MEGGYES TAMÁS
MEGGYES TAMÁS
MEGGYES TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány évek óta dédelgetett terve, az ingatlanadó sajnos az Országgyűlés elé került. Sajnos, hiszen a nemzeti vagyon ellopása, eladása, a munkavállalók és a vállalkozók agyonsarcolása után az életminőség egyetlen biztató tényezőjét éri támadás.
Tudniillik Magyarországon az otthonok majdnem mindegyike, Európában is ritka módon, a családok tulajdonában van. Úgy vélem, a családok egyetlen menedékét nem volna szabad adóval sújtani. Az, hogy van hol laknunk, nem annyira vagyon kérdése, hanem alapvető emberi életfeltétel. Félek, hogy a Gyurcsány-kormány ismét az emberek javát akarja, a javainkat, azaz elvenni az utolsó értékeinket.
A kormány évek óta lebegteti az ingatlanadót, de úgy tűnik, fél a bevezetését nyíltan felvállalni. Cselhez folyamodik, és az önkormányzatokkal akarja elvégeztetni a piszkos munkát. Álságos módon azt hangoztatja, hogy a helyhatóságoknak nem kötelező az ingatlanadó beszedése. Csakhogy az elmúlt évek önkormányzatokat ellehetetlenítő, kisemmiző intézkedéseit még nehezebb költségvetési esztendők követik majd, így a csőd közelbe jutott önkormányzatok nem is tehetnek mást, mint hogy bevezetik ezt az új ingatlanadót.
Abban biztosak lehetünk, hogy 2008-ban és 2009-ben a kormány által elszabadított 8 százalék körüli inflációval és a normatívák nominális értékének csökkentésével a kormány többet vesz el az önkormányzatoktól, mint amilyen növekményt az önkormányzatok az ingatlanadóval egyáltalán beszedhetnek. A rossz szándékot, azaz az otthon megadóztatását a rosszhiszemű politikai szándék egészíti ki. A kormányfő széttárja a karjait, lám, a gonosz és meghatározóan ellenzéki önkormányzatok azok, amelyek nem hagyják élni az embereket. A rossz szándékot ráadásul rossz módszerrel akarja megvalósítani a kormányzat. Létezik ugyanis építmény- és telekadó most is, a jelen szabályozás szerint is, sőt ezen belül létezik a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás is. Nem véletlen azonban, hogy alig akad önkormányzat, amely az otthonokat építményadóval terheli, és az főleg nem véletlen, hogy szinte minden önkormányzat a négyzetméter-alapú építmény- és telekadót alkalmazza, és mindösszesen csak négy település alkalmazza a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatást.
Az előterjesztőnek értenie kéne az önkormányzati gyakorlatból. Ezzel szemben a törvény általános indoklásában ezt a hihetetlen félreértést, azaz az értékalapú adóztatás kizárólagosságát mint kívánatos és szükséges önkormányzati célt egy égbekiáltó tévedéssel tetézi a pénzügyminiszter: a luxusadó e kormány által törvénybe iktatott módszertanára és gyakorlati működésére építi az új törvényi szabályozást. Ez egyszerűen nevetséges.
Ha két önkormányzati példát említhetek, akkor városomban, a 30 ezres Esztergomban egyetlen luxusadó-bevallás került feldolgozásra, és végül ez után sem kell adót fizetni. A korrekciós tételeket figyelembe véve ugyanis 92 milliónál állt meg az értékmérő. Zárójelben jegyzem meg, a közigazgatási hivatalt is megjárt ügy érdekessége, hogy a tulajdonos egyébként nem hivatalosan 600 milliós értékkel dicsekszik. Második példaként a majdnem 60 ezres és tehetős Érden két adóalany van, évi 180 ezer forint beszedett adóval, akik a luxusadó befizetése miatt nem kell hogy építményadót fizessenek.
Ez a rossz módszer, a törvényjavaslat bonyolult, bürokratikus eljárásrendje nemcsak hogy nem szükséges, de végrehajthatatlan is. Amíg a négyzetméter-alapú építményadó viszonylag egyszerűen ellenőrizhető, addig a törvénytervezet bevalláson alapuló és korrekciós lehetőségekkel jócskán megtűzdelt rendszere nem életszerű, valótlan végeredményekre vezet.
Nézzük először is az önkormányzat szempontjából! Például Esztergomban nyolc adóügyintézőre - akik egyébként tízezres nagyságrendben dolgoznak fel gépjárműadó- és iparűzésiadó-ügyeket - több tízezer ingatlanadótárgy is esne. Minden egyes adótárgynál az épület és a hozzá tartozó telek esetében külön kell megállapítani az adó mértékét, a 22 korrekciós tétellel és az ezekhez tartozó 50 szorzószámmal. Különös gond, ha az adózó nem küldi meg a bevallását, illetve azt hiányosan vagy rosszul értelmezve tölti ki. Ilyen esetekben a sokszor hiányos vagy elmaradt földhivatali nyilvántartással kellene próbálkozni. Mindez kétszer ennyi ügyintézővel is feldolgozhatatlan mennyiségű munka lenne.
Nézzük másodszor az adózó szempontjából! Érdemes-e egyáltalán betartani a játékszabályokat, ha 10-20 százalékokkal mozoghat a kivetett adó mértéke korrekciós tételenként? Tudja-e ellenőrizni az adóhatóság, hogy 50 vagy 90 éves a ház, hogy téglából vagy vályogból épült-e, történt-e tíz éven belül felújítás, hogy az épület részlegesen közművesített vagy hiányos közművesítettségű, van-e légkondicionáló és a többi, és a többi? A szabályozás életszerűtlensége és bonyolultsága legalább tévedésre, sok esetben jogvitára csábít.
Tisztelt Ház! Tiszta és világos szabályokra lenne tehát szükség; olyanokra, amelyeket könnyű betartani és betartatni. Persze nehezen várható el ez olyan előterjesztőktől, mint a kormányfő, aki nem volt rest luxusvillájában a magánuszodája után visszaigényelni az áfát (Babák Mihály: Na tessék!), vagy mint a pénzügyminiszter, akinek cégében fiktív számlák után történt az áfa-visszaigénylés.
Végül a törvénytervezetnek a már idézett általános indoklási részéből kiderül, hogy célt tévesztett, bevezetése, alkalmazása káros a családi otthonok tekintetében, egyéb ingatlanvagyon esetében pedig bürokratikus csapdákkal túlterhelt, nem alkalmazható. Ha már a “több pénzt az önkormányzatoknak” hazug szólama az utóbbi években rendszeresen lelepleződött, az önkormányzatokhoz egyre kevesebb pénz jut az egyre több feladat és teher mellett, legalább az ilyen jogszabályoktól megkímélhetné a parlament a magyar településeket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
(16.00)
