DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt afölötti örömömet szeretném kifejezni, hogy milyen nagyfokú egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a Vásárhelyi-terv gyakorlatilag nem valósult meg annak megfelelően, ahogy ezt elterveztük, illetve a tekintetben is nagy az egyetértés, és én egészen meg vagyok lepve, hogy milyen problémái vannak ennek a törvénymódosításnak. Azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha a terv megvalósításában tudnánk ilyen egységes álláspontot képviselni, mindenesetre én magam is csatlakozni szeretnék, akár csatlakozhatom Kárpáti Tiborhoz, de Godó Lajoshoz vagy másokhoz, Velkey képviselőtársamhoz, akik mind-mind sorolták azokat a gondokat, problémákat, amelyek itt a módosítás kapcsán fölmerülnek.
Másrészt szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és tiszteletemet államtitkár úr iránt annak fényében, amit Gazda László is mondott, hogy valószínűleg a tárca egyedül marad ezzel a programmal. Az az előterjesztés, ami ide került elénk, az azt mutatja, hogy a kormány hátrált ki a tárca mögül, és a tárca, védendő, amit lehet ebből a programból védeni, próbálkozik egy ilyen törvénymódosítással. Talán abban is egyetérthetnénk, hogy ilyen körülmények között talán az lenne célszerű, ha kormánypárt és ellenzék együtt nem a tárcának adná vissza ezt a problémakört meggondolásra, hanem a kormányának adná vissza, a kormánynak adná vissza, ugyanis valószínűleg nem államtitkár úrnak kellene itt ülnie, ahogy látom én az indokoló részét is ennek a törvénymódosításnak, hanem például a pénzügyminiszter úrnak.
Nagyon színesen ecsetelte államtitkár úr, és tényleg minden tiszteletem az öné, hogy hogyan próbálja több irányból megmagyarázni, hogy miért kell módosítani ezt a Vásárhelyi-tervre vonatkozó törvényt, de az általános indoklásban ott van, hogy nincs pénz. A többi mind ennek a következménye, ezt államtitkár úr is pontosan tudja. Pontosan úgy mondja az általános indoklás, hogy költségvetési megszorítások indokolják, hogy hozzá kell ehhez a programhoz nyúlni.
Nos, ezek után nem véletlen, hogy a 2004. évi törvény, ha ez a módosítás így történik, ahogy történik, akkor abból a fele sem marad meg vagy a fele sem lesz igaz, különösen nem ebben a hétéves tervciklusban. Az valószínűleg a Tisza-völgy lakóit nem nagyon lelkesíti, én tudom, mert annak idején, amikor elindult a program, végigjárva a Tisza-völgyet, az önkormányzatokkal beszélgetve sokat, tudom, hogy nagy lelkesedés fogadta ezt a tervet, hogy egy komplex tájrehabilitációs program elindul a Tisza-völgyben vidékfejlesztési elemekkel, ökológiai elemekkel, egy újfajta tájhasználati rendszert építünk ki, ahol együttműködünk a Tiszával. Most azt látja az ember, hogy ebből gyakorlatilag semmi nem valósul meg, pontosabban ez a része a beláthatatlan, ködös jövőbe csúszik, és bekerült ugyanakkor egy tárca alapfeladat, egy vízgazdálkodási alapfeladat, a gátaknak az építése és rendben tartása.
(20.30)
Ez egy régi koncepció, hogy persze ezt is végeznünk kell. De ha a beruházás stratégiaváltással nem társul, akkor annak a hatékonysága nagyon-nagyon alacsony lesz. A földrajzosok magyarázzák el nekünk ezt világosan, hogy ha emeljük a gátakat, akkor a föliszapolódással a Tisza egyre magasabban lesz. Beleölhetünk tízmilliárdokat, százmilliárdokat, a probléma nem oldódik meg, sőt inkább egyre súlyosabb lesz, ha a koncepciót nem váltjuk.
És most azt látjuk, hogy az egyetlen elem, ami megmarad, az a gátépítés, aminek következtében ez a probléma egyáltalán nem oldódik meg. Az a része viszont, ami a koncepcióváltást jelentené, nemcsak vésztározási céllal, hanem a Tisza-völgy együttműködő tározói, ahogy valamikor a Tisza működött, az erre vonatkozó elképzelések kikerülnek. Azok majd 20-25 év múlva, ha erre esetleg lesz pénz, kerülnek előtérbe. Államtitkár úr, elköltjük a pénzt, értelmetlenül, bocsánatot kérek, még azt a kevés pénzt is, ami láthatóan megmarad. Az a pénz is nagyrészt, ahogy itt a pénzügyi indoklásban is szerepel, majd az európai forrásokból származik.
Szeretném eloszlatni azokat az illúziókat, amelyek arra vonatkoznak, hogy ezek az európai források megoldják a Tisza-völgy problémáit. Tudja minden képviselőtársam, vagy ha nem tudja, szeretném elmondani, az Új Magyarország fejlesztési tervben, de még inkább ismerve az Új Magyarország vidékfejlesztési programot, jogcímek versenyeznek már így is, és éles vitákat folytatunk, hogy mire költsük el az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. Ha nem lesz ezen belül, mondjuk, egy ÉTT-típusú szabályozás - egy érzékeny természeti területként kijelölve az a tározó -, akkor ez semmiféle többletet nem hoz a Vásárhelyi-terv programnak. Esetleges, hogy valaki onnan forráshoz jut-e vagy sem.
