BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pettkó képviselőtársam megelőzött abban, hogy példával szolgáljak Gegesy képviselő úrnak, aki elhagyta a termet, miután elmondta a magáét, és a stílusunkkal foglalkozott. Ennyit ér a kormánypártiak adótörvényekkel kapcsolatos vélekedése, hisz menet közben itt hagyják. Ennél fontosabb kérdésről van szó a Magyar Köztársaság adótörvényeinek módosításánál.
De ha már a példánál tartunk, lehet, hogy politikailag nem volna ízléses, de megteszem, hivatkozom például a napirendnél, rendes hozzászólásként az MDF javaslatára, az egykulcsos szja-ra. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, lehetne róla tárgyalni. Ugyanis, ha most arra utalok, hogy Szabó képviselőtársam némi populizmussal megjegyezte azt, hogy az adótörvények a szegényeket támogassák és a gazdagokat ne támogassák, és az igazságosság elveit hangoztatta, akkor mindig baj van. Nem önt kívánom bántani, a pártja politikája e szlogenek alkalmazása, közben az ellenkezőjét teszi. Tudja, kedves Szabó képviselőtársam, egy nagyon lényeges kérdésre rávilágított - úgy látom, érti is, én ennek nagyon tudok örülni -, hogy az adópolitika az nem szociálpolitika; az adópolitika szolgálhatja a szociálpolitikát, a szegény embert, de az adópolitika beszedés, pénzbehajtás, amit önök kiváló módon tesznek, és egyre tekerik az adóprést. Ugyanakkor lehetnek szociális szempontjai.
De egyet azért tisztázni kell: az adótörvényt meg kell hozni, meg kell alkotni, és ha van rá mód és lehetőség, a mentességek és különböző kedvezmények oldaláról igenis figyelembe lehet venni a szociálpolitikát. Amúgy különben abból van a katyvasz, hogy nagyon sok egyéb más pénzbeni ellátásnál, adónál szociális szempontok merülnek fel, és ezért különben az emberek a sok bába közt a földre esnek, hiszen gyakorlatilag nem tudnak megélni abból az adókedvezményből, abból a segélyből, amit megállapítanak nekik, mert mindegyik olyan kevés, hogy a megélhetéshez viszont nem elegendő.
Tényleg azt mondom: az adópolitika az adópolitika, az adót be kell szedni, és komoly szociálpolitikát kell megvalósítani.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ön ezt a kettőt alapvetésként szívesen kettéválasztaná. Ha nem így van, akkor majd biztos szólni fog.
Úgy gondolom, hogy a jövedelemtípusú adóknak - és a javaslatunk az MDF mellett - a jövedelmet kell megadóztatniuk. De azért gondolják végig, hogy ha ilyen magas és sávos a jövedelemadó, akkor az adott jövedelemből felhalmozott vagyont milyen jogon adóztatják vagyonadóval. Hát akkor kétszeres-háromszoros adóztatás van, ugye, hölgyek, urak?! Azt mondom, a személyi jövedelemadót fizetni kell, és meg lehet mellette adóztatni a gyarapodást. Akkor nem tartom rossznak.
Úgy gondolom, az áfa fogyasztási típusú adó, ez a törvényben is így van, és ezt általában mindenki fizeti. Ebben senki sem javasol különböző megoldásokat és szociálpolitika beapplikálását, hiszen az általában sose jut el az ellátotthoz, a szociálisan rászorulthoz. Régen tudják, hogy ez nem jut el.
Önök is tettek olyat, hogy fölemelték az áfát, aztán visszavették, ebből az emberek nem láttak semmit. Ebből az a tanulság, hogy emelni nagyon megfontoltan kell, mert az áfa egy olyan típusú adó, amelynél - ha szociálpolitikáról és személyi jövedelmekről beszélünk, és nem a gazdaságra gyakorolt hatásáról, hanem az emberekre, Magyarország tízmillió állampolgárára való hatásáról beszélünk - nagyon megfontoltan kell lépkedni, és megfontolatlan lépéseket nem kell tenni.
Úgy gondolom, hogy a vagyon, amennyiben az adó mértéke, mondjuk, az egykulcsos személyi jövedelemadóval nem hoz elég jövedelmet az államkasszának - mert az adó azt is szolgálja, hogy a központi bevételek megjelennek a közfeladatok finanszírozására -, akkor a vagyonadónak van értelme az önök koncepciója szerint, és akkor lehet támogatni - elméletileg persze, mert nincs beterjesztve. Mert ez egy vagyoni típusú adó, amely elvesz a gazdagoktól, és akkor megvalósul az önök politikája, hogy a gazdagoktól el kell venni, ha sok vagyont összegyűjtöttek, akkor lefölöz az állam belőle egy jelentős vagyonadót.
