JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Figyelembe véve, hogy nagyon sok minden elhangzott a Tisza-völgy árvízvédelmével, vízgazdálkodásával, valamint a vidékfejlesztést szolgáló programokkal kapcsolatban, nagyon rövidre szeretném fogni mondandómat, de mégis engedjék meg, hogy egy kicsit eredeti forráshoz is visszanyúljunk, hiszen gróf Széchenyi Istvánnak a Tisza-völgy rendezését célzó eszmetöredékei vannak a kezemben, és ebből legalább egy eszmetöredéket hadd olvassak már föl, már csak azért is, hogy van egy rész, ami még ma is aktuális, van egy olyan része ennek a gondolatnak, amely ma itt többször előfordult:
“De ugyan van-e már terv - így szólt nemrég hozzám bizonyos barátom - mellyhez képest aztán roszul-csinálási veszély nélkül meg is lehessen jövő évben kezdeni a munkát? Mire én ekkép válaszolék: A Tisza-völgy baja az, hogy néha annyira meggyül benne a víz, miszerint úgy jár mint egy messzelyes palaczk, mellybe egy pintnyit önteni akarnánk. Kitör. Már most, ha messzelyes palaczkba vizet sőt még egy pintnél is többet akarok önteni, a nélkül hogy nyakánál felbuggyanjon, nincs más mód, mint fenekét kiütni, miszerint folyása szabadabb és ekkép sebesebb legyen. Szintígy van a Tisza völgyével, csakhogy fenekét üthetni ki nem lehet, de helyette sebesíteni folyását; mi megint átvágások és gátak, gátak és átvágások, némelly helyeken egész területeknek maga a víz általi mesterséges feltöltésével eszközölhető. - Ámde gát és átvágás annyi kell, s némelly helyeken oly kézzelfoghatólag mutatkozik hasznuk sőt szükségük, mikép addig is biztosan a legnagyobb bátorsággal munkához foghatni, míg elég idő és elég tehetség következtében részletesebb és pontosabb terveket lehet készíteni.”
Azt hiszem, hogy amikor ezt gróf Széchenyi István írta, és a munkák elkezdődtek, jó néhány évtized eltelt már azóta, és van tapasztalat terveket készíteni, bár az élet mindig és mindig fölülírja ezeket a terveket. Én úgy hiszem, hogy két dolog azért ebből az egy kis eszmetöredékből mindenféleképpen kiragadható, hogy a folyását meg kell gyorsítani a folyónak, és a munkálatokat el kell kezdeni. Szerintem ma már erről volt szó. A folyását meggyorsítani - nem is egy képviselőtársam említette ezt a dolgot.
(21.10)
Tehát a folyás meggyorsítása vagy a folyás lelassulása évtizedes mulasztások következménye. Nem is az egyik, nem is az elmúlt két-három-négy kormányé, hanem több évtizedes, öt-hat évtizedes mulasztás van, amely a Tisza völgyében tapasztalható. Ez az egyik, amely viszonylag a Tiszához közel álló, és a 2000-es árvizek idején is, magam is voltam a gáton, és Katona Kálmán miniszter úr volt, amikor a tiszasülyi nagy kanyarnál azért elég nagy probléma volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy az a gát egyáltalán ott megmaradjon abban az időben.
Széchenyi gondolataira visszatérve, három fontos dolog azért ebből a kis könyvecskéből kiolvasható. A következőt látta Széchenyi annak idején: a folyó szabályozása nagyon fontos. Gyakorlatilag most, amikor árapasztó tározókat kívánunk építeni, árvízi szabályozást végzünk elsősorban, különböző ökológiai, tájvédelmi, tájrehabilitációs programokkal együtt. A másik, ami nagyon fontos feladat, és segíti a gazdálkodást, az a belvizek levezetése. Azt kell mondani, hogy a belvizek levezetése a ’60-as és a ’70-es években azért jól megtörtént. Sőt, azt is kell mondani, és nem kell eltagadni, hogy talán túlságosan is jól megtörtént. Azok a természetes vizes élőhelyek, amelyek évtizedeken, évszázadokon keresztül - egy-egy falu határában két-három ilyen természetes élőhely is - voltak, mind ki lettek szárítva. Azóta nincs elpárologtatás, nincs harmatképződés, nincsenek nyári meleg esők, ennek természetesen vannak következményei. De azért Széchenyi is kimondta már annak idején, hogy csak annyi vizet szabad belvízlevezetésként levezetni, amennyit egyébként öntözővíz formájában - más csatornákon, más módokon - visszajuttatunk. Azt hiszem, ezzel a harmadik dologgal azért nagyon adósak vagyunk: az öntözővíz visszavezetésével. Ehhez lehet kapcsolni a csongrádi vízduzzasztót, amely a Duna-Tisza homokhátságán segítene. De lehet azon is elgondolkodni, hogy a kiskörei vízlépcső vízszintjének a megemelésével a jászsági csatorna is megépülhetne, a Zagyvát és a Tarnát lehetne vízpótolni édesvízkészlet, édesvíz-gazdálkodás szempontjából, de árvízi szempontból is. Azok a medrek, amelyekről így beszélünk, vízkivételi medrek is lehetnek bizonyos területeken, bizonyos időszakokban, illetve ha belvízlevezető csatornákat elmetszenek, azok a belvízlevezetést is szolgálhatják.
