BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament tavaszi ülésszakán fogadta el a kormánypárti többség az adótörvények módosítását, amely módosítás éppen ez év szeptember elsején lépett hatályba. Szeptember 13-án pedig a Pénzügyminisztérium honlapján megjelentek azok a módosítások, amelyek már a jövő évi adótörvények módosítását tartalmazzák. Ennyit a jogbiztonságról, a kiszámíthatóságról, valamint az átláthatóságról.
A törvényjavaslatnak, amelyet most tárgyalunk, az előkészítése során úgy tűnik, a kormányon belüli egyeztetés jelentős hiányt szenvedett, mert mind a törvényjavaslatok szövegében, mind az azt megelőző tájékoztatások során hihetetlenül nagy volt a káosz.
(15.20)
A törvénynek két olyan módosítása van, amelyikre különösen erőteljesen fókuszált a Pénzügyminisztérium. Ez a két téma részben az építési telkek utáni áfafizetési kötelezettség, részben pedig az úgynevezett három kisadó összevonása volt. Hogy miért pont ezt a két témát választotta magának a Pénzügyminisztérium, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy ennek következtében szinte naponta egymásnak ellentmondó híradások jelentek meg ebben az ügyben. Ez meg is látszik egyébként a beterjesztett törvényjavaslatok szövegén, mert magának a törvényjavaslatnak a szövege és a hozzá fűzött indoklások egymásnak olykor gyökeresen ellentmondanak, és bizony a változások pontos megszövegezése is hiányt hagy maga után.
Az építési telkek értékesítése ügyében először azt tudhatta meg mindaz, akit ez érdekelt vagy érintett, hogy minden telekértékesítés után - függetlenül annak értékétől, nagyságától, megszerzési időpontjától, tehát bármitől függetlenül - mindenkinek le kell róni az általános forgalmi adót. Ezt követően változott a helyzet, rá két napra megtudtuk, hogy ez mégsem így lesz, hanem csak akkor kell fizetni az áfát, ha a tulajdonos két év alatt legalább négy telket, illetve ingatlant értékesít, illetve a két év alatt eladott ingatlanok együttes értéke meghaladja a 15 millió forintot. Aztán jött egy újabb variáció, amikor már ez az értékhatár kimaradt. No, ennyit az előzetes egyeztetésről, konzultációról és a hitelességről.
Ugyanez történt az úgynevezett kisadók összevonása ügyében is. Itt is háromszor módosult a kormány elképzelése, és tegyük hozzá, még ma sem tudjuk pontosan, hogy tulajdonképpen miről is tárgyalunk, mert az egy dolog, hogy mi van a törvényjavaslat szövegében, az meg egy másik dolog, hogy mi történik az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, illetve milyen tájékoztatások hangzanak el a parlament szakbizottsági ülésein.
Nézzük át, mi is történt ebben az ügyben! Maga az az elképzelés vagy az az elv, hogy a szétaprózott és a költségvetés főösszegét tekintve jelentéktelennek mondható bevételt biztosító adókat, illetve járulékokat vonják össze, ezzel egyszerűsítve a vállalkozások adóbevallási, illetve adóigazgatási eljárási ügyeit, egyet lehet érteni és egyet is értünk, csak tulajdonképpen nem ez valósult meg. A megoldás módozatainak kimunkálása során az eredetileg támogatható gondolatból egy kaotikus, értelmetlen és használhatatlan megoldás született. Eredetileg hat apró járulékot, úgymint az erdőfenntartási, vadvédelmi, halászatfejlesztési, tenyésztési, földvédelmi és kulturális járulékot szüntették volna meg, és emellett négy, általában a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékot és hozzájárulást, úgymint a rehabilitációs, a szakképzési, az innovációs és a munkaadói járulékot pedig összevonták volna. Ezzel szemben mi történt? A hat járulékból mégiscsak meghagytak kettőt, és a foglalkoztatottsághoz, illetve a bérekhez kapcsolódó járulékokat a legkülönbözőbb variációkban tárták a nyilvánosság elé, hogy hogyan fogják ezt megoldani.
