PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, ahol Herényi Károly frakcióvezető úr mintegy másfél-két órával ezelőtt abbahagyta; egy technikai hiba folytán nem lett a nevem leadva, és a Házszabály szerint csak most tudok hozzászólni a vitához.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány adóésszerűsítési, -egyszerűsítési vagy bürokráciacsökkentési politikájának a zászlóshajója ebben az évben az adók számának csökkentése volt. Mint tudjuk, Magyarországon ma 52-55-féle adó van érvényben, a pontos szám attól függ, hogy ezek közül melyiket tekinti az ember önállónak, ami mindenképpen nagyon sok. Az adózók számára áttekinthetetlen, mind az adózók, mind az APEH számára jelentős bürokráciát, ebből eredően munkaidő-lekötést, magas költségeket jelent.
A cél az volt, hogy hat bagatell adót megszüntetnek, és öt kisebb adót összevonnak. Ez a munka nem folyhatott túl jól, mivel az eredmény egészen más lett. Négy kisadó szűnt meg, közöttük a 20 milliós bevételt hozó halászatfejlesztési hozzájárulás, és a kulturális járulék, innovációs járulék, rehabilitációs és szakképzési hozzájárulás, valamint a munkáltatói járulék összevonása sem sikerült. A koncepció valószínűleg nem volt kiérlelt, miután ezt az öt kisadót először a bruttó bérre vetítve 5,5 százalékos kulccsal akarták helyettesíteni. A következő lépésben, önállóan meghagyva a kettőt, a szakképzési és innovációs hozzájárulás, valamint a rehabilitációs járulék helyett erőforrás-fejlesztési adót szándékozott kivetni a kormány, a foglalkoztatottak létszámától függően három sávban változó kulcsokkal.
A bagatell adók tekintetében a Magyar Demokrata Fórumnak konkrét javaslata volt, hogy a bagatell adókat hogyan lehetne összevonni, hogyan lehetne adóegyszerűsítést végrehajtani. A kulcsok alapja a következő változatban az iparűzési adó alapjának felelt meg, a korrigált nettó árbevételnek, csak ezt nem az önkormányzatok, hanem a kormány kapná. A tervezett adók kivetése esetén rosszul járnak az evázók, az egyéni vállalkozók, akiknek vállalkozásuk mellett bejelentett állásuk is van, és általában ezek a kisvállalkozók. Ezek az az összevonásra kerülő három adót vagy ezek egy részét eddig nem fizették, tehát nyilvánvalóan adóemelés történik, még akkor is, ha ezt tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem vallják be.
A kulcsok a harmadik körben megváltoztak, megfeleződtek. Mindez 2-3 hét leforgása alatt történt Magyarországon. Ez összevonás az ésszerűsítés jelszava alatt indult útjára, de üzletnek sem rossz, hiszen összesen 14 százalékos többletbevételt hozna a korábbi adóbevételekkel szemben. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ezt az összevonást több okból nem támogatta, a Magyar Demokrata Fórum is ebben a formában tiltakozott ellene. Az előterjesztett törvényjavaslat ugyan a sok kérdésben vitatott szakképzési hozzájárulás ügyében elég liberális, vagyis az így keletkező pénzek felett a vállalkozó bizonyos feltételek mellett maga diszponálhat, de ennek következtében a bürokrácia sem csökken, inkább növekszik. Ez a kiérleletlen adóösszevonás elhibázott, ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.
És itt álljunk meg, tisztelt képviselőtársaim, egy pillanatig: 52-55-féle adóra semmiképpen sincs szükség. Ez a sokféle adó azért jött létre, mert az így beszedett adókból pántlikázott pénzek keletkezhettek különböző fontos tevékenységek támogatására. Ez nem a legjobb megoldás, a kérdés ugyanis az, hogy a költségvetés a bevételekből mit és mennyire kíván támogatni, a pántlikáktól függetlenül. Ha valakinek nincs áttekintése a költségvetési folyamatok felett, annak természetesen egyszerűbb a helyzete ilyen számlák létezése esetén. Hozzáteszem, a pántlikázott pénzek felhasználása nem feltétlenül a definiált céloknak megfelelően történik, mert például az Innovációs és Kutatás-fejlesztési Alap az éves bevétel és támogatás mintegy egyharmadát megtakarítja, felhalmozza, holott ezt a magyar innováció és kutatás helyzete nem indokolja. Tudjuk jól, hogy a Munkaerő-piaci Alap erőforrás-felhasználásával sem lehetünk elégedettek, nagyon sok pénz megy el a növekvő bürokratikus szervezet finanszírozására, illetve nagyon kevés az átképzésre, holott ez lenne az alap egyik legfontosabb feladata.
