DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen meg kellene fogadni Katona Kálmán úr, képviselőtársam javaslatát, és ahol már elmondták a mondanivalómat, ott csak bólintsak, de engedjék meg, hogy egy igen nagy bólintás mellett néhány szakmai és talán egy jogalkotói, törvényhozói kérdésre is felhívjam a figyelmet.
Kormánypárti képviselőtársaink is elmondták, Ángyán professzor úr is elmondta, hogy világos célkijelölés kell, konkrét célok, konkrét hozzárendelt határidőkkel. Meggyőződésem, hogy egy szakmai jogszabály, ráadásul egy ilyen jelentőségű - talán szubjektív vagyok, de megkockáztatom, hogy ez a ciklus, ha nem az évtized egyik legfontosabb jogalkotási pillanata, hiszen a téma az ország egyharmadát, felét közvetlenül érinti - jogszabály esetén nem a forrásoldalról kell kiindulni, hogy mire van pénz. Mindig, minden kormány elmondta, hogy kevés a pénze, a mostani különösen. Nagyon egyetértek Ángyán képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen nem az ügyet képviselni kényszerülő tárcával kellene vitatkozni, hanem a Pénzügyminisztériummal, illetve az egész kormánnyal, amikor rangsorolja a kormány általános feladatait. De éppen azért, mert a dolog szakmai, azt javaslom nagy tisztelettel, ne abból induljunk ki, hogy mennyi van, hanem abból, hogy szakmailag és társadalmilag mire van szükség.
Óva intek mindenkit attól, hogy hosszú nevű európai programokba vessük minden bizalmunkat. Én elég régóta élek ebben az országban, hallottam már megváltó ötleteket új gazdasági mechanizmus címen, utána energiaracionalizálás címen meg ilyen-olyan címen, most éppen ezek a hosszú nevű programok az üdvözítők. Lehet, hogy leegyszerűsítem a problémát, de meggyőződésem, hogy ebben az országban eddig is azt csinálták meg, amit az itt élő emberek megcsináltak, és ezután is azt fogjuk megcsinálni. Vegyük igénybe, amit lehet, de ne tegyük függővé magunkat ettől! Magyarán: a magyar költségvetésben kell ehhez az alapvető eszközöket biztosítani. Arra pedig, hogy a költségvetés kerete mire ad lehetőséget, tessék a kormánynak a prioritási sorrendet felállítani, és ebben a sorrendben a Tisza-völgy alapvető kérdéseit megfelelő helyre rangsorolni, oda, ahova valók, és oda, ahova meggyőződésem szerint kormánypárti képviselőtársaim és mi is sorolnánk. Ebben közöttünk nem volt, nincs és nagyon remélem, hogy nem is lesz vita.
(21.00)
A következő a dolognak a szakmai terjedelme. Abban is egyetértés van, hogy a vízkárelhárítás mellett a vízkormányzás, a vízgazdálkodás, a vízvisszatartás, egyáltalában az egész élhető környezetnek a kérdését figyelembe kell venni. Az, hogy melyik célt melyik eszköz oldja meg, megint egy szakmai kérdés, és ott igazat kell adnom azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondták, hogy erre megvannak a tervek, sőt van, ahol a legtöbbnél van kiviteli engedély, 2002-2003-ban lefolytak a társadalmi viták, megvolt a társadalmi nemhogy fogadókészség, nagyon jelentős és felfokozott várakozás, tehát igenis be lehet ezeket a szakmai feladatokat sorolni.
