HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm, hogy a házvezetés lehetővé tette, hogy ma mondjuk el a vezérszónoklatot.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző törvényjavaslat vitája kapcsán én elmondtam, hogy az a törvény, az áfamódosításról szóló törvény egy kicsit jobbra sikeredett, mint a mostani, ami persze nem egy nagy dicsőség, de azért ismerjük be, hogy valamivel jobb lett.
Az előterjesztő a beterjesztett adótörvényekkel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: “Az adórendszer átalakításának legfőbb kérdése, hogyan lehet versenyképesebbé tenni a magyar gazdaságot, hogyan tudjuk felvenni az adóversenyt, amely a térségben tapasztalható, úgy, hogy közben a konvergenciaprogramban felrajzolt egyensúlyi pálya következetesen megvalósuljon.” A felvetett kérdésre az MDF rövid válasza, hogy így, ahogy önök ezt elgondolták, semmiképpen, tehát ez így nem fog menni, ez kudarcra ítéltetett vállalkozás. (Babák Mihály: Úgy van!)
A most tárgyalt adótörvényeket úgy kommunikálja a kormány, hogy a rendszerben - ez önmagában véve egy kicsit nagyképű kifejezés, hiszen a magyar adószabályozás rendszernek aligha tekinthető - nem tervez érdemi változtatást, nem célja az adóemelés, inkább a meglévő adórendszer és az adóeljárások egyszerűsítésére tesz javaslatot. A mi álláspontunk szerint, az MDF álláspontja szerint a benyújtott törvényjavaslatban az adóegyszerűsítés kevés, az adóemelés sok. A kormány állítása szerint az adótörvényeknek nem a bevétel növelése a célja, de azért lássuk be, hogy ez ehhez képest egészen jól sikerült. Úgy tűnik, a sarcok kivetése az egyetlen terület, ahol a kormány kellően fantáziadús és eredményes. (Babák Mihály: Hibás szemlélet!)
Az adóbevételek 2008-ban 10,6 százalékkal fogják meghaladni a 2007-re tervezettet, amit a tervezett szerény növekedés mellett a világ egyetlen országában sem tekintenének jelentéktelennek; a lakosság szemében természetesen nálunk sem az. Az előterjesztett javaslat szerint 2007-ben a költségvetés várhatóan 350 milliárd forint bevételi többlettel zár, és ehhez képest további 680 milliárd forint többletet irányoz elő a jövő évi költségvetés. A költségvetés tehát 1030 milliárd forint bevételi többlettel, összesen 10 673,3 milliárd forintból fog gazdálkodni 2008-ban. Vitáink során a kormánypártok azzal védekeznek, hogy a 2007. évi várható bevételhez képest összesen csak 6,8 százalékkal növekszik az előirányzat, ami alig haladja meg az inflációt. Függetlenül attól, hogy ez még így is jelentős előirányzat-növekedés lenne, mégis úgy tűnik, hogy a konvergenciaprogramhoz képest komoly koncepcióváltásról beszélhetünk az adóprés vonatkozásában.
(14.40)
Ha belenézünk az “Új Magyarország - egyensúly, reform, fejlesztés” című díszes kiadványba, amelyben 2007. június 9-én a kormány beszámol egyéves tevékenységéről, működéséről, a tervezett centralizációval kapcsolatban a következő számokat találjuk. A centralizáció mértéke 2007-ben várhatóan 38,6 százalék, szemben a mostani költségvetésben szereplő 38,92 százalékkal, a 2008. évi terv pedig 37,8 százalék volt, szemben a költségvetésben szereplő 38,93 százalékkal. Itt tehát nem inflációs hatásról van szó, hanem arról, hogy a centralizáció mértékét a kormány fél év alatt több mint 1 százalékkal emelte meg, azaz most három hónappal később 300 milliárd forinttal magasabb bevételt irányoz elő ez év júniusához képest. Ez mindenképpen koncepcióváltást jelent, ami valószínűleg annak a beismerése, hogy a kiadások csökkentésében a kormánynak nem sikerült elérni a várt eredményeket, és ezért az egyensúly érdekében a restrikció fokozását választotta.