Visszatérve a felvetett problémára, az MDF úgy véli, hogy nem végtelen számú adó kivetésével kell egy látszólag jó támogatási politikát folytatni, hanem meg kell adni az adódinamikának megfelelő támogatást a preferált területekre a jövőben is. A kisadók összevonása a kormány 2005-ös (Sic!) adótörvénye szerint a 2008. január 1-jétől megszüntetni kívánt iparűzési adó reneszánszát fogja jelenteni. Az iparűzési adó tehát nem szűnik meg, sőt ennek megfelelő vetítési alappal a vállalkozások még több adót fognak fizetni, mint a 2007. esztendőben történt Magyarországon.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az adó-összevonási kísérlet nem sikerült. Nem lepne meg engem az MDF képviselőjeként, ha a koalíció visszavonná ezt a javaslatát.
Szigorodik a mentesség köre az örökösödési és ajándékozási illeték terén, a törvényjavaslat az illetéktörvény 16. §-át megnyitja: mentesség az örökösödési illeték alól. A Magyar Demokrata Fórum ehhez a ponthoz módosító javaslatot fog beterjeszteni a középosztály érdekében és a miniszterelnökkel folytatott 13 pontos javaslatunk alapján. Az örökösödési illeték az állam talán legkevésbé etikus és indokolható eszköze a költségvetés bevételeinek növelésére, mert éppen azokat sújtja, akiknek a legnagyobb szükségük volna a segítségre. Mi ezt az adót a pragmatika tartalma miatt haláladónak szoktuk nevezni, hiszen az állam ezzel éppen az elhunytakról akarja lehúzni az utolsó bőrt, ezzel hozza nehéz helyzetbe a hátramaradottakat, az örökösöket, akiknek sok esetben az illeték megfizetése miatt kell eladniuk a családi vállalkozásaikat, járművüket, földjüket vagy végső esetben a lakásukat is.
(17.20)
A szomorú halálozási statisztikának köszönhetően ez 130-140 hagyatéki eljárást jelent évente, amelyek nagy részben illetékkiszabással járnak. A költségvetés által 2008-ra tervezett összes örökösödési- és ajándékozásiilleték-bevétel - állami és önkormányzati - 19,9 milliárd forint, ennek valamivel több mint a fele az, aminek az eltörlése ezen a címen - ha a javaslatunkat elfogadják - megtörténhet. Úgy véljük, hogy ezt a 10 milliárdos nagyságrendű bevételkiesést egy 1030 milliárdos bevételnövekedés mellett a költségvetés kibírja, csak a tisztelt képviselőtársakon múlik, hogy megértik-e a magyar társadalomnak ezt a problémáját, vagy sem.
Az adórendszer új eleme, hogy megadóztatja a pénzintézeti céltartalékokat. A pénzintézeti céltartalék megadóztatása a vállalati hitelek megdrágítását fogja eredményezni, ami megint a versenyképesség javítása ellen hat, a gazdasági növekedést fogja visszafogni. Az MDF továbbra sem ért egyet azzal, hogy a szocializmusra jellemző ágazati adókat vezet be a kormány, nevezetesen indokoltnak tartaná a hitelintézeti járadék, a bankadó mielőbbi megszüntetését.
A fejlesztési tartalékba kerülhetett eddig a nyereség 25 százaléka, a törvényjavaslat ezt most 50 százalékra emeli; ez adómentes. A kormány ezt az intézkedést büszkén emlegeti. Valóban hasznos változtatás, de nem túl jelentős, mivel a becslések szerint összesen 10 milliárd forinttal javítja a vállalkozások pozícióit. Ez azért ilyen alacsony dinamikájú, mert van egy másik korlát is - erről a kormánypropaganda természetesen nem szól, nem lehet hallani sem a tisztelt kormánypárti képviselők szájából, sem a hirdetésekben -, hogy ezt adóévenként maximum 500 millió forintban korlátozzák, és ez a korlát a továbbiakban is változatlan marad. Az MDF javasolja, hogy a magas inflációra és a siralmas beruházási helyzetre való tekintettel a törvény ezt a korlátot emelje meg 600 millió forintra.