Első alkalommal az történt, hogy a négy járulékot összevonják, és a munkaadói járulék nevének megtartása mellett 5,5 százalék lett volna ennek a bizonyos járuléknak a mértéke, vetítve a bruttó bélköltséghez, merthogy ez idáig a foglalkoztatással volt összefüggésben. Aztán a 2. számú variációban szeptember végén a pénzügyminiszter már azt jelentette be, hogy a négy járulék közül a munkaadói járulék változatlanul fennmarad, de a másik hármat összevonják, és el is keresztelték ezt a másik hármat egy névvel, ezt pedig úgy hívják, hogy erőforrás-fejlesztési hozzájárulás. A mértéke pedig a munkavállalók létszámától függ, de nem a bérhez kapcsolódik, mint ez idáig, hanem a korrigált nettó árbevételhez. Ez is az egyszerűsítés és az átláthatóság jegyében. Természetesen ennek a történetnek itt még nincs vége.
Sajnálom, hogy nincs itt a Pénzügyminisztériumot képviselő államtitkár úr, mert megkérdeztem volna tőle, hogy most akkor ugyanannak a kormánynak a tagja-e a szociális és munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter. Mert a rehabilitációs hozzájárulás az elképzelések szerint 2008-tól megszűnik, merthogy összevonásra kerül ezzel az elegáns nevű erőforrás-fejlesztési hozzájárulással, ugyanakkor a Szociális és Munkaügyi Minisztérium erről mintha mit se tudna, közleményt adott ki arról, hogy a rehabilitációs hozzájárulás mértéke mekkora lesz 2008-ban.
Kérdezem én: tudja-e azt a kormány, hogy a kormánytagok között milyen a kommunikáció, vagy ha úgy tetszik, milyen az egyeztetés? Milyen hatása lesz ennek az új és összevont járuléknak? Megítélésünk szerint nehéz helyzetbe fogja hozni a mikro- és kisvállalkozásokat különösen, bármennyire is bizonygatja azt a pénzügyminiszter, illetve a kormány, hogy a vállalkozások adóterhelése nem fog növekedni.
Ennek a valótlanságát ékesen bizonyítja az új fizetési kötelezettség, mert az történik, hogy a jelenlegi szabályozás - ami ma még hatályos - értelmében a mikrovállalkozásoknak egyáltalán nem kell fizetni rehabilitációs hozzájárulást, innovációs járulékot, és a szakképzési hozzájárulást is csak abban az esetben kell fizetniük, ha a társaság foglalkoztat alkalmazottat. Ha eddig nem kellett fizetni, de január 1-je után fizetni kell, akkor tulajdonképpen mi történt? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem történt más, mint burkolt adóemelés.
(Gulyás Józsefet a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)
A kisvállalkozások pedig, ahol nem éri el az alkalmazottak létszáma a húsz főt, szintén nem fizettek ez idáig rehabilitációs hozzájárulást, és úgyszintén nem voltak alanyai az innovációs járuléknak, csak a foglalkoztatottak bruttó bére után fizették a szakképzési hozzájárulást. Na most akkor mi történt? Kedves kormánypárti Képviselők! Az történt, hogy adót emelnek, csak járuléknak nevezik, méghozzá ilyen remek, hosszú nevet találtak ki hozzá, hogy könnyen megjegyezhető legyen.
Mindez természetesen hatással lesz a foglalkoztatottakra is, hiszen a mikro- és kisvállalkozások a közepes vállalkozásokkal együtt alkalmazzák a munkavállalók mintegy kétharmadát, márpedig, ha az adóterhek, a járulékterhek növekednek, ezek hatással lesznek a foglalkoztatottak számára is. Feltehetően a költségek csökkentése érdekében kevesebb lesz a munkahelyek száma, és ezzel csökken a munkavállalók, a foglalkoztatottak száma, és emelkedni fog a munkanélküliség. Ez egyébként a konvergenciaprogram adataiból is jól kiolvasható. (Dr. Katona Béla nemet int.) Nézze meg, tisztelt Katona képviselő úr, látni fogja, hogy a munkanélküliségi ráta hajszállal megegyezik, egytized százalékos különbséggel megegyezik az ez évivel.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
