DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azzal szeretném kezdeni a választ, hogy a képviselő úr felszólalása több fontos ügyre is ráirányította a figyelmet. Én ezek közül néhányat szeretnék kiemelni, mert azt gondolom, annyi fontos kérdést érintett, hogy valószínűleg mindegyiket én nem tudom kellően kimerítően megválaszolni most, de gondolom, lesz még rá alkalmunk, hogy ezekkel foglalkozzunk.
Hadd kezdjem általában a víz problémájával, mert képviselő úr felszólalásának ez volt az egyik legfontosabb eleme a háttérben. Ma úgy hozta a sors, hogy itt ilyen fontos, átfogó kérdésekről beszéltünk többet napirend előtt, hogy nekem adatott meg az alkalom, hogy a kormány nevében több ilyen kérdéssel foglalkozzam. És hadd említsem itt meg a víz kérdését, amit most Ékes képviselő úr, aki egyébként elkötelezett híve pont annak a gondolkodásmódnak, amit előbb szóba hoztam itt a Nobel-békedíj kapcsán, tehát a felelős, a jövőért aggódó gondolkodásmódnak, hadd köszönjem meg a képviselő úrnak ezúton is az ilyen típusú munkásságát, tehát a vízzel kapcsolatban pont az a stratégiai gondolkodás kell hogy megjelenjen a mi felfogásunkban is, amit a képviselő úr is sürgetett.
Miről van itt szó? A képviselőtársaim közül sokan nyilván, akik meg aztán különösen szeretnek utánaolvasni a politikai kérdéseknek, emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején milyen jóslatok születtek a politika világában, a politika világával foglalkozó filozófusoktól. Egy Francis Fukuyama nevű úriember például megjósolta azt, hogy szerinte vége lesz a történelemnek a szovjet birodalom összeomlásával, mert a világrendszerek szembenállása más dimenzióba helyezi a történelmünket. Egy Samuel Huntington nevű professzor azt jósolta meg, hogy szerinte a jövő szembenállásai elsősorban kulturális és vallási alapon fognak szerveződni, mondta ezt a kilencvenes évek elején, és bizony az iszlámmal kapcsolatos problémákat, úgy tűnik, hogy elég pontosan megtalálta.
Ha ma a XXI. század jóslatait nézzük, amelyek közül persze biztos lesz, ami valóság lesz, ami kevésbé lesz találó, mind szinte arról szólnak, mindegyikben előjön az az elem, hogy a XXI. század fő kérdése a vízért folytatott harc lesz, a víz ügye. Ugyanis a változó klíma, amit az előző kérdésben is beszéltünk, a változó éghajlatrendszer felértékeli a víz szerepét.
Itt Magyarországnak különleges szerepe van. Magyarország egy olyan ország alvízi országként, ahová rendkívül sok víz folyik be, majd - megjegyzem - folyik is el, emiatt nagyon nem mindegy, hogyan fogunk stratégiailag a jövőben viszonyulni a vízhez. Így amikor a képviselő úr mellékmondatként, bár nagyon súlyos mondatként megemlítette a Vásárhelyi-tervet, én magam is hadd időzzek el ennél egy pillanatra, mert ma a parlamentben késő este lesz még ez napirenden, az ügyben, hogy a Vásárhelyi-terv nem egyszerűen csak árvízvédelmi kérdés, nem egyszerűen csak területfejlesztés, tájgazdálkodás, hanem stratégiai kérdés is az ország számára, pont a vízgazdálkodás szempontjából, ha úgy tetszik, nemzetbiztonsági és stratégiai vetülete is van ennek az egész ügynek, hogy mit csinálunk vele, ezért nem mindegy, hogyan állunk hozzá.
Ezért is kényszerültünk arra, nekem ez egyfajta örökségem, néhány hónappal ezelőtt, ahogy átvettem a tárca vezetését, láttam azt, hogy sajnos, különböző okok miatt, a költségvetés helyzete miatt a kormánynak őszintén szembe kell azzal nézni, hogy nem tudott sok mindent teljesíteni a vállalásaiból a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban, ezért kell átütemezni, azért, hogy képes legyen az európai uniós forrásokat mobilizálni a Vásárhelyi-terv fejlesztése érdekében. Tehát ezért kell most lépnünk e téren, hogy ne adjuk fel ezt a tervet, ellenkezőleg, töltsük meg új tartalommal.
Amikor a képviselő úr a víz fontosságára felhívja a figyelmet, mint kiderül az én szavaimból, maximálisan egyetértek ezzel, és azt gondolom, hogy igen, Magyarország számára ez egy stratégiai cél, hogy mit kezdünk a vízkészleteinkkel, hogyan viszonyulunk ehhez. Ezért nagyon fontos az ilyen tervek végigvitele és alapos melléállás a politika részéről.
De ugyanez vonatkozik a homokhátság kérdésére is. Itt egy különösen speciális, konkrét problémáról van szó. Hadd említsem meg, ha már a sors úgy hozta, hogy amikor erről beszélgetünk, ráadásul Lezsák Sándor elnököl a parlamentben, az alelnök úr hívott össze többek között, talán szabad erről beszélnem, olyan egyeztetést itt a parlamentben, amelyben arra kérte a képviselőket és engem is miniszterként, hogy álljunk e program mellé, hiszen tudjuk azt, hogy az alelnök úr nagyon szívén viseli ezt az ügyet, de sok más képviselő, mint ahogy Ékes képviselő úr és mások is a parlamentben, szocialista képviselők és ellenzéki képviselők egyaránt.
Én értem az aggodalmat, és egyet is értek vele, és támogatom is az ilyen törekvéseket, ezért igyekszünk mindent megtenni azért, hogy olyan európai uniós programokat találjunk és olyan kormányprogramot találjunk a homokhátság gondjainak a megoldására, amely egyfajta mintaprogram lehet, és amely megmutatja azt, hogyan lehet azt a típusú védekezést, azt a típusú gazdálkodást beindítani Magyarországon, amely pontosan arról szól, hogy egy, a klímaváltozás miatt is és egyébként is más időjárási és geográfiai viszonyok miatt rendkívül veszélyeztetett területet hogyan lehet megmenteni és újra élettel, tartalommal megtölteni. A homokhátság ügye ezért számunkra is nagyon fontos, és ígérhetem képviselő úrnak, hogy a kormány kiemelt problémaként fogja ezt kezelni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
