén csak 114 millió forintnyi volt.
A rest kétszer fárad, tartja a mondás. Azt hiszem, ezt a kormány az elmúlt évben a saját bőrén tapasztalta, amikor az úgynevezett felülről nyitott keretből 26 milliárd forintot kellett fordítson árvízvédekezésre a Tiszán, és a Dunán vízkárelhárításra. Mindez nem történt volna meg a Tisza esetében, ha a Vásárhelyi-tervet a kormányzat következetesen végigviszi, ahogy vállalta.
Tisztelt Ház! A törvénymódosítás benyújtásáig a kormány megint csak ködösített, vagy hogy a kormány prominenseit idézzem, nem fejtették ki az igazság részleteit. A 2006-os zárszámadásban még a rendkívüli szélsőséges időjárással, a kisajátítási eljárások problémáival és régészeti feltárásokkal magyarázza a kormány a késedelmet. A törvénymódosítás magyarázatában viszont már elismerik, hogy a megszorítások miatt nem jutott elegendő forrás a gátakra. Azt hiszem, itt ismét szembesülhetünk azzal, hogy a kormány milyen cinikusan semmibe vette korábban - mostantól talán már nem - az árvízveszélyes területeken élők problémáit.
Önök az előző ciklusuk idején 2007-ig a programok befejezését ígérték. Aztán a választási kampányban újból grandiózus fejlesztésekkel hitegették a választókat, de ha úgy tetszik, be is csapták őket. Most, a tervezet indoklásában pedig már a program 25 éves kivitelezéséről beszélnek. A program pénzügyi oldala sem kevésbé cinikus, mint a 25 éves kivitelezési időszak, de mondhatjuk, hogy a kormányzati gyakorlatnak ez megfelel.
A forrásokat uniós pályázatokból kívánja előteremteni a kormány, ami helyes út, amelyhez adna valamennyi támogatást a költségvetésünk is, de ezt az indoklás csak mellékesen említi meg, a forrást nem jelölte még meg. Ezzel megint csak az a baj, hogy azokat a forrásokat el is kell majd nyerni Brüsszeltől.
A program érdemben nem tartalmaz semmilyen új információt, tisztelt Ház. Mindezt 2002-ben a Fónagy János által vezetett Közlekedési és Vízügyi Minisztérium már egyszer letette az asztalra. Önöknek csak annyi dolguk lett volna, hogy pontról pontra végrehajtsák azt, mégis vártak vele 2007-ig, ha úgy vesszük, 2008-2009-ig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezzel felelőtlenül veszélyeztették az árvízzel fenyegetett térségek lakóit.
Tisztelt Államtitkár Úr! Amit elmondott, a számok alapján grandiózus ismétlés… (Az elnök ismét csenget.) Letelt az időm? Lényegében támogatjuk a magunk részéről, csak el kellett mondanom, hogy mi történt, mi nem történt az elmúlt hét esztendőben ezzel a programmal kapcsolatban. Köszönöm a szót, elnök úr.
