DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony távollétében a kormány nevében én válaszoljak önnek, hiszen a miniszter asszony egyéb elfoglaltsága miatt nem tud most itt lenni. Hadd kezdjem rögtön azzal képviselő asszonynak adott válaszomat, hogy nagyon örülök, hogy szóba hozta ezt a kérdést itt, a Ház előtt, hiszen valóban, a gyermekszegénység elleni küzdelem és az Egyesült Nemzetek Szervezetének erre vonatkozó programjai, megemlékezése napja, amelynek kapcsán a képviselő asszony szóvá tette ezt a kérdést, elegendő indok arra, hogy mi is megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk azon, hogy Magyarország hogyan áll e téren.
Szerte a világban óriási gondot jelent maga a szegénység, azon belül pedig a gyermekszegénység különösen. Nem kell részleteznem itt képviselőtársaimnak, hogy a gyermekszegénység mindig jobban megérinti természetes módon a társadalmat, mindig jobban felkavar minket, hiszen a gyerekek esetében olyasvalakikről van szó, akik nem tehetnek arról, hogy milyen körülmények között élnek, nem az ő képességeiken, nem az ő teljesítményükön múlik az, hogy hová születnek, hanem ez egy adottság.
(8.10)
Nyilván minden társadalomnak kötelessége megtenni mindent azért, hogy azt a képességet, azt a tehetséget a fiatalokból, a gyerekekből próbálja kihozni, és azt a lehetőséget adja meg nekik, amellyel mindenki a társadalomban egy olyan helyet tud elfoglalni, amire joggal számíthat, és amit megérdemel. Nos, ezért is kulcsfontosságú minden társadalomnak, amely az igazságosság eszméjét próbálja megvalósítani a gyakorlatban, és a társadalmak többsége természetesen erre törekszik a maga módján, így a magyar társadalomnak is erre kell törekednie, kulcsfontosságú az, hogy a gyermekekkel kapcsolatban, a gyermekszegénységgel kapcsolatban mit tud tenni. Képviselő asszony hivatkozott itt a kormányzati programokra. Magam is természetesen erről szeretnék beszélni, hiszen mit tehet a kormány ebben a helyzetben, mint azt, hogy megmutatja azt, mit gondol magáról a kérdésről, és milyen elképzelései vannak.
Hadd kezdjem azzal, hogy vannak bizonyos konkrét problémák, amelyekre cselekvési programokat kell alkotni, és meg kell találni azokat a problémákat, amelyek a legfontosabbak ma e téren; van néhány ilyen. A különböző demográfiai ismérveken túlmenően, amelyek meghatározzák szintén a gyermekek helyzetét, én hadd említsem azt, nagyon fontos az is, hogy a szülő milyen elfoglaltsággal rendelkezik napközben, hogyan tud a gyermek felügyeletével, a gyermekkel való kapcsolattartásban jelen lenni, és ez is meghatározza a programjaink milyenségét.
Nagyon lényeges az Magyarországon, egyszerűen ilyen adottságaink vannak, hogy a gyermekek étkeztetésével komolyan tudjunk foglalkozni. Ez vonatkozik az óvodaira és az általános iskolaira, és örömmel mondhatom azt, hogy a kormánynak továbbra is célkitűzése, hogy megtartsa azokat az eredményeket, amelyeket idáig elértünk. Tehát ez vonatkozik az óvodai és az általános iskolai alsó tagozatos étkeztetésre, de egyúttal elmondhatom azt is, hogy az a terve a kormánynak, hogy jövőre az általános iskola felső tagozatának első évfolyamán, tehát az úgynevezett 5. osztályban is szeretné bevezetni ezt az ingyenes gyermekétkeztetést, természetesen a rászorultak számára. Hiszen a rászorultsági elvet mindenképpen érvényesíteni akarjuk ebben a politikában, ez így igazságos és így fair, ha már az igazságosság fogalmát is szóba hoztam.
Nagyon fontos szembenéznünk azzal is, hogy sokszor kistelepüléseken nem jut elegendő támogatás arra, hogy megoldják a gyerekek meleg étkeztetését. Külön probléma ez a nyári hónapokban például, ahol szintén gondot jelent az, hogy a gyerekek számára szabadidős ellátás legyen, rendes étkeztetési ellátás legyen. A kormány szintén ezekkel kalkulálva mindazokban a programokban, amelyeket a képviselő asszony is említett, és én magam is szeretnék majd utalni rá, erőfeszítéseket tesz azért, hogy ez megoldott legyen.
Említettem a felügyeletet. A felügyelet kérdése már egy komplexebb probléma, egyfelől a családi pótlékhoz is kapcsolódik, hiszen a családi pótlék sok tekintetben a szülő számára kivált egyfajta kereseti forrást, másfelől pedig kapcsolódik az egész munkastruktúrához, a munkaügy kérdéséhez. Ma már olyan világban élünk és olyan irányba megyünk, ahol a részmunkaidős foglalkozások például segítenek a szülőknek abban, hogy a gyermekfelügyelettel kapcsolatban rugalmasabbak tudjanak lenni.
A kormánynak az a programja, amelyre a képviselő asszony is utalt, a “Legyen jobb a gyermekeknek”, pontosan ilyen célkitűzéseket tartalmaz. Itt egy hároméves kormányzati cselekvési tervet tűzött ki a kormány célul, amit szeretne megalkotni. Ebben kormányzati programok fognak szerepelni, illetve egy monitoringbizottságot kíván felállítani a kormány, amelyben vizsgálja többek között ezeket a problémákat is, amiről beszéltem, és folyamatosan nyomon követi azt, hogy milyen újak keletkeznek, ezeknek a megoldását hogyan tudjuk elősegíteni.
Nos, a fő cél természetesen az, hogy a szegénység újratermelődését megakadályozzuk, és képviselő asszony felszólalása is ugyanerről szól, úgyhogy az összhang köztünk teljes. Még egyszer megköszönve, hogy felhívta a figyelmet erre a problémára, hadd hangsúlyozzam azt, hogy a kormány számára kulcsfontosságú politikai ügy a szegénység elleni küzdelem.
Köszönöm a figyelmet.
