DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hát, érdekes volt az előbbi hadakozás! Azt gondolom, hogy egy picit higgadtabban körüljárva ezt a kérdéskört, lehet jó mondatokat találni az adózás egészére akként, hogy ezt, mondjuk, az áfakör tükrében nézzük. Persze, tévedés lenne azt gondolni, hogy itt, ebben a szép teremben néhány magyar országgyűlési képviselő ebben a kérdésben oly mértékben képes szuverén döntéseket hozni, vagy szuverén javaslatokat tenni, amint az Magyarországra jellemző volt a korábbi években.
Magyarország nem szakítható ki most már az európai egységes belső piacból. Az egységes belső piacnak pedig nagyon sajátos logikái vannak. Egyebek között, ami az áfát illeti, azt látjuk, hogy a különböző országokban alkalmazott áfamértékek lassan, de nivellálódnak, sokkal nagyobb eltérések voltak mértékben és léptékben, mint ma, illetve a módszertan is jelentősen simul egybe. Persze, ebből még nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy jövőre vagy két-három év múlva egységes jellegű áfa lesz az Európai Unióban. De azt mindenképpen levonhatjuk ezekből a folyamatokból, hogy mi a trend.
Annak idején, amikor 25 százalékról 20-ra csökkent Magyarországon az áfa általános mértéke, tisztelt képviselőtársaim, vérző szívvel értettem vele egyet. Egyetértettem vele azért, mert a környező országokban 18-19-20 százalékos általános áfaszint volt. Ha mi megtartjuk 25 százalékon, vagy megtartottuk volna, mára egy olyan irgalmatlan elszívó hatást mutatott volna az egységes belső piac működése, és azóta belépett Románia is, ezt ne felejtsük el, egyre több olyan szomszédunk van, akivel tulajdonképpen azonos csapatban játszunk az egységes belső piacon - no, ezt az elszívó hatást előztük meg ezzel a lépéssel.
Persze, mélyen egyetértek Gyenesei képviselő úrral, aki azt mondja, hogy itt fél százalék, egy százalékpont is hihetetlen összegeket jelent az államháztartás szempontjából. Tehát azért vérzett a szívem, mert egy olyan adónem tekintetében voltunk kénytelenek visszalépni, már úgy értem, hogy a szintről visszalépni, persze ez roppant rokonszenves is tud lenni, hogy csökkennek az adók - nagyszerű -, de pont olyan adónemnél voltunk kénytelenek visszalépni, ami, lássuk be, a legértelmesebben, a legjobban beszedhető adónemek közé tartozik, még akkor is a legjobban beszedhető adónem, ha egyébként megannyi csalás és nem tudom, mi minden is kötődik hozzá. Ez a legfinomabb adó, bocsánat, az államháztartás szempontjából. A legfinomabb falatból engedtünk.
Tehát ilyen értelemben azt kell mondjam, hogy nagyon-nagyon óvatosan kell fogalmaznunk, amikor azt mondjuk, hogy emelni kéne, vagy azt mondjuk, hogy csökkenteni kéne. Én, hogy mondjam, talán merem mondani, hogy világéletemben nemzetközi közgazdasági dolgokkal foglalkozó és aziránt érdeklődő emberként azt látom, hogy a magyarországi áfakulcs, ha történelmileg az elkövetkezendő öt-hat éven belül valamerre mozdulhat, az sajnos egy picit lefelé, de nem sokkal tovább, mint 19-18 százalék, nem látok több perspektívát. Azok, akik ma 16-17 százalékot használnak, próbálnak ebbe a szintbe belehúzódni.
Magyarul, ezt a 20 százalékos szintet ez idő tájt bármilyen irányba mozdítani, bármilyen szándékkal kibillenteni, szerintem a magyar gazdaság stabilitása szempontjából kockázatos.
(12.30)
Persze, azért az áfaszerkezeten belül van mozgástér. Van mozgástér, mert azért létezik kedvezményes adókulcs is. Én nagyon óvatos vagyok a tekintetben, hogy szabad-e túl sok termékkel a kedvezményes adókulcshoz fordulni. Ennek nagyon speciális indoka kell hogy legyen. Nem kizárt, hogy eljön az az idő, amikor az élelmiszerek tekintetében ez szóba jöhet, de ez kizárólag annak tulajdonítható, hogy hosszú távon - elsősorban az éghajlatváltozás, a globális folyamatok okán - az élelmiszer biztos nem az olcsóbbodás irányába mozduló termék. Sőt, az élelmiszer egyre jobban lesz köthető a természeti erőforrásokhoz való hozzájutás nagy kérdéseihez.