Mint tudjuk, a gazdasági növekedés a várakozások alatt van, és az MDF véleménye szerint ezen a téren jövőre sincs sok ok az optimizmusra. Ezzel a gazdaságpolitikával egy rossz, lefelé vezető spirálba kerül vagy kerülhet a magyar gazdaság. A magas adók ugyanis visszafogják a gazdasági növekedést, ezért az egyensúly érdekében az elvonások növekednek, ami a következő körben ismét a növekedés mérséklődéséhez vezet, és ez így fog folytatódni.
Ebben az adótörvényben nyomát nem látjuk annak, hogy a gazdaság versenyképességének javítása, illetve a nemzetközi adóversenyben való helytállás terén történik valami. Sőt kétkörös elmaradásunk kezd kialakulni: egyrészt a felzárkózás helyett folytatódik a leszakadás az európai tizenötökkel szemben, másrészt a magyar gazdaság minden paramétere látványosan rosszabb az újonnan csatlakozott országok makroparamétereinél. Mind a munkabérterhek, mind a fogyasztási adók jelentősen magasabbak az Unió átlagánál.
A Világbank 2007. szeptember 26-ai jelentése a vállalkozások működési feltételeiről a magyar adórendszert a nemzetközi rangsorban a 127. helyre sorolta. Még a 27. hely is nagyon rossz lenne. Nem hinném, hogy erre a teljesítményre a szocialista-liberális koalíció hatéves kormányzás után különösen büszke lehetne. Egy normális Magyarországon azért egy ilyen megállapítás mellett nem mehet el szó nélkül a kormány, ezen a helyzeten sürgősen javítani kell. Gondolom, hogy mindenki tudja, a nemzetközi adóverseny következtében nincs szuverén döntés az adóztatásban, de ezt nemcsak szlogennek kell használni egy ilyen törvényjavaslatban, hanem e szerint kell cselekedni.
Nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a megállapítás mellett sem, hogy az adótörvényeknek az egyszerűsítésen túlmenően különösebb célja nincs. Egy normális országban az adótörvények minden mondata tudatos társadalom- és gazdaságpolitikát fejez ki, és abban az esetben, ha az adótörvények változtatása és meg nem változtatása nem tudatos, ezekre akkor is hatással bírnak. Az, hogy ezt a kormány 10,6 százalékos adóemelés esetében nem így teszi, csak azt bizonyítja, hogy a kormánynak ugyanúgy, mint az előző hat esztendőben, továbbra sincs markáns gazdaság- és társadalompolitikája, továbbra is csak sodródik a kialakult, pontosabban a saját maga által létrehozott súlyos makrogazdasági helyzettel.
A Magyar Demokrata Fórum tudatos adópolitikát vár el a kormánytól; többek között ennek érdekében nyújtotta át a miniszterelnök úrnak “A középosztály 13 pontja” címmel azt a tömör fejlesztési és adókoncepciót, amitől a versenyképesség javulását, és ennek keretében az ország gyarapodásának zálogát jelentő középosztály helyzetének javítását várja. Sajnos ezeket a javaslatokat, amelyeknek jó része természetesen adóreform nélkül is megvalósítható, nem látjuk visszaköszönni ebben az adókoncepcióban. Ekkora bevételnövekedés mellett lenne elég forrás arra, hogy például megszüntessük a közeli hozzátartozók örökösödési illetékét, a haláladót, a kamatadót, az árfolyamnyereség-adót, a bankadót és másokat, ahelyett, hogy a túlköltekezési politikát folytatná a kormány.
A kormány állítása szerint miután az adókulcsokban nem történt emelés, és általánosságban nem az adóemelési szándék jellemzi ezt a törvényjavaslatot, az adóbevételek növekedése jórészt a gazdaság kifehéredéséből, illetve a gazdasági növekedésből ered. Jó lenne, ha a kifehéredés hatásairól pontosabb információink lennének, jó lenne, ha valóban az adó- és járulékfizetők körének bővülése okozná Magyarországon a bevételek látványos növekedését.
