DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy új számú törvény vitáját kezdjük meg a mai nappal, sőt azt is mondhatnám: nemcsak az új törvény, hanem egy kicsit pikáns a helyzet is, hiszen új áfatörvényről van szó, és a pikáns helyzetet arra értettem, hogy a pénzügyminiszter úr, aki a beterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, itt a Parlament falai között is magyarázkodni kényszerül a tekintetben, hogy az a cég, amelyben ő tulajdonos volt, jogosulatlanul igényelt vissza áfát a '90-es évek közepén, tehát ezért is furcsa ez a helyzet, hogy ma meg éppen elkezdjük egy új áfatörvénynek a tárgyalását.
(10.10)
Ha már új törvényről van szó - ahogy államtitkár úr is jelezte, valamint előttem hozzászóló képviselőtársaim is -, azt várta volna el az ember képviselőként, hogy az előterjesztő bemutatja, ha már ilyen sok helyen változik az áfatörvény, s ha már egy új törvényt kell megalkotni, még ha javarészt az Európai Unió 2006/112. számú direktíváját is ültetjük át a hazai jogrendbe, jó lenne, ha valamilyen hatását bemutatná számunkra, hogy ha már itt változik a szabályozás meg ott változik, annak milyen hatásai lesznek az adóbevételekre makroszinten, illetve mikroszinten az egyes társadalmi csoportok tekintetében. Jogos elvárás minden képviselő részéről, hogy arról is szóljon az előterjesztő, hogy ha bevezetünk egy szabályozást, annak milyen hatásai lesznek.
Arra gondolok például - ahogy már szóba is került -, hogy az inverz adók esetében miért azokat a tevékenységeket emeljük be a fordított adózás keretébe, amiket beemelünk, és miért nem másokat. Miért mondjuk bizonyos tevékenységekre - például a munkaerő-kölcsönzésre, az ingatlanokkal kapcsolatos felújítási, javítási, szerelési munkákra -, hogy bennetek nem bízunk, ti áfát csaltok, ezért nektek be kell kerülni az inverz adókörbe? Ezzel gyakorlatilag megbélyegezzük ezeket a tevékenységeket. Mi ennek az oka? Ennek a megválaszolásával az előterjesztő teljes mértékben adós maradt, hiszen nem írja le sem a törvény indoklásában, sem háttéranyagokban, hogy miért illetjük negatív felhanggal ezeket a tevékenységeket, miért teszi be a)-tól g) pontig az előterjesztő inverz adó alá tartozóknak ezeket a tevékenységi köröket. Mi ennek az oka? Valamilyen konkrét bizonyíték van arra az APEH-től, hogy ezeket ide kell sorolni, vagy más megfontolások mondatják ezt az előterjesztővel? Mindezek mellett persze látjuk és értjük az inverz adók jelentőségét, ennek ellenére nagyon nagy hiányérzetünk van ennek a szabályozásnak az ilyetén voltában.
Ha már a kormány, illetve az előterjesztő adós marad a közvetlen bizonyítékokkal, a közvetlen hatásokkal, akkor próbáljuk meg közvetetten értékelni előbb makroszinten, majd utána mikroszinten is, hogy vajon milyen hatása lehet az áfatörvénynek a nemzetgazdaságra. Milyen kiindulópontot tudunk keresni? Nyilván nagyon nehéz ilyet keresni, hiszen - még egyszer mondom - nem áll rendelkezésünkre ilyen számítás és háttéranyag, ezért csak indirekten tudunk következtetni bizonyos dolgokra.
Nyilván a parlament elé benyújtott költségvetési törvényből tudunk kiindulni. Ha ott megvizsgáljuk, hogy a költségvetésben szereplő legjelentősebb bevételi tétel az általános forgalmi adó soron szerepel, azt tapasztaljuk, hogy 2008-as előirányzatként 2127,9 milliárd forint szerepel. E tekintetben 2007-ben, tehát az idén előirányzatként 1971,2 milliárd forint szerepelt. Egy szeptemberben nyilvánosságra került adat alapján - amit a Pénzügyminisztérium tett közzé augusztusi lezárással - az előreláthatólag tervezett áfabevételt 1976,2 milliárd forintra becsülték, tehát gyakorlatilag az előirányzattal egyenrangú módon fog teljesülni az áfabevétel a szeptemberben közzétett adatok szerint. Ha a két számot összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a 2008. és a 2007. évi előirányzat között 7,9 százalékos növekedést tervez a kormány az áfabevételek tekintetében. Több szempontból is érdekes, hogy hogyan jön össze ez az igen jelentős mértékű növekedés. Ha a GDP növekedését tekintjük, amit 3 százalék körül tervez a kormány, akkor nem igazán jön ki ez a 7,9 százalék, hiszen ez egy forgalmi típusú adó. Azon lehet vitatkozni, hogy ez az egyetlen vagy nem ez az egyetlen, hiszen sokan az iparűzési adót is forgalmi típusúnak gondolják. A növekedés tehát nem indokolja ezt a 7,9 százalékos emelést.