Viszont ott is van mozgástér, és az középtávon megalapozhatja - persze nem 2008-ban - egy minimális áfacsökkentés lehetőségét, hogyha szűkítjük a visszaigényelhetőség körét. Ezen el kell gondolkodni. Ha a visszaigénylést folyamatosan szűkítjük, és ahogy csak lehet, beazonosítjuk azokat a területeket, amire azt mondjuk, hogy ott azért nem indokolt az áfa-visszaigénylés, ebben az esetben még stabil áfaszinten is tudjuk növelni az állami bevételeket.
Igen, tisztelt képviselőtársaim, igen, tisztelt Magyar Országgyűlés - sőt, tisztelt magyar közvélemény -, ezt világossá kell tenni, hogy az áfa a költségvetés bevételét növelő ügy. A költségvetés bevételének pedig nagy szüksége van pénzre. És azért van nagy szüksége, mi több, növekvő szüksége pénzre a költségvetésnek, mert egyre több azon javak száma, amiket a globális kihívások mentén csak közösségileg tudunk elfogyasztani. Tipikusan ilyen az összes környezetvédelmi kiadás - ezeket a dolgokat csak közösségileg tudjuk elfogyasztani.
Magyarul, ha adófilozófiában gondolkodunk, akkor szerintem akörül lehet konszenzust találni, hogy minél többen és minél több adót fizessünk. Ezt igenis meg lehet beszélni a magyar lakossággal, hozzáteszem, hogy a másik oldalon pedig egy nagyon prudens, átlátható, szigorú kiadási politikát is oda kell pakolni mellé.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha valami, akkor az adópolitika, a jövőbe látó adópolitika, a fenntartható adópolitika kialakítása egy olyan közösségi feladat lenne, ahol nem lenne igazán szabad ezeket a szokásos ellenzéki-kormánypárti csatákat megvívni. Pici ez az ország ehhez. Itt ha hibázunk, belehajszoljuk egymást - bármilyen demagóg érvek mentén - ilyen vagy olyan átgondolatlan intézkedésekbe, netán hergeljük a lakosságot mindenféle várakozásokkal, hogy adócsökkentés, adócsökkentés, adócsökkentés, és mindig, a hét minden napján éppen kipécézünk valamilyen adónemet, és azt mondjuk, hogy na most akkor azt kell csökkenteni, lehet csinálni ezt a politikát, csak ez megbillenti az országot. Nekünk az európai egységes belső piacon kell tudni nemcsak hogy talpon maradni, hanem igényünk szerint fejlődni.
És ha a nemzeti megbékélésnek csak egy pici pillére lehet az, hogy az adópolitika tekintetében minél több és több kérdésben értsünk egyet, akkor azt mondom, hogy ezt a munkát ma is megkezdhetjük. Mi több, én azt gondolom, hogy a jövő esztendőben, amikor a mi szándékaink szerint, a baloldal szándékai szerint egy átfogó, alapos szakmai és társadalmi vitát kell folytatni a mindent átfogó adóreformról, akkor láthatjuk, hogy bőven van itt tér az együttműködésre.
Egyébként, tisztelt elnök úr, nem feltétlenül spontán javaslatként mondom, én azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésben akár még vitanap keretén belül is, vagy akár menjünk át a felsőházi terembe, és egy konferencia keretén belül én nagyon-nagyon hasznosnak tartanám, hogyha pont e tekintetben - ha már az a szerencsénk van, hogy az adóügyekkel a magyar biztos foglalkozik az Európai Bizottságban - Kovács Lászlót egy kicsit kikérdeznénk, hogy melyek azok a trendek, melyek azok az elmozdulások, melyek azok a várható politikai árnyalatváltozások, amelyek az adófilozófiákat, adópolitikákat jellemzik ez idő tájt az Európai Unióban.
Úgyhogy, hölgyeim és uraim, ha összesen egy mondatban kellene összefoglalni azt a szándékot, ami miatt én ma ezt a felszólalási lehetőséget kértem, akkor azt mondom, hogy Magyarország nem a Kárpát-medence gödrében van, Magyarország az Európai Unió mint egységes belső piacnak egy piciny szeleteként jelentkezik. Én azt javaslom, hogy ezen kihívás méltóságával próbáljunk a kérdésekhez hozzáállni.
Köszönöm a figyelmet, tisztelt elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból. - Babák Mihály tapsol.)
