DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Új és mégis ismerős, ez lehetne a mottója az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, az új áfatörvénynek. Mi végre is kell új áfatörvényt készítenünk? Az első újkori áfaszabályozást 1987-ben hozta létre a Magyar Országgyűlés, majd rövid, ötévnyi alkalmazás után 1992-ben újraalkotta. Valószínűleg már akkor is azok a szempontok merültek fel, mint amelyek most, háromszor öt évvel a '92-es megalkotást követően, 2007-ben is aktuálissá váltak.
(9.50)
A sokszori módosítások, a változó nemzetközi és hazai viszonyok megkívánják egy átlátható, egységes szerkezetű törvényjavaslat megalkotását. Van azonban, mint említettem, külső hatás is, ezt már többen említették is, új áfairányelvet fogadott el az Európai Unió. Ők is egy viszonylag régi, 1977-ből származó, a híres 6-os áfairányelv felváltására alkották meg 2006-ban az új áfairányelvet, és ez ránk is egyfajta kényszert, egyfajta közelítést ró, ezért is szükséges annak struktúráját és a tartalmi előírásait átvenni.
Nemzetközi viszonylatban azonban az európai szabályozás más kényszereket is eredményez. A versenyképességnek, a versenysemlegességnek egy nagyon fontos fokmérője az áfaszabályozás, hogy a különféle országok között ne legyen eltérő lehetőség, ne legyen versenyelőny ennek következtében. De természetesen ez országon belül, így Magyarországon is fontos, hogy különféle szolgáltatások, különféle termékek, ennek megfelelően a különféle áfakulcsok vagy áfaszabályok ne eredményezzenek versenytorzító hatást. Mivel az Unió, bár nem minden részletre - például a kulcsok tekintetében - megengedő szabályozást alkot, de amelyeket megalkot, azokat kógens, kötött jelleggel minden tagállamnak, Magyarországnak is át kell vennie, és be kell tartania a saját, jelen esetben áfatörvényében.
A másik ilyen nemzetközi kényszer, ami rajtunk van, hogy az áfaszabályozás jósága, összhangja az uniós joganyaggal egy befizetési kötelezettségen keresztül köt bennünket. Tudjuk, hogy uniós kapcsolataink nemcsak támogatásból állnak, amelyeket különféle fejlesztési tervek, kohéziós, strukturális programok, vidékfejlesztési célok szempontjából előnyként élünk meg, hanem természetesen a tagságból eredő kötelezettségeink teljesítése fejében uniós befizetéseket is, lényegében tagdíjat teljesítünk. Ennek, ha nem is a legerősebb eleme, de természetesen jelentős része az áfaalapú befizetés. Ez az áfaalapú befizetés értelemszerűen a Magyarországon beszedett áfának a következménye, és hogyha ez a mennyiség nem az uniós szabályozással összhangban alakul, annak természetesen lehetnek pótlólagos, büntető jellegű befizetési kötelezettségei. Tehát például ezért is nagyon meg kell felelni az uniós szabálynak, ezért is át kell ültetni rögtön a hazai joganyagba azokat a változásokat, amelyeket ránk kényszerít az a döntés, amiben persze mi magunk is részt veszünk egy tagállamként.
Mi a célja az adótörvények változásának? Hallottuk: egyszerűsítés, a gazdaság fehérítése, az adminisztráció csökkentése. Én azért mondanám, hogy nyilván egy konzisztensebb, egységes joganyag létrehozása, hogy ne még egy foltot varrjunk a zsákra, hanem most már ennyi idő után vegyünk egy új zsákot, bár a tartalom lényegében átfogóan nem változik. Ugyanezt mondtuk az egyes adótörvények, a többi adótörvény módosításánál is, most nem az átfogó adóreformok ideje van, precízen és nagyjából inkább a stabilitást érzékeltetve a gazdaság szereplőivel, de mégis egy egységes, jól követhető joganyagot adva a kezük alá, lényegében ezzel önmagával is egyszerűsítjük a dolgukat.
