DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebből a vitából is látszik, hogy minden mindennel összefügg. Gondolom, azt senki nem vitatja, hogy az általános forgalmi adó a legsúlyosabb és a szó szoros értelmében a legáltalánosabb adónem. Nyilvánvalóan ennek kapcsán, miután az államháztartási bevétel egyhatodát adja, magyarázat ez arra, hogy egy nem jelentős változás is komoly vitát gerjeszthet itt a parlamentben. Nyilvánvaló, hogy egy sor más kérdést is felvet.
Nyilvánvaló, hogy erőteljesebb enyhítés számottevő bevételkiesést jelent, éppen az egyhatodos arány okán is. Nincs másról szó, mint arról, hogy hiányozna az államháztartásból, ami nyilván máshonnan nem pótolható. Feltehetően ez az oka annak is, hogy kevesebbet lépett a törvénytervezet, mint amennyit néhány hónapja a szakemberek és/vagy a politikusok terveztek. Ez tény. Példaként említeném az élelmiszer-ágazatot, ahol az áfacsökkentés némileg kompenzálta volna például az áremeléseket. Ez állampolgári tehercsökkenést jelentett volna, igaz ugyanakkor, hogy az államháztartási bevétel kiesését is jelentette volna. A kényszer döntött nyilvánvalóan ebben az esetben.
Tény, hogy az áfakulcsok nem változnak, vagyis az adóterhek nem csökkennek, optimistább megközelítésben viszont nem is nőnek, merthogy nyilván növekedhetnének is. Indokolatlan bátortalanságnak tartom azonban, hogy nem mertek hozzányúlni az adófilozófiához. Konkrétan: a számlakibocsátás-alapú kötelezettség helyett a pénzforgalmi alapú adózást fel kellett volna, fel lehetett volna vállalni. A körbetartozások egyik rákfenéjét sikerült volna ezzel gyógyítani vagy legalábbis gyógyírt találni rá.
Köszönöm szépen.
