DR. MATOLCSY GYÖRGY
DR. MATOLCSY GYÖRGY
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2008. évi költségvetésről aligha lehet úgy beszélni, hogy nem beszélünk adópolitikáról, és nem beszélünk gazdaságpolitikáról. Maga a költségvetés és a most folyó vita az áfa körül is kibontakozhat, azonban a 2008. évi költségvetés alapvetően a 2002-2006 közötti gazdaságpolitika következménye.
Ha a gazdaságpolitikáról beszélünk, azt kell bevallanunk egymásnak, hogy a 2008-as költségvetés egy változatlan, megszorító gazdaságpolitikát tükröz. Nincs új megszorító csomag, de érvényben maradnak azok a megszorítást jelentő adó- és járulékemelések, amelyeket 2006. szeptember 1-jétől és aztán 2007. január 1-jétől a kormány bevezetett. Ezek a megszorító lépések, amelyek természetesen a költségvetés bevételi oldalán is adóemelések formájában, járulékemelések formájában jelentkeznek, a 2002-től alapvetően eladósodásból finanszírozott növekedési pálya következményei. Vannak olyan elemzések - idetartozik a Magyar Nemzeti Bank múlt évben elkészített elemzése -, amelyik azt mondja, hogy a következő tíz-tizenöt évben is árnyékot vet majd a 2002-2006 közötti gazdaságpolitika, illetve a 2006-2007. évi megszorítás.
Változatlan gazdaságpolitikát tükröz a 2008-as költségvetés, amelynek lényege, hogy növekedési áldozattal teremt költségvetési egyensúlyt. Elvileg - a gazdaságpolitikai műhelyek gondolkodása szerint - lett volna másik út, valójában egy lényegesen kisebb növekedéssel, egy, a munkanélküliség és a foglalkoztatás oldalán lépő, adóemelésekkel működő gazdaságpolitikát is lehetett volna követni. Változatlan a gazdaságpolitika, és ennek egyik tükröződése, hogy változatlan a költségvetési politika is. A költségvetési politika a bevételi oldalon lép, a kiadási oldalon kevésbé, a bevételi oldalon további jelentős adó- és járulékbevétel-növekedést céloz meg. A magyar költségvetés szerkezete egy világos költségvetési szerkezet, a hat legnagyobb adó- és járulékbevétel adja a költségvetési bevételek több mint 90 százalékát, és a hat nagy adó- és járulékfajta közül öt esetében jelentős emelés van, az átlaga 10 százalék feletti emelést jelent. A költségvetési politika lényege 2008-ban tehát, hogy az egyensúlyt továbbra is a költségvetési bevételek növekedésével irányozza elő. Így alakulhat ki a tervezet szerinti 4,1 százalékos államháztartási deficit.
Azt gondolom, hogy a költségvetési politika területén is lenne másik megoldás, ahogy a gazdaságpolitika esetében is, a költségvetési politika léphetne egy növekedésösztönző, egy beruházásokat ösztönző, a foglalkoztatást emelő és a munkanélküliséget csökkentő irányba. Nem teszi, hiszen a gazdaságpolitika foglya, amely gazdaságpolitika növekedési áldozattal éri el - mert egyébként eléri, ezt világosan meg kell mondani - a költségvetési egyensúly javulását már 2007-ben is, és eléri 2008-ban is. De micsoda áron, mondhatnánk, és kell is mondanunk, hiszen gondoljuk el, hogy a magyar gazdaság a megszorító program következtében valójában kettészakadt, hiszen a külföldi tulajdonú részesedéssel működő gazdasági szektor, alapvetően az exportszektor továbbra is dinamikusan bővül, de a hazai kis- és középvállalkozók, a mikrovállalkozók, a családi vállalkozók, a kézműves-vállalkozások jelentős, a számítások szerint 4-5 százalékos forgalomcsökkenést és termelésiérték-csökkenést élnek meg. Nem csoda tehát, hiszen ők adják magyar gazdaság derékhadát, hogy 2007-ben minden bizonnyal 2 százalék alatt lesz a magyar gazdaság növekedése; a fogyasztás adatai is eléggé elszomorítók, hiszen 2-3 százalék közötti fogyasztáscsökkentést tapasztalunk, az első félév adata 2,4 százalék volt, és a reálkeresetek csökkenése is ugyanezt mutatja, a 6,4 százalékos reálkereset a szűkülést, ezen belül a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozók szektorszűkülését jelzi.