Olyan körülmények közt, amikor egy általános verseny zajlik az európai forrásokért, nem valószínű, hogy ez a forrás, amely idejut a Tisza-völgybe, megoldja azokat a problémákat, amelyek pedig a lényegi kérdéseket érintenék, mert nem egyszerűen árvízvédelmi, hagyományos vízügyi feladatról van itt szó, hanem egy tájrehabilitációról. Úgy, ahogy azt képviselőtársaim elmondták, egy vidékfejlesztési programról van szó, és egy ökológiai programról van szó. Egy más logikára épülő, a folyóval együttműködő gazdálkodási rendszer kialakításáról van szó. Földhasználatváltásról van szó, struktúraátalakításról van szó.
Gyönyörűen leírja ezt Andrásfalvy Bertalan vagy mások is, hogy a folyók völgyében hogy lehet együttműködni a folyóval. Egy vízvisszatartási programról van szó. Nem arról van szó, hogy amikor jön a nagy víz, akkor valahova el kéne tenni ezt a vizet egyszerűen - ez is probléma persze, és ez egy nemzetbiztonsági kérdés, hogy tudjuk ezt garantálni -, hanem pont arról van szó, amit itt képviselőtársaim is említettek, hogy azt a vizet, ami ide beérkezik - alvízi helyzetben van Magyarország, sok víz érkezik ide be -, ezt tartsuk meg azokra az időszakokra, amikor meg aszály van, és építsük ki hozzá az öntözőrendszereket.
Tehát nem egyszerűen vízügyi szakmai kérdésről van itt szó (Jelzésre:), nem csak arról van szó, ahogy Demendi László képviselő úr közbeszólt. Valóban, én is így gondolom, nem csak arról van szó. Sőt, azt mondanám, hogy ez a része a dolognak csak egy járulékos része lehet, ehhez egy komplex stratégiaváltásra van szükség a Tisza-völgy hasznosításában, a folyó használatában.
Azt hiszem, hogy amikor itt képviselőtársaim is hiányérzetüknek adnak hangot, akkor épp erről beszélnek, hogy azok az elemek kerülnek ki láthatóan, vagy kerülnek valami beláthatatlan távolságra - én nem azt mondom, hogy vidékfejlesztés törölve, ahogy a Népszabadság, amely nem vádolható azzal, hogy nagyon ellenzéki irányultságú lenne, de azért azt írja, hogy vidékfejlesztés törölve. Én nem is mondom ezt. Én még ezt sem mondom, amit ő mond. Én azt mondom, hogy beláthatatlan időkre elhalasztva, és ez az, ami tulajdonképpen szomorú a Tisza-völgyben élők szempontjából, és a probléma megoldása szempontjából. A problémák ugyanis súlyosbodni fognak, ha ezzel a szeletével foglalkozunk mindig, a gátépítéssel, ahogy ezt próbáltam a földrajzosok érvelése alapján elmondani.
El kell mondjam, hogy annak idején, amikor ez a program elindult, valóban egy jelentős társadalmi támogatottsága volt a Tisza-völgyben, mert perspektívát adott az ott élőknek. Mert látták, hogy egy olyan program alakul ki, ami ésszerűen fenntartható - most beszéltünk fenntarthatósági stratégiáról, a természettel együttműködő, és a helyben élő közösségeket erősítő programról volt szó, és az ő biztonságukról szólt. Ezzel a módosítással vagy a jelen állapotában ebből a törvényből ez vész el.
Ettől van az, hogy valószínűleg a Vásárhelyi-terv önkormányzati tanácsa szombaton Nagykörűn válságtanácskozást tart, éppen a törvénymódosítással kapcsolatban. Azt gondolom, megkeresték tán Fodor Gábor miniszter urat is - akit én nem irigylek ebben a helyzetében, megmondom őszintén -, aki nagy vehemenciával és számomra is szimpatikusan vetette be magát, hogy majd súlyt szerez ennek a területnek a kormányon belül. Láthatóan ez nem nagyon sikerült, és én ettől nem vagyok boldog, félreértés ne essék. Tehát nem szemrehányásként mondom, csak tényként megállapítom, hogy a jelen előterjesztés erre utal, hogy nem nagyon sikerül ez neki a kormányban.
Tehát a VTT önkormányzati tanácsa szombaton ülésezik egy válságülésen Nagykörűn, polgármester úr vezetésével, összejönnek a Tisza-völgy önkormányzatai, meghányni-vetni, hogy most akkor mi legyen a teendő. Megmondom őszintén, én kaptam tőlük a híreket, nagyon elkeseredett a Tisza-völgy annak láttán, ami ebből az előterjesztésből látszik, és nemcsak az önkormányzatok, hanem különféle civil szervezetek, azt hiszem, hogy talán jelezték a tárcának is az ebbéli aggodalmaikat, meg a képviselőtársaimnak is, ha jól tudom, jó néhányuknak elküldték az ebbéli aggályaikat.
Szóval, a komplexitás nem módosult - mondja államtitkár úr. Lehet, hogy a fejekben nem módosult, és ez nagyon örömteli, de a tények azt mutatják, hogy a komplexitás elveszett ebből a programból, ha ez így valósul meg. Az embernek eszébe jut a prímás és az első hegedűs vitája, hogy a pénzt hogy osszák el; amikor megkérdezi, hogy járna-e nekünk ez a pénz, és erre azt mondja, hogy persze, járna, csak nem jut.
Ez egy nagyon szomorú helyzet, és a magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről mi minden segítséget megadnánk, ha valóban kormánypárt és ellenzék együtt el tudná érni, hogy a kormány ezt a dolgot még egyszer gondolja át. Ez a jelen változat tulajdonképpen elfogadhatatlan a Tisza-völgyben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) élők elképzelései szerint.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