Tehát ez a program nagyon komplex, és nagyon széles látókört kíván, hogy megvalósulhasson. Tehát az öntözővíz megléte nélkül nem hiszem, hogy lehet egyébként vidékfejlesztést szolgáló, valamint az érintett térség, terület és az ott élők körülményeit javítani. Ha megépül 10-12 vagy 14 árapasztó tározó, ez nem jelent egyébként egyetlen településen élőnek sem különösebb megélhetést - nem jelent önmagában. Azt jelenti természetesen, hogy nem lesz árvíz, megvédik házaikat, ingatlanaikat, de ez megélhetést vagy turizmust nem jelent. Tehát nem véletlenül van, hogy a nagykörűi polgármester, Veres Nándor válságstábot hívott létre, amelynek az az egyetlen célja, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kapcsán legelőször a vidékfejlesztésről, a területfejlesztésről szóló programokról feledkezett meg a politika; nem csak az, hogy nem adott oda pénzt, már nem is kommunikált, nem is beszélt róla.
Tehát ma a valóság szerint ez a mostani törvénymódosítás sem beszél ezekről a feladatokról, ezekről a gondokról, ezek elérhetőségéről, és ezért van az, hogy Nagykörűn egyfajta válságstáb jött létre, mert ők ezt hiányolják. Tehát arról még csak-csak beszél a törvény - talán helyesen és jól -, hogy az árvízzel kapcsolatban milyen intézkedéseket kell hozni, amihez azért tegyük hozzá, hogy keskenyebb már a Tisza. Én Szolnok megyei vagyok, és ne értsék félre, amit mondok, de azért Szolnokon is a Tiszaligetet azért csak kivettük a Tiszából, és azért az a terület most árvízmentesítve van - hála istennek -, de a víznek hely kell, azt tudjuk. A tüzet el lehet oltani, a víznek meg helyet kell adni. Ha elveszünk a víztől nagy területeket, illetve beépítünk a folyómederbe, a nagyvízi mederbe - azért mégiscsak arra szólna a nagyvízi meder, hogy ott lefolyjon az árhullám -, most lehet csónakházakat, víkendházakat építeni, amelyek egy nagy víz esetén a tetőgerincig vízben vannak. Bizonyára ezek az építmények nem gyorsítják a lefolyást - az én fogalmaim szerint egyébként.
Azt is el lehet mondani, hogy nem új keletű dolog egyébként az árapasztás. Tudom, hogy amit most fogok mondani, már nem megvalósíthatók, mert másképp élünk, másképp gazdálkodunk, több infrastruktúra, település épült, de valamikor azért ismerték a Tisza völgyében a fokgazdálkodást. A fokgazdálkodásnál a hanyi-sajfoknál és az egyéb fokoknál kiengedtek egyébként jelentős mennyiségű vizet, természetes tározók voltak, amelyeknek tudták a határát az ott élők, hogy hova szabad építeni falut, majort, tehenészeti telepet, függetlenül attól, hogy az saját erőből, banki hitelből vagy támogatásból épült; ahova nem lehetett, nem építettek. Ezekre a területekre a folyó kirakta a hordalékát - nem a mederbe rakta le, hanem kirakta ezeken; a fokgazdálkodással jól fűvel és egyéb szántókkal lehetett rajta gazdálkodni. Ezt elfelejtettük, helyette most megpróbálunk egyébként mesterségesen - mert már más lehetőségünk nincs - árapasztó tározókat építeni, de azért jórészt tisztázatlanok még ezek a körülmények.
A magam részéről - hogy konkrétan a tervről is beszéljünk - az egyszeri kártalanítást nem is tartom elfogadhatónak. Mi az, hogy egyszeri kártalanítás? Fizetünk valakinek valamit, utána tulajdonosváltások lesznek, a következőnek már csak viselni kell a terhét. A magam részéről a kártalanítást, amikor az árvízi tározóba bekerül a víz, alkalmanként kell rendezni, az az ésszerű. A költségvetés számára is az a jó, hiszen most minden tározónál, amikor elkészül, egyszer kártalanítunk, utána a kártalanított tulajdonos eladja a földjét másnak, annak már ugye majd csak a kockázatot, a terhet kell viselnie. Tehát ezek nagyon érdekesek. Úgyhogy szerintem módosító indítványok tömegére is szükség van, és nem veszi ez az egész Vásárhelyi-terv módosítás figyelembe az ott élők elvárásait, kívánságait, és azt, hogy ott tudjanak maradni a következő években, évtizedekben is.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