Ha már a szakmai feladatoknál tartunk, engedjék meg, hogy néhány közkeletű és gyakran elhangzó tévedésre felhívjam a figyelmet, elsősorban azokra, amelyek mindig a határainkon kívül keresik a bajok forrását. Azon, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt letarolták a Kárpátok erdőit, már tíz évvel ezelőtt is túl voltunk. Azon, hogy megváltoztak ott a művelési viszonyok, és a csapadékvíz gyorsabban lefutott a völgyekbe, azon 10-15-20 évvel ezelőtt túl voltunk. Azon, hogy a völgyek alján utakat vezettek el, amelyek összegyűjtik és egy helyen kiöntik a csapadékvizet, 10-15 évvel ezelőtt túl voltunk. Azon, hogy a hóban tárolt vízmennyiség egy meleg eső hatására esetenként 8-12 óra alatt elolvad és leérkezik, túl voltunk. Tehát nagyon kérem, hogy ne keressünk külső új okokat, ezek évtizedek óta ismert és tulajdonképpen egy nagyon komplex hatást kiváltó okok, nincs egy ok, ami miatt a szokásosnál vagy legalábbis az elmúlt évtizedekben megszokottnál nagyobb vizek jönnek.
Abban sincs semmilyen új ismeret, hogy a Tisza hullámtere száz évvel ezelőtt 30-50 kilométer szélességű volt, most meg van, ahol 300 méter, és ahol a legszélesebb, ott is egy, vagy legfeljebb másfél kilométer. Egyszerűen nem fér el benne a Tisza; ismerjük ezeket. Tehát ezek új, megoldandó feladatokat nem hoztak, ennek ismeretében készültek el ezek a programok. De éppen azért, mert ez nagyon sokba kerül, mindenképpen sokba kerül, ha kiragadunk egy-egy nagy feladatot, akkor is sokba kerül, ezért kell nagyon igazat adnom Ángyán képviselő úrnak abban, hogy ezt nem lehet önmagában szemlélni. És ezért volt általunk támogatott az a törekvés, hogy ez az egész Tisza-völgyi vízkárelhárításból a Duna-Tisza közének, a Tisza-völgynek egy átfogó, nagy, tényleg a szó legnemesebb értelmében vett évtizedekre szóló nemzeti terveként jelenjen meg; ami nem azt jelenti, hogy a kezdés és a megvalósítás ütemét ne kellene a veszélyfokokhoz hozzáigazítani.
És ha már a megvalósítást szóba hoztam, engedjék meg, röviden, talán Katona képviselő úr utalt rá, hogy a közhasznúság és a közérdekűség az engedélyezés körében, tehát a megvalósítás üteménél felmerült. Az az egyik talány, hogy ez miért csak a Tiszára vonatkozik, és miért nem az összes, mondjuk, vízkár-elhárítási munkára, hiszen árvízvédelmi töltést a Körösök vagy az Ipoly mentén is esetenként építeni kell, vagy mindnyájan emlékszünk a Sajó által okozott nagyon komoly nehézségekre. Ha megengedik, eggyel tovább megyek, évek óta beszélünk arról, hogy kell egy közhasznúsági törvényt hozni. Ma az a furcsa helyzet van, hogy egy autópálya-szakasznak a 17-24. kilométere közérdekű, ami előtte van meg utána van, az nem az. Tehát ezek a toldozgatások, foldozgatások nem pótolják a közhasznúsági törvényt, nem tudjuk megspórolni a közhasznúsági törvény meghozatalát.
Összességében a célokkal, mint ahogy 2002-ben is, amikor ez kormányprogramként megjelent, akkor is egyetértettünk, most is egyetértünk. Meggyőződésem, hogy a kormánypárti, a kormányoldalon ülő képviselőtársainkkal ebben nincs vita, éppen ezért meggyőződésem, és egyben kérem is önöket arra, hogy próbáljuk rávenni arra a kormányt, hogy ennek a célnak a jelentőségéhez, komolyságához méltó törvénytervezetet terjesszen a Ház elé, egy olyan tervezetet, amit a Ház a ma elhangzottak szerint is teljes konszenzussal el tud fogadni. Ez a törvény bármennyire is a bizottságokban egyetértettünk, vagy legfeljebb egy tartózkodással próbáltuk az aggályainkat kifejezni, alapjaiban nem éri el azokat a célokat, amelyeket önök is szorgalmaznak, és ami meggyőződésem szerint a tárcának is egyébként a célja és az érdeke.
Kérem, hogy ennek megfelelően próbáljunk a törvény parlamenti vitája során állást foglalni. Köszönöm megismételt figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