Több tanulmány jelent meg az utóbbi időben arról, hogy Magyarországon mekkora arányt képvisel a feketegazdaság. Erről nem is olyan régen a miniszterelnök úr is beszélt, mondván, hogy ez évi 5-6 ezer milliárd, más becslések szerint 6-8 ezer milliárdról tesznek említést. Figyelembe véve, hogy GDP-arányosan 2008-ban 39 százalék lesz az adóelvonás, ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente ezermilliárdos nagyságrendű adót nem fizetnek be a fekete- és a szürkegazdaság szereplői. Ezt a kiesett adót a többieknek kell pótolniuk. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: rendben van-e ez így? Az MDF álláspontja szerint egy lényegileg hat éve változatlanul regnáló kormánynak mindenképpen szerepe van ennek a helyzetnek a kialakulásában, illetve fennmaradásában.
A kérdés tehát az, hogy a kormány, illetve az adóhatóság a helyzet magaslatán van-e, elvégzi-e azt a feladatot, amivel a társadalom megbízta, és amiért a társadalom megfizeti. Képzeljük el, hogy mi történne egy vállalkozóval, ha egy munkavállaló ilyen arányú selejtet gyártana.
Az előttünk lévő adótörvények sem tesznek eleget a kialakult helyzet ellen. A törvényjavaslat szerint emelkedni fognak a bírságok, szigorúbbak lesznek a következmények, erősödik a VPOP jogosítványa is. Ez azonban, az MDF úgy látja, hogy kevés, az ellenőrzésnek kell módszeresebbnek, szervezettebbnek, hatékonyabbnak lennie. Nagyon hátráltatja a helyzet javulását az a sok botrány, amivel a politikai elit az élen jár a visszaélésekben, a korrupcióban, zavaros gazdasági tevékenységekben.
A lakosság számára nyilvánvalónak tűnik, hogy az igazán nagy ügyeket eltussolják, ezeket következmények nélkül lehet megúszni sajnos, ma Magyarországon. Az MDF javaslata a tiszta kezek hivatalának felállítására süket fülekre talált a parlamenti pártok körében. Nemrégiben például a parkolás esetében szerettünk volna egy parlamenti bizottságot felállítani, majd a kellő számú aláírás összejött, de aztán hogy, hogy nem, végül is az alkotmányügyi bizottság az Alkotmánybírósághoz fordult, ezzel kitolva azt, hogy ez a bizottság nem tudja elkezdeni sajnos, nagy valószínűséggel ebben a ciklusban a munkáját.
A mulasztási bírság felső határa magánszemélyeknél 100 ezer forintról 200 ezer forintra, vállalkozások esetében 200 ezer forintról 500 ezer forintra nő. De be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, számlaadás elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása 1 millió forintos büntetést is eredményezhet. A törvény értelmében a tetten ért bolti eladó is 10-től 50 ezer forintig büntetendő. A feketefoglalkoztatás után háromhavi fiktív adó- és járulékfizetési kötelezettséget szab ki a hatóság, a második esetben pedig ezt a kötelezettséget az előző revízió óta eltelt teljes időszakra ki kell fizetni. Az üzletbezárás szintén határozottabb fenyegetés lett, mint ahogy ez eddig volt. Kérdés, hogy mindezektől és a többi fel nem sorolt intézkedéstől mit vár a kormány, mit vár az adóhatóság. Készült-e ezekre valamiféle hatástanulmány? Attól tartunk, hogy sajnos, szokás szerint nem. Jó gondolatnak tartjuk, hogy az adóhatóság közzéteszi azok névsorát, akik ellen végrehajtás indult. Ez talán valami védelmet jelent az üzleti partnerek kiválasztásánál.
A törvényjavaslatban vannak kisebb pozitív változások is mind az adóztatás, mind az adóeljárás területén. Ezekről most bővebben nem beszélek, a kormánypárti felszólalók az elmúlt néhány órában és a múltkori ülésnapon ezeket úgyis érdemeiken felül fejtették ki. Természetesen számtalan negatívum is van még a felsoroltakon kívül, amiről a vitában még szó lesz, főleg a részletes vitára gondolok itt.
A 2008. évre vonatkozó T/3892. számú törvényről egyértelműen, az adószakértők véleményével együtt elmondhatjuk, hogy salátatörvénynek is gyönge. Hosszú, átláthatatlan és emészthetetlen. Most, indoklás nélkül 220 oldalt tartunk a kezünkben, ahogy Babák Mihály képviselőtársam néhány perccel ezelőtt fölemelte a tisztelt Ház falai között a benyújtott törvényjavaslatot. Az évente sorra kerülő nagyszámú változtatás a kormány koncepciótlanságát, zavaros, kiforratlan elképzeléseit tanúsítja, nem utal gondos előkészítésre, nem szolgálja az adófegyelem javulását, a tisztességes adófizetőknél is hibák elkövetéséhez vezet. A tárgyalt törvényjavaslatot ebben a formájában a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