Változatlan költségvetési politika esetén aligha lehet csodálkozni, ha az adópolitika is változatlan. Mit mutat a 2008. évi költségvetés adópolitikája? Alapvetően azt, hogy a kormány folytatja a 2006-2007-es megszorításokra, mégpedig adó- és járulékemelésre épülő adópolitikát, amelynek a középpontjában egy változatlan adófilozófia áll. Ez pedig, azt gondoljuk nagyon sokan, személy szerint én is ezt gondolom, az üzleti szektor képviselői is ezt gondolják, mára túlhaladottá vált, hiszen nem a jövedelmeket terhelő adókból lenne célszerű beszedni a költségvetési bevételek ilyen hányadát, amit tükröz a 2008. évi költségvetés, hanem forgalmi és fogyasztási szektort lehetne jobban terhelni, cserébe visszavenni a jövedelmeket terhelő adókból.
A 2008-as költségvetés adópolitikája világosan tükröződik a számokban, hiszen a legnagyobb bevételi forrás nem is adó, hanem a járulék, a munkaadói, munkáltatói járulék. Itt 12 százalékos bevételemelkedéssel számol a 2008. évi költségvetés, ami önmagában is riasztó olyan szempontból, hogy a költségvetés egy 4,5 százalékos inflációs prognózisra épül. Ha ezt nem is tartom személy szerint reálisnak, tisztelt képviselőtársaim, hiszen az inflációval foglalkozó szakértők nagyjából egyértelmű jelzése szerint jövőre aligha lehet 5,5 százaléknál kisebb Magyarországon az infláció, inkább 5,5-6 százalék között, még ha ezt a korrigált inflációs prognózist is használjuk, akkor is azt kell mondanunk, hogy a munkaadói, munkáltatói járulékok tervezett bevételnövekedése kétszerese az inflációnak. Továbbra is tehát a jövedelmeket, itt ez esetben a munkaadók jövedelmét terheljük aránytalanul nagy bevételnövekedési teherrel. Természetesen ugyanez a helyzet a munkavállalói járulékoknál is. Valójában tehát az öt legnagyobb adó- és járuléknem inflációt kétszeresen meghaladó bevételi többlettel került prognosztizálásra a 2008-as költségvetésben.
Az adópolitika tehát változatlan, mert mögötte változatlan az adófilozófia. Tehát nem hajtunk végre fordulatot a jövedelmek terhelése helyett a fogyasztási, forgalmi szféra terhelése felé. Elvileg ezt meg lehetett volna tenni. Az áfatörvény vitájában kissé pikáns arról beszélni, hogy lehetne emelni némely áfakulcsot.
(12.10)
Lehetne: akkor, ha csökkentenénk a munkaadói, munkáltatói járulékterheket, vagy csökkentenénk a személyi jövedelemadó-terhelést. Ugye, az ismert, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés a táblák változatlanul hagyása, az infláció esetén eszi a jövedelmünket, tehát a jövedelmeket terhelő adókat és járulékokat bizony csökkenteni lehetne - lehetett volna. Ezért akár nem lett volna nagy ár vállalni egy fogyasztási forgalmi adót jobban terhelő adólépést sem. Természetesen közgazdasági szempontból szigorúan tilos akkor emelni a fogyasztási forgalmi szférát terhelő adókat, ha cserében nem vállaljuk a jövedelmeket terhelő adók csökkentését, elsősorban is a munkáltatói járulékok csökkentését. A kettő együtt működik. Egy helyes adófilozófia azt irányozta volna elő már a 2008. évi költségvetésre, hogy ezt a váltást - a forgalmi fogyasztói szféra erősebb terhelését és a jövedelmeknél az adóterhek csökkentését - megvalósítsuk.
Végül még egy szó arról, hogy a 2008. évi költségvetés szigorú, de nemzetstratégiai szempontból elhibázott, hiszen nem hajt végre fordulatot sem a népesedési, sem az egészségügyi, sem a többi nemzetstratégiai területen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetett volna adóreformot kezdeni 2008-ban, úgy tűnik, ez nem indul meg.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
