DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következőre teszek most kísérletet. Végighallgatva sok vezérszónok kollégámat, akik sok mindent elmondtak az áfatörvény tervezetéről, nem is szeretnék úgy tetszelegni, mintha ezt a gyakorlatot jobban ismerném, mint ők, ezért a mondandómnak egy másik megközelítést adok, és az áfatörténelemről szeretnék önöknek egy kicsit számot adni, ezt a témát egy kicsit kezelhetőbbé téve esetleg azoknak is, akik minket hallgatnak.
Előtte azonban arról, hogy a Pénzügyminisztérium mivel indokolta az áfatörvény újrafogalmazását. Azt mondja az általános indoklásában, hogy az áfáról szóló törvény közel másfél évtizede született, és az újrakodifikálást már az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is indokolhatta volna, hisz ez egy olyan harmonizált jogterület. Aztán így fogalmaz: “Ez és egyéb időközi módosítások nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önkéntes jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezítette.” Még az áfatörvényt jól ismerőknek is - ahogy Dancsó képviselőtársam fogalmazott - ezzel az önkéntes jogkövetéssel bizony nehézsége adódott.
Ilyen volt a pénzügyminiszter úr is, akin szintén kifogott ez az adótörvény, kétségtelen hogy itt volt az ideje az újrakodifikálásnak. Ehhez az Európai Unió segítséget adott azzal, hogy a 2006/112/EK számú irányelvét megalkotta, és ezzel felváltotta a 77/388. EGK-, az úgynevezett 6. áfairányelvet. “Ennek az irányelvnek az összes módosítását most átláthatóbb és közérdekűbb szerkezetben tartalmazza ez a törvény” - fogalmaz a Pénzügyminisztérium.
Azt mondhatom, hogy ezzel gyakorlatilag megegyezik a gazdasági elemző cégek véleménye is. Az egyik így fogalmaz: “Az új áfatörvény-tervezet teljesen új alapokra helyezi az áfagondolkodást, mivel mind logikájában, mind felépítésében, mind pedig fogalmazásában eltér a jelenleg hatályos áfatörvénytől.”
Az újrakodifikált áfatörvény az irányelvekhez hasonló szerkezetet alkalmaz. Az irányelvben lévő megfogalmazásokat is átveszi, ugyanakkor az áfarendszer közel húszéves hazai működése során bevezetett, általánosan ismert és bevált szakkifejezések egy részének használata mellett, illetve részben helyette új szakkifejezéseket is bevezet. Azt mondja ez a gazdasági elemző cég, hogy újításként jelenik meg a törvénytervezetben az, hogy a külföldi adóalanyok által történő adó-visszatérítéssel kapcsolatos alapvető szabályok is bekerülnek a törvénybe. Ez eddig kormányrendeletben szerepelt. Az átsorolás adómértékek közötti változást vagy kulcsváltozást nem jelent.
Ezek után röviden egy kis áfatörténelem. Egyrészt azt gondolom, hogy tanulságos felidézni a húsz évvel ezelőtti eseményeket, és valamifajta párhuzamot vonni a jelen között, bár ennek a párhuzamnak a megtalálásához én csak nagyon szerény segítséget kívánok adni. Az áfatörténelem felidézéséhez segítségemre van Ivánkovics József, a Vasárnapi Kisalföld munkatársa - egy nagyon élvezetes cikket találtam vele kapcsolatban erről a témáról az interneten. Ő úgy fogalmaz, hogy 1986 végére odáig jutott Kádár János, hogy el kellett gondolkodnia a reformokon. Fél évvel később két új adófajta terhelte a dolgozó népet, ahogy akkor fogalmaztak, az áfa- és a személyi jövedelemadó-törvény. Ezeknek a fizetésével, mármint az áfatörvény és a személyi jövedelemadó-törvényben teljesített kötelezettségek teljesítésével azóta is mindig foldozzuk az államkassza hiányát, illetve hozzásegítünk az államkassza hiányának foldozgatásához. 1987-ben - mondja a szerző - április 12-én jelentették be annak idején a központi áremeléseket: emelték a hús-, a húskészítmények, a szeszes italok, valamint néhány gépipari fogyasztási cikk árát. Két héttel később már megjelent a “Fordulat és reform”, amely az első közgazdasági javaslat volt a válság megoldására 1968 óta. A szerző így fogalmaz: “Egy őszinteségi roham tört rá az akkori kormányra, amelynek hatására a pénzügyminiszter közölte: az államháztartás hiánya 1986-ban a tervezett kétszerese.” Az MSZMP Központi Bizottságának ülésén pedig beismerték a gazdaságpolitika kudarcát. Itt a szerény hallgatóságot csak az őszödi eseményekre figyelmeztetem - mintha valami hasonló történt volna ott is.