Nem vonom kétségbe, hogy a kifehéredésnek hatása van a bevételekre, de a bevételnövekedés túlnyomó része jelentős, és kevésbé jelentős adóemelésekből származik. Így a kormány komoly inflációs adót vetett ki, hiszen nem valorizálja az szja-táblát. Bevezeti az értékalapú telek- és ingatlanadót. Bevezeti a banki céltartalékadót, pontosabban megszünteti a kivételes helyzetet. Bevezeti a cégek luxusadóját, jelentősen emeli a cigaretta jövedéki adóját, emeli a normál ólmozatlan benzin jövedéki adóját, és ezt kiveti néhány, korábban nem létező üzemanyagfajtára is. Az EU-irányelvre hivatkozva új adóelvonást vezetnek be a nem üzleti felhasználású villamosenergia- és földgázfelhasználásra. Ez az energiaadó, ezzel a törvényjavaslat 106. §-a foglalkozik. Összevon három kisadót, amit a korrigált nettó árbevétel alapján kell fizetni, ami 14 százalék bevételtöbblethez vezet, és így tovább.
Az MDF a legdurvább adóemelésnek az inflációs adó kivetését tartja. Nem történt meg a személyi jövedelemadó-tábla valorizációja. Az infláció jelentős megugrása 2007-ben, illetve 2008-ban várhatóan 4,5 százalék vagy még magasabb, szintén hatást gyakorol az adóbevételek növekedésére. Ez az inflációs adó egyébként a fűnyíróelv alkalmazását jelenti, hiszen válogatás nélkül mindenkit érint.
A dolog másik oldala, hogy a magas infláció sok területen kedvezően hat a kiadások csökkentésére, hiszen sok támogatási norma ennek következtében leértékelődik, amelyek jórészt ismét a lakosság reálpozícióinak a romlását idézik elő. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 2007. évi 7,5-7,8 százalékos infláció és a bevezetett 20 százalékos kamatadó a megtakarítások esetében jobbára negatív nettó reálkamatokat eredményezett mindenki számára, legyen az magánszemély vagy vállalkozás, aki megtakarítással rendelkezett. Ez tovább nehezítette az idén 6 százalékos reáljövedelem-csökkenést elszenvedő lakosság helyzetét. Az MDF szükségesnek tartja és javasolja a tisztelt Háznak a személyi jövedelemadó-tábla valorizálását.
Ebben a törvényben készíti elő, csempészi be a kormány a 2009. évben bevezetni kívánt, számított értékalapú telek- és ingatlanadót, ami a jelenlegi, túlnyomórészt négyzetméter-alapú ingatlanadóhoz képest jelentős többletterhet fog okozni a lakosság és a vállalkozások számára. Egyes számítások szerint a lakások értékalapú adókulcsának 0,25 százalékos vagy 0,5 százalékos előírása esetében az ebből származó bevétel 160-200-210 milliárd forint lesz, a nem lakások esetében pedig a 0,5 vagy 1,5 százalékos kulcs alkalmazásával 375 milliárd forint bevételi többlet várható, a jelenlegi ingatlan típusú adók megszüntetéséből adódó bevételkiesést is figyelembe véve. 2008-ban a tervezett építményadó, kommunális adó és az idegenforgalmi adó összesen 70,4 milliárd forint.
Kormányzati körökből történnek mindenféle kiszivárogtatások, amelyek az ezzel párhuzamosan bevezetni kívánt ésszerű adócsökkentésekről szólnak, ezek azonban a törvényjavaslatban nem szerepelnek, így a javaslat pozitívan semmiképpen nem értékelhető.