Az illetékek: az is vagyoni típusú, az MDF ezt haláladónak nevezi, mert megszerzett, leadózott és esetleg vagyonadóval is terhelt vagy építményadóval terhelt ingatlan után még az állam bekasszíroz valakinek a halála után. Nem is értékeli, hogy valaki meg tudja fizetni vagy sem, haláladó. Ez sem biztos, hogy helyénvaló, de az illetékek működnek.
Szeretném eloszlatni azt a tévedést, amely arról szólt, hogy az önkormányzatok kapnak az illetékekből. Szó sincs erről - helyesebben, nem mondok igazat, nem mondom helyesen, merthogy bizonyos ellátásokban a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok osztozkodnak az illetéken. De azért a helyi önkormányzatoknak azért kell helyi adót beszedni, mert önök kevés pénzt adnak az állami költségvetésbe a közfeladatokhoz. Hisz manapság már az a vita is elhangzott, hogy nem szedünk be elegendő adót, ezért az állami közoktatás - Hiller miniszter úr mondta - nem is állami, hanem helyi közoktatás - holott mindig is állami volt, ez régóta így van. De már ebből is ki akarnak lépni, úgyhogy ez nincs így a helyén.
Menjünk tovább! Mi azt mondjuk, hogy adózni kell, megfontoltan, meggondoltan, ugyanakkor az adót be kell tudni szedni, végre kell tudni hajtani, magyarul: megfizettetni és behajtani. De nagyon fontos, hogy el is kell tudni vele számolni.
Tudják, ez megint arra ad nekem lehetőséget, hogy beszéljek az adómorálról. Hölgyek, urak, elgondolkodott valaki a mostani kormánypártoknál hatéves kormányzás után, hogy miért ilyen az adómorál, magyarul, a törvényben lévő adókötelezettségek teljesítése? Gondolkodtak rajta? Hát a kormány sem hajtja végre a törvényeket, a költségvetési törvénynél, hát akkor hogy a francba követi a társadalom?! Hölgyek, urak, gondolkozzanak csak el ezen a kérdésen: adómorál a Magyar Köztársaságon belül az állampolgároknál és a magyar kormány törvénytisztelete; a kettő valahogy szorosan összefügg, úgy gondolom.
Azért mondjuk, tisztelt Tukacs képviselőtársam, hogy nem jó ez az adótörvény, semmi érdemi változást a rend irányába nem indukál, pusztán szabályozgat, és ezzel valószínűleg megint félreértésekre ad okot, mert már a jelenlegi törvényeket kitanulták. Azért nem lehet várni egy társadalomtól, az adózóktól, a szakemberektől sem azt, hogy minden félévben, negyedévben újratanulják az adójogszabályokat.
(17.40)
Hölgyek, Urak! Ez káosz így. Önök ezt már csinálják hatodik éve. Ígérgetnek, levesznek, fölvesznek, módosítanak, mindent csinálnak ezekkel az adótörvényekkel. Ha nincs éppen benn törvény, akkor kitalálnak egy adótörvény-módosítást, beküldik az orrunk elé. Hát ez így nincsen jól! Erre mondjuk mi azt, hogy ez így nem jó, állj, katyvasz az egész, kezdjünk el rendet rakni. Többek közt kezdjük szépen az adónemeket végigvenni és rendbe tenni. Meg kell nézni azt, hogy az adótörvények maguk végrehajthatók-e, mert ilyen elemzés sincsen. Nincs mellette hatástanulmány. Úgy gondolom, kellene erről is tárgyalni. Úgy gondolom, hogy az adónak a kivetését, a beszedését, a felhasználását és az elszámolását is legalább ilyen fontossággal kellene kezelni.
Szóval én úgy gondolom, hogy olyan adótörvényeket kell ennek a parlamentnek az új évezredben hoznia, és felejteni mindazt, ami korábban volt, hogy betarthatók legyenek az adótörvények, amelyek alkalmasint nem betarthatók. Ugye? Aztán végrehajtható legyen az adótörvény, megfizethető legyen az adó mértéke. Ezzel is sokszor gond van, tudják nagyon jól: a gazdaság teherbíró képessége. Lehetőleg ösztönző legyen az adó és megfizethető, behajtható. Ezekkel mind adósak maradnak a jelenleg benyújtott adótörvények, maga az szja, a forgalmiadó-törvény módosítása és az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat is. Megfontoltabb, higgadtabb, társadalmi konszenzust takaró, az ellenzék véleményét is magába foglaló törvényjavaslatokra lenne szükség, épp itt az ideje. A türelmetlenségünk azért van, mert eltelt már öt év, hatodik éve kormányoznak, ígértek sok mindent, elmondtam már kétszer-háromszor. Hát el kellene kezdeni az adótörvényeket rendbe tenni!