De nézzük meg az inflációt! A kormány először 3,3 százalékkal számolt a konvergenciaprogramban, a költségvetési előterjesztésben pedig már 4,5 százalékra teszi a jövő évi inflációt. Ez megint elég messzire van a 7,9 százaléktól.
Vagy nézzük meg, hogy a végső fogyasztás a lakossági és a közösségi szektoron belül hogyan alakul. 2007 vonatkozásában az előrejelzések szerint mínusz 0,8 százalék lesz, tehát csökken a végső fogyasztás, s 2008-ban a legoptimistább számítások szerint is 0 százalék körüli végső fogyasztásnövekedéssel számolnak a gazdasági előrejelző szervezetek. Még egyszer mondom, hogy egy forgalmi típusú adóról van szó, és ha a végső fogyasztás stagnál vagy esetleg csökken, akkor megint csak túlzottan optimista ez a 7,9 százalékos növekedés.
Mit szoktunk válaszként kapni a bizottsági ülésen? Mit válaszolnak képviselőtársaim arra a felvetésre, hogy hogyan is jönnek össze ezek a makroszámok? A válasz nagyon egyszerű, azt mondják, hogy fehéredik a gazdaság. Kérdezem én, hogy ha valóban fehéredik a gazdaság, akkor ez miért nem látszik már a 2007-es számokban, hiszen folyamatosan azt mondják, hogy a 2006-ban elfogadott törvények hatására már 2007-ben is fehéredik a gazdaság, és növekednek a bevételek. Nos, áfasoron nem nagyon tapasztaljuk - még egyszer mondom, egy 5 milliárdos tétel van itt, amit pluszként behoztak -, hogy ez a gazdaság nagyon fehéredne. Ráadásul ha fehéredne, akkor statisztikai értelemben jobban lehetne mérni a gazdaság teljesítményét, márpedig a GDP nem ezt mutatja. 1,2 százalékos volt - az Európai Unióban a dán gazdaság után a legkisebb - a magyar gazdaság növekedése. Tehát nem azt látjuk, hogy a gazdasági növekedést jobban számba tudjuk venni, hanem azt, hogy egy igen nagy recesszió szélén vagyunk, vagy már a közepén, ezt már nem is lehet igazán tudni. És ha ezt nézzük, azt látjuk, hogy egyre több vállalkozás megy csődbe, kerül felszámolás alá, fejezi be végelszámolással a tevékenységét. Tehát ismételten nem azt tapasztaljuk, hogy a GDP növekedésére valami nagyon nagy ösztönzőerő hatna, ráadásul a növekedés feltételei is folyamatosan romlanak, amire az Állami Számvevőszék a tegnapi tájékoztatója során fel is hívta a figyelmet.
Összességében azt mondhatom, hogy nagy probléma van a makroszámokkal: vagy nem helyes a kormánynak az az előzetes várakozása, amely a gazdasági növekedésre, az inflációra, a végső fogyasztásra vonatkozik, vagy pedig az áfabevételek számítása van jelentősen túlbecsülve azért, hogy a bevételi oldal is valahogy kijöjjön a költségvetésben. Úgy gondolom, inkább erről lehet szó, hiszen a realitás az - s ezt mindenki érzi a bőrén az országban -, hogy jelentős gazdasági növekedés nem várható, ezzel szemben az infláció - többek között az élelmiszerárak jelentős növekedése miatt - magas lesz, mégpedig tartósan, és a végső fogyasztásban sem tapasztalunk olyan jellegű növekedést, ami ilyen optimista előrejelzésekre adhatna okot. Önmagában tehát már ez is megkérdőjelezi, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán alkalmas-e általános vitára, hiszen ha ebből ilyen számítások adódnak, akkor bizony valamilyen jelentős probléma van.
Ha a makroszint után mikroszinten is megvizsgáljuk a benyújtott törvényjavaslatot, érdekes dolgokra bukkanunk.