Az MDF az értékalapú ingatlanadó bevezetését csak hosszabb távon tartja elfogadhatónak. A magas adóterhelés, a reáljövedelmek csökkenése, a kapkodó reformkoncepciók, az alacsony foglalkoztatás következtében előállt létbizonytalanság mellett ez a rendelkezés a lakhatás biztonságát is megrendítené Magyarországon. A törvényjavaslat előterjesztői szerint az önkormányzatok közül eddig csak négy vezette be az értékalapú ingatlanadót, a többi azért nem alkalmazza az adóalap megállapításának ezen formáját, mert nincs megfelelő értékelési módszertan az ingatlanok tömeges, vitathatatlan, egyszerű, olcsó és áttekinthető adóztatási célú értékének meghatározására.
A javaslat ezen értékelési módszertan törvénybe iktatásával próbálja e hiátust pótolni, amelynek során építkezik a luxusadóról szóló törvénybe iktatott értékelési módszertanra, illetve annak gyakorlati működésére. Hogy a politikai blöffként - fizessenek a gazdagok - a választások előtt bevezetett luxusadó hogyan működött vagy hogyan nem, arra ne vesztegessük az időt. Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy valójában nem működött. Valószínűleg ennek az adónak a költségei magasabbak, mint az ebből származó bevétel. A vonatkozó 2005. évi törvény több mint 1 milliárdos bevétellel számolt, a 2007. évi előirányzat 500 millió forint volt, a várható bevétel ezzel szemben talán ha a 100 millió forintot el fogja érni.
(14.50)
A módszertan kétségkívül létezik, tehát ha az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel élni kívánnak, most valóban valamivel könnyebb helyzetbe kerülnek, mint korábban. A luxusadóval szemben azonban itt nem a gazdagokról van szó, tehát más módszertant kell alkalmazni. Az MDF javasolja a számításba belevenni az ingatlanban lakó család létszámát is. Az MDF azt is javasolja továbbá, hogy a két lehetőség, a négyzetméter-alapú vagy az ingatlanalapú immáron reális alternatívaként továbbra is szerepeljen az adótörvényekben, és bízzuk rá az önkormányzatokra, hogy az ingatlanadóztatási lehetőségek közül a többi ingatlanadót is figyelembe véve melyiket használják, illetve vetnek-e ki egyáltalán ingatlanadót. Ez természetesen bonyolítja a kompenzáció megtervezését, de a társadalom szempontjából jobb ma egy veréb, mint a túzok örökös ígérete.
Az értékalapú vagyonadó mindenképpen drága megoldás, és sajnálatos, hogy ennek tervezett költségeiről, létszámigényéről a törvényjavaslatban nincs szó. Hol vannak a hatásvizsgálatok? A helyi adók beszedése ma is komoly költséget jelent. Ma az 500-600 milliárd forint helyi adót 14 ezer önkormányzati adóellenőr szedi be, a többi 10 000 milliárdot pedig 14 ezer állami. Fontos kérdés tehát az adóztatás hatékonyságának növelése. Alapproblémánk, hogy a transzferek költsége az állam rossz működése következtében drága, kicsit a róka és a sajt meséjét juttatja eszembe, és ez markánsan jelentkezik az adóigazgatás minden területén, és a törvényjavaslat ezen sajnos egy jottányit sem javít.
A törvényjavaslatból úgy tűnik, hogy sajátos helyzet állt elő a luxusadónál. Itt egyazon adóalapra egyszerre két azonos típusú adó fog vetülni, mert a luxusadó kategóriájába eső építményre még értékalapú ingatlanadót is kellene fizetni. Ezen adóigazgatási hiba mellett már csak nüansz, hogy a tulajdonosnak két adóbevallást kell majd egyszerre az ingatlanáról benyújtani. Az MDF javasolja a kérdésnek az európai adófilozófiával megegyező átdolgozását.