Tekintsünk át néhány olyan elemet az új áfatörvényben, amelyek hangsúlyáthelyezéssel, bizonyos fogalmak pontosításával üzennek nekünk, és természetesen vannak változások is az adótörvényben, ezekből is, amelyek fontosabbak, majd szeretném kiemelni őket.
Néhány fogalom újradefiniálása között rögtön a gazdasági tevékenység fogalma érdemel kiemelést. Gazdasági tevékenységnek számít minden olyan, a bevétel megszerzésére irányuló, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység, amely lehet természetesen tartós és rendszeres is, ennek eredményétől függetlenül, amely erre irányul. Nagyon lényeges, hogy független legyen a tevékenység, ne legyen összekeverhető az egyébként függő jogviszonyt eredményező, például munkaviszonnyal, hanem itt az egymással kapcsolatban lévő szereplők egymástól független szereplők legyenek.
Az áfatörvény nem bevezeti, hanem kiszélesíti a csoportos áfaalanyiság körét. Ezzel már a régi adótörvény is foglalkozott, bizonyos, alapvetően a pénzügyi szektorban biztosítás, pénzintézeti tevékenység kapcsán már volt csoportos áfaalanyiság. Szerettük volna javítani Magyarország versenyképességét, Magyarország pénzügyi központi szerepét azzal, hogy a nagy hitelintézetek, biztosítóintézetek Magyarországra helyezzék azokat a háttérszolgáltatásukat, könyvelésüket és egyéb tevékenységüket, amivel egész Közép-Kelet-Európát, egész Európát adott esetben kiszolgálják. Látjuk, eredményes volt ez a tevékenység, hiszen több pénzintézet Magyarországra, és nem is feltétlen Budapestre, hanem vidéki településekre, nagyobb városokba is helyezett pénzügyi szolgáltató központot. Most ezt kitágítjuk, minden területre alkalmas lesz. Tehát tovább-bővítjük azokat a szegmenseket, a logisztikát, a kereskedelemnek bizonyos területeit, ahol van esély arra, hogy újabb munkahelyeket teremtünk, újabb versenyképességi fórt szerzünk azokkal szemben, akik még ilyen lehetőségen nem gondolkodtak, ezt az adórendszerükbe nem vezették be.
Ugyanakkor ez egy likviditási, fizetőképességi javulást is eredményez ezeknél a cégeknél, hiszen a belső, a csoporton belüli, tehát az egymáshoz kapcsolt vállalkozások adóalanyisága önmagában megszűnik, egyetlen adóalannyá válnak, így az egymás közötti forgalmazás áfatartalmát tulajdonképpen nem kell kifizetniük. Konszolidálódik az áfa a csoporton belül, és csak a végeredményt, a különbözetet kell adóelszámolás tárgyává tenni. Ez tehát javítja a belső, de a külső likviditását is valamennyi, a csoporthoz tartozó vállalkozásnak.
A teljesítés helye érthetőbbé, egyszerűbbé válik. Termékértékesítésnél az, ahol a termék maga van, lényegében ez persze főszabály, hiszen az áfatörvény ezt rugalmasan kell hogy kezelje, például ingatlanok esetén az ingatlan fekvése szerinti helyet nevezi meg ennek, szolgáltatásnál pedig azt, ahol a gazdasági tevékenység kifejtésre kerül. Nyilván ez is a tevékenységet végzőnek valamilyen értelemben a telephelye vagy lakhelye, tehát ilyen értelemben azzal azonosítható. Új szempont, hogy a postára vagy fuvarozással a gépjárműre rakott áruknak a szolgáltatás helye a feladás, illetve az útnak indítás helye. Ezzel is valamelyest tisztázandó, hogy most már az országhatárt is átlépő kereskedelemben hogyan kell ezeket a dolgokat értelmezni.
Az adófizetési kötelezettség a jövőben is kötődik a szolgáltatás, a teljesítés időpontjához főszabályként. Ugyanakkor kimondja a törvényjavaslat, hogy a számlaadás, függetlenül a szolgáltatás vagy a termékértékesítés megtörténtétől, önmagában is teljesítésnek számít. Sőt, további lehetőséget enged - majd a számlára való rátérésnél -, egy folyamatos szolgáltatást is enged teljesíteni, bár külön-külön eseményekre, tehát külön-külön teljesítési időpontokra vonatkozik ez, és természetesen a részletteljesítést, a részteljesítést is engedi.
