DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban meg szeretném köszönni Gazda képviselő úrnak a korrekt felvezetést. Tulajdonképpen a gazdasági bizottsági ülésen akár támogathattuk is volna ezt a javaslatot, egyébként tartózkodtunk, egyebek mellett azért, hogy ezt a közel ötperces lehetőséget megkapjuk.
Tisztelt Ház! Másfél millió ember élet- és vagyonbiztonsága, a Duna-Tisza közének elkövetkezendő évtizedei, a XXI. század legfontosabb kérdésének minősíthető víz nem képezheti napi politikai vita tárgyát. Ez a parlament, ez a Ház, a képviselők közössége pártoldalra tekintet nélkül felelősséggel tartozik ezért. Felelősséggel tartozott ötven évvel ezelőtt is, tíz évvel ezelőtt is és jelenleg is. Éppen az elmúlt évek bizonyították be, hogy amikor a vízkárelhárítás, a vízgazdálkodás - kérem, ne feledkezzenek meg Magyarország földrajzi helyzetéről -, nálunk a víz minden, azért is, amit az államtitkár úr mondott, hiszen 4000 kilométeren keresztül vannak a nagy védelmi töltéseink, több mint 6 millió ember él védett területen, de egyébként a jövőnk miatt is hallatlan fontos, hogy ebben valamifajta társadalmi, de alapvetően szakmai konszenzus legyen. Nem szabad azt csinálni, amit itt 2002-től csináltak. Igen, 2002-ben elhangzott, hogy 2006-ra megoldják a Tisza völgyének vízkárelhárítását. Arról a pódiumról mondtuk, én mondtam a Medgyessy-kormány programjának vitáján, hogy az ellenzék két ügyben biankó támogatást ad: az egyik a vasút, a másik a víz, a Tisza, a Vásárhelyi-terv. A vasutat önök ismerik, az egy másik történet; a Tiszával pedig ott tartunk, ahol tartunk. Ezt fogalmaztuk meg a gazdasági bizottsági ülésen is, és elsősorban, ha megengedik, kisebbségi véleményként a szakmai ellentmondásokra hívom fel a figyelmet.
A bizottsági ülésen is a tárca igen tisztelt képviselője azt találta mondani, amit sajnos, államtitkár úrnak is leírtak, hogy most találták ki, hogy a legmagasabb mért vízszinthez képest a nagy folyami töltéseket ki kell építeni. Hetven éve benne van a magyar vízügyi törvényben, hogy a legmagasabb mért vízszint plusz 1 méter. Hetven éve feladata a magyar vízügynek, amely az utóbbi időkben szervezetileg egy igen tragikus pályát futott be, hogy ezt a törvényi kötelezettséget teljesítse. Ezt nem a Vásárhelyi-terv, nem is az új Vásárhelyi-terv, nem is a módosított, legújabb Vásárhelyi-terv találta ki, ez sok évtizede egy alapvető feladat. Azért mondom, hogy ahol egy ilyen alapvetően téves feltevésből indulunk ki, ott nyilvánvaló, hogy a többivel is baj van, fel kellene ismerni ennek a lényegét.
Vitathatatlan, hogy a Tisza völgye víztározóinak a létesítése alapvetően és döntően vízkár-elhárítási célokat szolgál. Senkinek nem kívánom azt a tehetetlenséget, amikor egy több mint 200 kilométer töltésépítés után, másfél kilométerrel az új töltés után szakad el a töltés, és jön a víz. Senkinek nem kívánom azt a döntést, amikor éjjel kettőkor dönteni kell, hogy százezrek védelme miatt tízezreknek kell a lakóhelyére ráengedni a vizet. Ne idézzünk ilyen helyzetet elő, ne játsszunk a Tiszával, ne játsszunk a természet erőivel, ne tegyük azt lehetővé egyetlenegy kormány számára se, hogy politikai lózungokként használja ezt fel! Meg kell csinálni a tiszai vízvédelmi rendszert, késtünk most vele öt évet, és úgy kell megcsinálni, hogy a XXI. század kihívásainak, a vízgazdálkodásnak, a jó minőségű ivó- és öntözővíz-visszatartásnak, a csatornázásnak, a hajózhatóságnak, a Tisza nemzetközi vízi úttá nyilvánításának megteremtsük a feltételeit. Közös felelősségünk, mi ebből vállaljuk a részünket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de kérjük, hogy önök is ennek megfelelő komolysággal álljanak hozzá.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