Az adóalap szélesítésének tekintik, de a vállalkozásoknál új adóként jelentkezik, hogy a vállalkozások is luxusadót kötelesek fizetni nagy értékű építményeik után. Nem hiszem, hogy ettől a munkavállalók szociális helyzete javulni fog, de lehet, hogy ezzel az adóval néhány olyan épületet is sikerül az adóhivatal látókörébe hozni, amely valójában magáncélokat szolgál. Az ezen a téren tapasztalható optimizmus ezen új kör bevonása következtében újra fellángolt, mert a 2008. évi előirányzat luxusadó címen ismét 500 millió forint bevételi előirányzatot szerepeltet. Ha figyelembe vesszük ezt az alacsony várható adóbevételt és azt, hogy a 700 milliós bevételt hozó tenyésztési hozzájárulást, illetve a 250 millió forintos bevételt eredményező vadvédelmi hozzájárulást bagatell adók címén 2008-ban megszüntetik, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a luxusadónak a politikai propaganda kellemes visszahatásain kívül van-e értelme, nem kellene-e ezt a problémát más megközelítésben kezelni.
A törvényjavaslat szerint a magánszemélyek személyi jövedelemadója 10, különadója pedig 50 százalékkal emelkedik. A kormány megváltoztatja az adójóváírás rendszerét, ami 2008-ban 30 milliárd forinttal javítja a lakosság pozícióját, amit azonban többszörösen elveszít a magas infláció mellett is valorizálatlanul hagyott adótábla mellett. Ha figyelembe vesszük, hogy a magánszemélyek 2008-ban ennek ellenére mintegy 180 milliárd forinttal több adót fognak fizetni, akkor nyilvánvaló, hogy nem történik semmiféle pozíciójavulás. Az új rendszerből azonban mindenképpen hasznos, hogy megtörténik a marginális terhelési csúcsok lefaragása és a kifuttatás megváltoztatása. Lehet, hogy ennek hatása lesz a legális foglalkoztatásra, a jövedelmek szerény kifehéredésére, de őszintén szólva, ezzel kapcsolatban az MDF-nek nincsenek - és nekem sincsenek - különös illúziói.
Az MDF azt javasolja, hogy a gazdaság növekedésének elősegítése, a legális foglalkoztatás növelése, valamint a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése érdekében történjék meg az áttérés az egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadóra. Ez természetesen az itt felvetettekhez képest egészen más filozófiát követel, mert az adócsökkentéssel párhuzamosan a jóváírások és kedvezmények alapos csökkentésével kell hogy járjon; itt pedig most növelni kell. A személyi jövedelemadózással egyébként is baj van, a kialakult helyzet nagyjából tarthatatlan. Jelenleg még csak a 2005. évi teljes körű adóstatisztikával rendelkezünk, eszerint 4 millió 328 ezer polgár számolt el a jövedelméről, közülük a jogszabályi lehetőségeket figyelembe véve 1,3 millióan nem fizettek személyi jövedelemadót. Az összes adó 80 százalékát az adófizetők 20 százaléka fizette be.
Ez a köztehereloszlás nagyon nehezen mondható igazságosnak, különösen azért, mert a jövedelmek elosztása nagyban eltér a más országokban lévő jövedelemelosztástól, például Szlovákiáétól, ahol a jövedelmek matematikai értelemben inkább az úgynevezett normális eloszlás görbéjét mutatják. Mindez arra utal, hogy nyilvánvaló a jövedelemcsalás, az adóhivatal, a kormány, a közigazgatás mégsem tesz semmit. Örvendetes, hogy a becslések szerint 480-500 ezer ember az 1,4 millióból valójában korántsem a minimálbérből él, tehát nem szegény, de részt kellene vállalniuk a kellő közteherviselésből nekik is. Ezen a rendszeren tehát érdemben kell változtatni.
Érdekes, hogy a magánszemélyek különadójának bevételei a tervek szerint 50 százalékkal fognak emelkedni 2008-ban. Ennek az indoklását sehol nem találtuk. Szeretnénk megtudni, hogy mire alapozza a Pénzügyminisztérium ezt a robbanásszerű növekedést.
Miután még fél percem maradt, hogy a vezérszónoklatot befejezzem, de mondandóm van bőven, ezt majd a vita későbbi részében fogom elmondani, de azt megelőlegezem államtitkár úrnak és a kormánynak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum semmilyen körülmények között nem tudja támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
(A jegyzői székben Pettkó Andrást Szűcs Lajos váltja fel.)