(10.20)
A törvényjavaslat általános indoklása nagyon szép mondatot tartalmaz, amely arról szól, hogy tartós egyensúlyt kell létrehozni az adózókkal szembeni bizalmi elv érvényesülése, illetve az adóérdekek védelme között. Ez egy számomra nagyon szimpatikus és szép mondat, csak éppen a törvényjavaslat nem tartalmaz erre vonatkozóan utalásokat, illetve javaslatokat. Mire gondolok itt elsősorban? Arra, hogy elhangzott a bizottsági előadók részéről is, hogy a mezőgazdaságban a kompenzációs felár, illetve az általános adókulcsok most már hosszú évek óta változatlanok maradnak. Tehát marad a 7 és 12 százalékos kompenzációs felár, amely jelentős forráskivonást, tőkekivonást biztosít a mezőgazdaságból élők kárára, illetve azt is látjuk, hogy sem a kedvezményezett kör, tehát az 5 százalékos kör nem változik, sem a 20 százalékos adókulcs, pedig a kormányprogramban is benne van, hogy az adócsökkentés kormánya ez a kormány. Ez nem változik, szinten marad, ilyen értelemben nem segíti a végső fogyasztókat, akár lakossági, akár közösségi fogyasztókról van szó.
Úgy gondolom, az az egyik legnagyobb hiányérzete az ellenzéknek, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, hogy az ígéretek, a szavak nem köszönnek vissza a törvényjavaslatban. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy az adókulcsok e tekintetben hogyan alakulnak, hiszen elhangzott a tisztelt kormánypárti képviselő uraktól is, az államtitkár úrtól is, hogy hiába új szabályozás ez, gyakorlatilag elvét tekintve, gyakorlatát tekintetve marad a régi szabályozás, jelentős, kardinális változások nincsenek benne, tehát nem változik ilyen szempontból az adó alapja. Tehát ha csökkentést akarunk végrehajtani - márpedig úgy gondolom, hogy ez valamennyiünk érdeke lenne -, akkor egy elemhez tudnánk hozzányúlni, ez pedig az adókulcsok nagyságrendje; ez pedig sajnos ebben a törvényjavaslatban nem történik meg, nem történik meg a csökkentése.
Három kérdéskör köré lehet fonni a törvényi szabályozást, a törvényjavaslatot: a jogharmonizáció köré, az adócsalás visszaszorítására vonatkozó részekre lehet utalni, illetve bizonyos jogalkalmazási technikák megváltoztatására. A jogharmonizációval kapcsolatban úgy gondolom, hogy különösebb probléma nem lehet, ezek javarészt javítják az adófizetők lehetőségeit. Ez nem feltétlenül a kormány szándéka, még egyszer mondom, hanem elsősorban jogharmonizációs kötelezettségből adódik, de hát végül is jó, hogy bevezetésre kerülnek, hiszen ez némileg adminisztrációs terheket csökkenthet, és bizonyos elszámolástechnikai javításokat is okozhat. Nyilván - ahogy szó esett róla - például a csoportos adóalanyiság fogalmának beépülése az áfatörvénybe azon cégek esetében, amelyek valóban kiterjedt céghálóként, cégcsoportként működnek, ezek számára kedvező, így a kis- és középvállalkozások ezt nyilván nem igazán tudják igénybe venni, hiszen egy egyéni vállalkozó, egyéni cég vagy betéti társaság nem fog, nem tud ezzel élni, már csak fogalmi szempontból sem, tehát elsősorban nyilván nagy cégbirodalmak, adott esetben a multinacionális háttérrel rendelkező cégek könnyítése vagy lehetőségeinek enyhítése kerül ilyen szempontból ebbe a törvényjavaslatba.
Az ingatlannal kapcsolatban többen elmondták már, hogy hogyan változnak az adószabályok, az áfaszabályok. Gyakorlatilag az építési telek és az új építésű ingatlan után is adóalanyiság következik be, amennyiben bizonyos feltételek beállnak. Úgy gondolom, hogy ez komoly szigorítást fog jelenteni. Látjuk azt a statisztikai adatokból, hogy a legnagyobb bajjal, a legnagyobb problémával így is az építőipar küszködik, és nyilvánvalóan ez nem segíti az ő kilábalásukat, hanem továbbra is az építőipari recessziót vetíti előre mind a lakásépítések tekintetében, mind irodaépítések tekintetében. Tehát ez a jelentős szigorítás, amely egyesek szerint csak pontosítás, úgy gondolom, jelentősen kihat az ingatlanforgalomra, ezen belül az illetékbevételekre, az építőipar pedig továbbra is megsínyli, megszenvedi ennek a hatásait.
