GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai délelőtti általános vitában az általános forgalmi adóról szóló törvény van napirenden, és már korábban kétperces vitákban is többször belebonyolódtunk abba, hogy bizony összefügg ez a költségvetéssel is. A költségvetésünkben - és ez már évek óta így van rendjén - itt a Házban korábban döntünk a bevételi oldalról, és később a kiadásokról. Ennek megvan az az előnye, hogy nem lehet, vagy legalábbis kordában lehet tartani a bevételeket, ezen keresztül az adókat, nem pedig a kiadások függvényében emelünk.
Ugyanakkor kell hogy beszéljünk azokról a dolgokról, amelyek egy új áfatörvény mögött vannak. És azért kell az “új” szót idézőjelbe tennem, mert itt egy újrakodifikált törvény van előttünk, de ahogy elmondta az államtitkár úr, elmondta Kékesi Tibor mint vezérszónok és az előttem szóló képviselőtársaim, ez a törvény csak egy újrakodifikált javaslat, nem jelent új filozófiát az áfa szempontjából, nem jelent adónövekedést, nem változtatja meg az adótételeket, és nem változtatja meg a besorolásokat. Ugyanakkor szeretném akár csak egy mondattal is aláhúzni, hogy ez a törvényjavaslat most megfelel az európai uniós gyakorlatnak, az európai uniós direktíváknak.
Engedjék meg nekem, hogy kitérjek - korábban ígértem - a Gulyás Dénes képviselő úr által felvetettekre. Igen, elég furcsa az, hogy amikor szóba jön, hogy valamely területen az árak gyorsabban növekedtek a vártnál, mert nem tudom megmondani, hogy mihez képest, akkor mindig az jön elő, hogy igen, de csökkenteni kellene az általános forgalmi adó kulcsát. Csak arról nem beszél senki, hogy akár egy fél- vagy egyszázalékos kulcscsökkenés milyen költségvetési bevételkiesést jelent, és akkor természetesen mellé kell tenni a másik lábát, hogy hol kellene a kiadásokat csökkenteni. Nagyon érdekes volt Matolcsy volt gazdasági miniszter úrnak a felvetése, aki arról beszélt, hogy akár az arányok megváltoztatásával még adónövelésre is sor kerülhetne.
Azt gondolom, hogy az általános forgalmi adó mint a fogyasztásokat terhelő adó, ha ezeknek az arányát tovább növelnénk - és ennyiben én vitatkozom Matolcsy képviselő úrral -, ez azt bizonyítaná, hogy tovább nő az a szakadék, ami az adófizetési kötelezettség és a teherviselő képesség között megmutatkozik. Mert a fogyasztáson keresztül mindenkinek el kell viselni, viszont a jövedelmi viszonyokhoz, a vagyoni viszonyokhoz igazodó adóterhelés irányába kellene elmozdulnunk. Azt gondolom, hogy amikor majd jövő évben gyökeres változásokat teszünk, akkor ezt rendkívül fontos lesz mérlegelni, hogy más területeken tudunk-e lépéseket tenni.
Egy másik kérdés, ami ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán markánsan előjön, a közteherviselés társadalmi elfogadottsága, a feketegazdaság kifehérítése. Egyrészt fontos lépnünk abba az irányba, hogy a visszaigénylések körüli visszaélések számát minden körülmények között tudjuk csökkenteni, és a másik a számlaadás kötelezettsége. És ha ezt a vitát befejezzük, utána folytatjuk majd az általában asztalon levő többi adótörvénnyel, benne az adóigazgatásról szóló törvénnyel is, tehát elég komoly szankciók szerepelnek ott arra az esetre, ha valaki elmulasztaná a számlaadási kötelezettségét.
Szeretnék kiemelni hangsúlyosan egy olyan tételt, amelyet Molnár Albert képviselőtársam mondott el, hogy ebben a törvényjavaslatban szerepel, hogy mikor kell a számlát kibocsátani, és szeretnék hivatkozni arra, hogy nem olyan régen fogadtuk el az alvállalkozók biztonságáról szóló törvénycsomagot, ami további 15 napot jelent arra az esetre, ha valaki nem emelt kifogást egy számlával szemben, akkor később már új kifogásokat semmiképpen nem emelhet. Tehát ez is hozzájárul ahhoz közvetve, hogy gyorsabban juthassanak a szállítók, alvállalkozók a pénzükhöz.
A gazdasági bizottság előadójaként beszéltem arról, hogy ma az áfakörben - és elsősorban nyilván az alvállalkozóknál, a kis- és középvállalkozásoknál, nyilván mert a piaci súlyuk, pozíciójuk általában rosszabb, mint a nagyvállalatoké - folyamatosan jelentkezik igényként, hogy a pénzforgalmi szemlélethez igazodjon az áfafizetési kötelezettség, ne pedig a számlakibocsátáshoz. Most a törvényjavaslatban az eddigi gyakorlatot tartjuk meg, és továbbra is a számlakibocsátás lesz az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja.
Az adómentességi határról szintén nem akarok hosszabban beszélni, erről a kétpercesekben a kollégáim nagyon sokat beszéltek. Azt gondolom, hogy itt is az a kérdés, hogy amennyiben följebb emeljük ezt a határt, az így kieső bevételeket mivel lehet pótolni, vagy a másik lába: milyen költségek csökkentésével lehet ezt egyensúlyba hozni.
Abban a vitában, ami arról alakult ki, hogy mennyi adót szedünk be, különböző tanulmányokat lehet olvasni. Amíg Magyarországon - és ez az Állami Számvevőszék jelentésében is megjelenik - általában a teljesíthető és a ténylegesen teljesített esetén, de ez nemcsak az általános forgalmi adóra igaz, hanem a többi adónemre is, alig nagyobb, mint 50 százalék a teljesítés aránya, addig egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, mindegy, hogy ellenzékiek vagy kormánypártiak, akik azt mondják, hogy igen, tovább kell mennünk azon az úton, hogy a feketegazdaságot fehérítsük, hogy kényszerítsük ki a számlaadást, kényszerítsük ki az adóbefizetést, a közterhek vállalásában való nagyobb felelősséget és a jogkövető magatartást.
(13.20)
Képviselőtársaimnak nagyon nagy tisztelettel ajánlom, hogy ezt a törvényjavaslatot majd a szavazatukkal erősítsék meg és fogadják el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
