VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént felszólalt Demendi László képviselő úrnak emlékeztetőül hadd olvassak már föl a Csongrád Megyei Napilapból fél sort: “Amíg a sertésólaktól a boltok hűtőpultjáig eljut a hús, kilogrammonként legalább 100 forint tűnik el élősúlyra vetítve.” Nyilván ez az eltűnt pénzmennyiség nagymértékben érinti a gazdákat; egyrészt hozzájárul a takarmányárak drasztikus megemelkedése, másrészt pedig nem veszik észre, hogy helyzet van. Képviselő úrnak az a kijelentése ütötte meg a fülem, hogy “nincs most olyan helyzet”. Hát éppen most van olyan helyzet, amikor iszonyatos nyomott áron tudja a termelő értékesíteni a sertést, másfelől pedig a fogyasztó asztalára már el sem nagyon jut a jó magyar hízó, hiszen minőségjavításra használják a multi feldolgozók. Miért használhatják minőségjavításra? Mert kiváló a minősége, magyar kukoricán nőtt föl, nem mindenféle szójákon meg génkezelt, meg egyéb dolgokon. Hogy hogyan függ ez össze? Nagyon egyértelmű. Egyrészt a kis vágóhidakat eltüntették a nemrég elmúlt időszakban - ebben önök nagymértékben segédkeztek -, tehát nincs meg a konkurenciája a nagynak.
Másrészt pedig pontosan a kompenzáció, amiről képviselő úr is mesél, beragadt egy olyan szinten, hogy növénynél 12 százalék, állatnál 7 százalék növekményt jelenthet, de hát ez semmire nem elegendő. Hiszen aki állatot tart, az tudhatja, hogy lényegesen nagyobb a kockázata és minden mása, mint a növénytermesztőnek.
Ha visszatérek még a feldolgozóiparhoz, ugyanúgy eltűntek a kis tejbegyűjtők és -feldolgozók, aztán itt van most már a tejprobléma is, és minden együtt komplex módon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elég baj ez a fogyasztónak és a termelőnek!
Köszönöm a meghallgatást.