Az adó mértéke, mint hallottuk, nem változik, és a besorolások sem változnak. Itt nagyon fontos szempont, hogy Magyarország, hogy ha azokat a tevékenységeket majd a későbbiekben, a jövő évre szándékozott adóreform tekintetében, amelyek magas hozzáadott értékigényűek, magas munkaigényűek, azokat szeretné átsoroltatni alacsonyabb, a kedvezményes kulcsba, akkor erre megfelelő idő áll rendelkezésre.
(10.00)
Tehát akár ez a vita is alkalmas felvetni azokat a szolgáltatásokat - hagyományosan az építőipart szoktuk itt megemlíteni, a kisebb javításokkal összefüggő tevékenységeket szoktuk itt felvetni -, amelyek addigra beérhetnek, hiszen az engedélyt vagy bejelentés útján, vagy engedélykérés útján meg kell szerezni ezekre vonatkozóan.
Mentességek köre. Az adótörvény továbbra is a tárgyi mentességre - amelyek alapvetően a közfunkciókra, az egészségügyre, a szociálpolitikára vonatkoznak - és az alanyi adómentességre irányul. Az alanyi adómentességet, hallottuk, jelentős mértékben megemeli a jogszabály: a korábbi 4 millió forintot 25 százalékos mértékkel megemelve 5 millió forintra állítja be. Ez mind a mezőgazdaságban, mind a vállalkozás egyéb szektoraiban dolgozók számára egy jelentős mozgásteret kölcsönöz az adómentesség kihasználása tekintetében. Ugyanakkor van nem az áfatörvényben szabályozott adómentesség is, ezt a törvényjavaslat javasolja ugyan megszüntetni, azonban a szocialista képviselőcsoport a környezetvédelmi törvényben lévő, a hulladékgazdálkodásra, a szennyvízberuházásokra vonatkozó áfamentesség kérdéskörének megfontolását a vitában el fogja végezni, ha szükséges, akkor ezt majd módosító indítvánnyal is fogja érzékeltetni.
Az adómegállapítás módja főszabályként természetesen továbbra is önbevallás, de kivételként az adókivetés lehetősége is megmarad.
A számla hagyományosan az áfatörvény legtipikusabb, a közvélemény előtt megjelenő produktuma. A számla a teljesítés megtörténtekor kell hogy kiállításra kerüljön, de a törvény ennek megfelelően mégis ad egy intervallumot: legkésőbb a teljesítéstől számított 15 napon belül kell kiállítani a számlát. Ez a szabályozás most már kötött módon előírja, hogy a teljesítést követően legkésőbb mikor kell tehát kiállítani ezt a dokumentumot. Ez azonban lehetőséget teremt gyűjtőszámla-kiállításra is. Tehát ha olyan felek vannak kapcsolatban, akik rövid időn belül több, eltérő teljesítési időpontra vonatkozó szolgáltatást vagy terméket vásárolnak, akkor a 15 napos szabály betartásával egy ilyen gyűjtőszámlás megoldást is választhatnak; például ez is egy egyszerűsítés, nem kell annyi számlát kiállítani, nem kell annyi könyvelési műveletet, nem kell annyi utalást elvégezni, ez még megtakarítást is eredményezhet a vállalkozásoknál.
A számla természetesen lehet papirosalapú és elektronikus, ami megint új távlatokat nyit most már annak elterjesztésével, felgyorsítva ezzel magát a pénzforgást is, ugyanakkor egyszerűsítve a számlakezelést, kizárva az esetleg a számla kézbesítéséből származó anomáliákat.
A végső fogyasztók számára természetesen a nyugtaadás marad az általános, ez azonban csak papirosalapú lehet, mert hisz tudjuk, hogy a nyugtát át is kell adni, és természetesen bizonyos körben megmaradnak a nyugtaadástól megóvott termékértékesítések, szolgáltatások: például újságot ezután is nyugta nélkül lehet vásárolni, és az automatából kiszolgáló szolgáltatások, termékértékesítések esetén sem követelmény a nyugta adása.