Vívmányként hangzott el több képviselő úr, illetve hölgy szájából az adómentesség határának 4 millióról 5 millióra való emelése. Azért szeretném itt megjegyezni, hogy nyilván örülünk minden ilyen változásnak, de az Európai Unió 35 ezer eurónak megfelelő határt szab az adómentesség határának. Ez egy olyan 8-9 millió forint körüli nagyságrend, tehát messze nem kívánja kihasználni a kormány, illetve a kormánypárti képviselők ennek a lehetőségét, tehát amikor arról beszélünk, hogy ez milyen jó lépés, és valóban örülünk annak, hogy 4 millióról 5 millióra nő, de ne felejtsük el azt, hogy bizony ennek a határa messze nem itt van, hanem nyugodtan lehetne 8,5-9 millió forintban is ezt meghatározni, hiszen az európai uniós jogszabályok azt engedik. Kérdezem én, hogy miért nem gondolkodnak ebben, tisztelt kormánypárti képviselő urak, hogy kiterjesszék ezt a határt; ha már kiterjesztésről van szó, ha már új törvényről van szó, úgy gondolom, itt lenne az alkalom arra, hogy ezt esetlegesen meglépjék, meglépjük.
Az utazási irodákkal kapcsolatban, a mezőgazdasággal kapcsolatban elhangzottak már azok az észrevételek a bizottsági előadóktól is, azokat nem kívánom megismételni. Különösen az utazási irodák tekintetében én azért jelentős szigorítást érzek akkor, amikor megváltoznak az áfa bevallásának szabályai az eddigiekhez képest jelentősen, metodikailag is más szabályozás lép be, tehát azért nem biztos, hogy ez annyira segíti majd az ő munkájukat.
Az adócsalással kapcsolatban nyilván szólni kell egy-két dologról. Természetesen az adócsalást, az adócsalókat mindenki elítéli, hiszen a fegyelmezett polgárok bevallják az adójukat, megfizetik az adójukat, hiszen tudják azt, hogy a közösségi szolgáltatások csak így biztosíthatóak. A nagy kérdés az, hogy eddig miért nem lépett a kormányzat e tekintetben, és a nagy kérdés továbbmenően az, hogy miért ilyen formában és hogyan fog ez a valós életben történni, hogyan fogják utolérni például a lánckereskedelmet. Nagyon szerettem volna olvasni, mondjuk, az indoklásban vagy valamilyen anyagban a kormány részéről, hogy eddig milyen lánckereskedelmi forgalmat tudtak felgöngyölíteni, amiben adócsalás is volt, hiszen tudjuk azt, hogy beiktatnak, mondjuk, egy adómentes alanyt ebbe a körbe, és abban az esetben gyakorlatilag az adócsalás meg tud valósulni. Hány ilyen esetet göngyölítettek fel, milyen összegben göngyölítették fel ezeket az APEH munkatársai? Mit várnak ettől a szabályozástól? Hogyan fog ez megváltozni? Milyen szankciók fognak ezzel kapcsolatban megjelenni? Ezekkel adós maradt megint a kormányzat az előterjesztése során, márpedig csak így lehet egy-egy ilyen törvényjavaslatban az adócsalással kapcsolatos szabályozást értékelni.
Az egyetemleges kötelezettség az adók megfizetésére szintén ebbe a körbe tartozik. Úgy gondolom, hogy ez jó gondolat, jó ötlet, de hogy hogyan fog ez megvalósulni, és hogyan fogja az APEH majd bizonyítani azt, hogy beiktattak ott egy adócsaló céget, azért mondjuk, az érdekelne, és nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan képzeli ezt a kormányzat. Bízom benne, hogy majd az államtitkár úr felvilágosít bennünket, hogy hogyan fog ez a valóságban történni az elkövetkezendőkben.
A jogalkalmazás területét érintően a számlázás, bizonylatolás kapcsán elhangzottak már vélemények. Azért az egy jelentős szigorítás, amit beemelnek, mégpedig az, hogy tizenöt napon belül mindenképpen számlázni és bizonylatolni kell az ügylet után, eddig ez nem így volt. Az adómentes import esetében is jelentős módosítás következik be, hiszen ezek után a vámhatóság minden esetben megállapítja az adót a vámeljárás során, még ha a megfizetést azon nyomban fel is függeszti az adóalany szempontjából.
Tehát ez az a három nagy terület a változások kapcsán, amit egy vezérszónoklatban lehet érinteni, úgy gondolom, és az idő engedi. Összességében azt tudom mondani, hogy ez az új szabályozás - még ha indokolt is bizonyos értelemben a jogharmonizáció miatt - nem orvosolja a magyar gazdaság alapvető problémáit, a bevételi oldalon, makroszinten jelentős problémák vannak a tervezésben a megítélésünk szerint, és mikroszinten sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) eredményezi azt, hogy könnyebbé válik az adózók helyzete, nem tapasztalunk e tekintetben, különösen az adókulcsok esetében előremutató lépéseket. Ebből kifolyólag a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot jelenlegi formájában.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(10.30)