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legfontosabb törvények egyike az adótörvények, ugyanis ezt mindenki a bőrén érzi, a gazdaságtól a Bethlen Gábor utcai Jutka néniig. Jutka néni ezt az adótörvény-módosítást nem fogja érteni. Ha megkérdezi tőlem, hogy miről szól, mi a hasznunk belőle, erre én nem tudok válaszolni az adótörvény kétszázvalahány oldalának elolvasását követően sem; mert megkérdi, mi a jó, miben lesz nagyobb rend, és azt tudom neki mondani, hogy sajnos, erre itt ma nem kaptunk választ.
Aztán fölvetődik az a kérdés - Szabó képviselőtársam mondott ilyet -, hogy több adó. Ezt mi nem szeretnénk. Na de hölgyek, urak! Több adó, de mire? Ilyenkor vetődik föl az, hogy rendben van, ha van értelme, van célja az adónövelésnek. De mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt évek adóemelésének és magának a konvergenciaprogramnak is semmi haszna nem volt. Tetszenek érteni? Semmi haszna nem volt. Megyünk tovább le. Akkor minek, ha nincs belőle haszon? Úgy gondolom, a megszorításoknak sem volt eddig értelme. Mutassák ki, számolják ki! Semmi haszna nem volt.
Mondják, mi értelme volt a képviselőket megalázni ország-világ előtt, lejáratni? Egy kormány ahelyett, hogy kormányozna, a parlament képviselőit adócsalónak nevezi. Hölgyek, urak, ugye, nem igaz? Ugye, egyikünk sem kért tiszteletdíjat, ugye, egyikünk sem kérte azt, hogy ne kelljen számlát kérni a szállás után? Egyszerűen azt mondták, hogy nem kell se szerződés, semmi, költségátalányt fizetnek. Aztán azt sem mondják el, hogy különben mindenütt a világon van olyan, hogy költségátalány, költségtérítés; mert többe kerül az elszámolása, mint maga a költségátalány. És akkor minket járatnak le? Na szóval, tudják, én megértem az ország véleményét és a megjegyzéseket is, amiket irányunkba tesznek. Ennek a Háznak a tekintélye az önök kormányzása alatt, az adómorál is, a békának a bizonyos részénél lejjebb van. Ezt önök érték el, és úgy gondolom, ez nincsen a helyén. E Ház tisztelete és tekintélye nem azon múlik, hogy beleszólunk egymás szavába, hanem tesszük a dolgunkat, eskünk szerint, és olyan adótörvényeket hozunk, ami a tízmillió magyar állampolgárt szolgálja, a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.
Mondják, hogy jövőre majd jön adóreform és adócsomag meg ehhez hasonló. Hölgyek, Urak! Ezeket az ígéreteket nem vesszük be. Az emberek sem veszik már be. Jó, hogy ha behoznak egy ilyet, számítsanak arra, hogy ha nem azt teszik, amit ígértek, akkor mi nem tudjuk támogatni. Éppen ezért osztanunk kell egymás véleményét, miután nem szolgálja senki érdekét, nem lesz jobb tőle az életünk, és nem tesz rendet a jelenlegi adótörvények benyújtott módosítása az adómorál kapcsán, tudniillik nem látszik ebből, prognosztizálva sincsen, és nem folytattak e tekintetben társadalmi vitát. Márpedig az adótörvény egy olyan törvény, amely, mint mondtam, mindenki bőrén csattan, mindenki érzi, és ha az állampolgár tudja, hogy miért kell több adót fizetnie, azzal elszámolnak számára, becsületesen, tisztességesen, akkor megfizeti. Hát önök nem ezt teszik, és rossz példát mutatnak az adómorállal, ahelyett, hogy tennék a dolgukat, mindenféle olyan törvényjavaslat kerül ide, ami nincs meggondolva. Ezért mertem és merészeltem azt mondani, bocsánatot kérve a megjegyzésért, de továbbra is fenntartom, hogy ez a salátatörvény katyvasz, nem tesz rendet, semmi haszna, vigyék vissza, és kezdjünk el adótörvényekről tárgyalni érdemben, értelmesen az ország érdekében.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Önök pedig fogadják meg, amit kértem. (Taps az ellenzéki oldalon.)