Még néhány fontos változást szeretnék hangsúlyozni. Az egyik az adó-visszaigénylés változása, ami megszünteti a korábbi áfa-, adóalaphoz kötött adó-visszaigénylés megnyílási lehetőségét, illetve megszűnik a tárgyieszköz-beszerzéshez kötődő visszaigénylés megnyílta mint lehetőség is. Ugyanakkor a különféle áfa-visszaigénylési időszakokhoz kapcsolódóan az áfa negatív különbözet, tehát a visszaigénylő pozíció mentén kerül meghatározásra az áfa, fenntartva persze azt a szabályt, hogy meg nem fizetett beszerzés áfája a jövőben sem igényelhető vissza. Ma ez a szabályozás maradt, szemben a korábban, az egyik bizottsági előadó által felvetettel, hogy ne is kelljen megfizetni annak a számlának az áfáját, amit még nem fizettek meg, de ugye ez két oldala az értékesítésnek.
Így tehát a havi bevallók esetén 1 millió forintot meghaladó ilyen áfakülönbözet, a negyedéveseknél 250 ezer forint áfakülönbözet, az éves bevallóknál pedig 50 ezer forint áfakülönbözet esetén nyílik meg az áfa-visszaigénylés lehetősége. Két ettől eltérő lehetőség van: az egyik, ha a korábbi időszakok göngyölített negatív egyenlegei pont egy adott időszakban átlépik a visszaigénylésre lehetőséget adó értékhatárt az adott vállalkozásra, az adott cégre nézvést, vagy ha jogutód nélküli megszűnés van, ekkor függetlenül a visszaigényelt adó mértékétől, illetve attól a szereplőtől az adó ez esetben is visszaigényelhető.
A fordított adózás a másik kör, amiről szeretnék néhány gondolatot ejteni. Hallottuk már, hogy Magyarországon is bevált a hulladékgazdálkodásban az áfa. Csak annyi rövid eszmefuttatás: az európai adórendszerek úgynevezett összfázisú adórendszerek, tehát az értékesítés, a termékpálya minden szakaszában történik adózás, adófizetés, illetve adó-visszaigénylés. A fordított adózás lényegében egy egyfázisú adót kíván megvalósítani, amikor csak a végső felhasználó, a termék végső fogyasztója fizet adót, mégpedig úgy, hogy ő maga közvetlenül fizeti meg az áfát. Ez jelentős mértékben fehéríti a gazdaságot azokban a körökben, ahol nem megfelelő ennek a tevékenységnek a végzése, nem megfelelő az áfabefizetési fegyelem.
Az adótörvény tartalmazza többek között az ingatlanszektornak, az ingatlannal összefüggő szolgáltatásoknak a fordított adózás alá bevonását, és például a felszámolók tárgyieszköz-értékesítését bizonyos összeghatár felett szintén az inverz adófizetési kötelezettség körébe helyezi. De ahogy már hallottuk az egyik bizottsági hozzászólót, a szocialista frakció támogatja, hogy a kormányzat kérjen további hozzájárulásokat bizonyos termékeknél, építőipari termékeknél, elektronikai, számítástechnikai termékeknél, gépjármű-, gépjárműalkatrész-termékeknél a fordított adózás bevezetésének területeire.
Végül az ingatlanadózás kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy itt az adófizetés korábbi, üzletszerű végzésének a pontosítása történik meg. Nem hagyjuk bizonytalanságban az ingatlant értékesítőket, tehát két év alatt hármat lehet, majd ezt követően három évig további lehetőség nem nyílik, és csak ezután indulhat újra az ingatlanértékesítés ilyen típusú áfamentességi körben tartása. (Az elnök csenget.)
Ezzel együtt a szocialista frakció alkalmasnak és megfelelőnek tartja a javaslatot, és támogatja annak elfogadását.
Elnök úr, köszönöm a szót. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)