Július végén újabb áremelések történtek akkor, nőtt az energiahordozók, a cigaretta, a liszt és a sütőipari termékek ára. Jóval később, 1999 július-augusztusában Csillag István egy elemző írásában a következőket írja az akkori történésekről. “Kádár először élvezhette, hogy nem szidják, hanem dicsérik bátor reformjai miatt, de kivár, bizonytalan. Az adóreformot, a bankreformot egy teljes évig visszatartja, hogy ne kelljen nyugdíjba mennie, egész rendszerét küldi nyugdíjba” - fogalmazott akkor Csillag István, a későbbi gazdasági miniszter. Mintha csak megint az áthallás kézenfekvő lenne. A választások előtt kivárunk, hazudunk, nem kormányzunk, ahogy Őszödön fogalmaztak, majd a választások után, amikor újra helyzetbe kerülünk, valami hasonló módon cselekszünk.
Az akkori áprilisi jelentős áremelések után júniusban menesztették Losonczi Pált az Elnöki Tanács éléről, az új miniszterelnök Grósz Károly lett, a gazdaságirányítás Németh Miklós kezébe került, a Pénzügyminisztériumot Medgyessy Péter szárnyai alá tették. Akkor a kormány augusztus 13-án - 1987-et írunk - elfogadta az áfáról és a személyi jövedelemadóról szóló törvénytervezetet. Mit mondanak akkor a nyugati elemzők? Egy Plan Econ nevű washingtoni gazdasági elemző intézet az akkori események kapcsán így fogalmaz, az intézet 1986 végén hazánk bruttó adósságállományát 15,1 milliárd dollárra becsülte. Hozzátette: “Magyarországon a nyolcvanas évek első felében csupán látszatreformok születtek, s hogy a radikális gazdaságpolitikai fordulat nélkül a magyar kormány nem képes a pénzügyi helyzet javítására. Magyarország a második legeladósodottabb ország lett Közép-Kelet-Európában. 1987 első nyolc hónapjában az ország kereskedelmi deficitje 511 millió dollár volt, a Plan Econ szerint '87 utolsó hónapjában 265 millió dollár fizetésimérleg-deficit várható, ami azt jelenti, hogy 1987-ben a teljes hiány 1170 millió dollárra rúg”. Hogy örültünk volna most, húsz évvel később, ha csak a második eladósodottabb ország lettünk volna Közép-Kelet-Európában! Sikerült húsz év után ezt is túlszárnyalnunk - a legeladósodottabb ország lettünk.
Ilyen előjelek után akkor, 1987. szeptember 9-én az Országgyűlés elfogadta az új adótörvényeket. Határozott cselekvéssel úrrá lehetünk a nehézségeken - mondták akkor. Erről szóltak akkor az újságok vezércikkei. Az adóreform segíti a gazdaság kibontakozását, a képviselők megszavazták a két új adótörvényt - állt a lapok vezércikkében. Medgyessy Péter pénzügyminiszter a záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a két adótörvény elősegíti a stabilitást. Ha 2006-ra gondolok, 2006 szeptemberére gondolok, a választások után vagyunk, megint ilyen mondatok hangzottak el.
(11.00)
Akkor is az adótörvények módosításával kívánta elérni, és el is érte egyébként a kormány azt, hogy az egyensúly javult. Emlékeztetem önöket, hogy ekkor teszi meg a kormány azt a nagyszerű trükköt, hogy a választások előtt beígérte az adócsökkentéseket, ezt törvénybe is foglaltuk, és a választások után elsősorban az áfatörvény megváltoztatásával jelentősen megsarcolja az embereket és a vállalkozásokat. Ekkor vezettük be a kettő kulcsot, az 5 és a 20 százalékos kulcsot, persze a 15-ös számú kulcsot pedig elfelejtettük, és az ottani tételeket beemeltük nagyrészt a 20-as számú kulcsba.
A ma hatályos adótörvény, aminek módosításán most dolgozunk, 1993. január 1-jével lépett életbe. A törvény preambuluma már akkor megfogalmazta, hogy mi indokolta az áfa hazai meghonosítását. Ez az az adónem, ami az állami feladatok ellátásához szükséges állandó és értékálló bevételt biztosít. Nagy igazság, ez ma is így van. A rendszer igazságos, mondták akkor, ráadásul a jövedelmek eltitkolásának nincs érdemi hatása az áfa bevételére. Jelentősen nőtt azóta az áfabevétel. A cikk szerint 1999-ben több mint 941 milliárd forint áfabevétele volt az országnak, tavaly ez már 1831 milliárd forint volt, idén pedig várhatóan megközelíti a 2000 milliárd forintot.
Húsz évvel ezelőtt Kádár megbukott - az húsz évvel ezelőtt volt. Hogy mi következik majd most, azt majd a választók eldöntik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
