ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyrészt örülök az előző napirend előtti hozzászólásnak, hiszen jómagam is ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni, és aki tegnap késő este itt volt a parlamentben, a parlamenti vitán, tudja, hogy pont egy ötpárti országgyűlési határozati javaslat került a parlament elé, amely a fenntartható fejlődés kérdésével foglalkozik. A magam részéről szomorú vagyok, hogy a privatizációs törvényben maga a vízgazdálkodása Magyarországnak bekerült abba a csomagba, amely értékesítésre kerül, de a lex Mol törvény keretén belül Fónagy Jánossal együtt benyújtott módosító indítványunk elérte azt a sikert, hogy maga a gazdálkodás keretein belül a hazai vízkészletek megóvása érdekében stratégiai ágazatként kell hogy tekintsük.
Szeretnék rátérni egy másik kérdésre is, pont a víz területén. A Global Water Partnership programja keretében Kelet-Közép-Európáról készült tanulmány víziója szerint a térségben a jövőben elegendő mennyiségű tiszta és egészséges víz áll rendelkezésre az emberek és a természet számára. Szellemében hasonló megfogalmazást tartalmaz az EU vízzel foglalkozó keretirányelve, amely a környezet jó állapotának elérését és megőrzését tekinti a vízgazdálkodás és ezen belül a vízhasználatok fenntarthatósága alapfeltételének. A globális álomképek megvalósulása azonban számos tényező függvénye. Ezek egyike, hogy a kérdéses térségben a vízkészletekkel történő gazdálkodás milyen alapokra támaszkodik. A vízkészlet-gazdálkodás mindenkori célkitűzései a mennyiségi, minőségi és a költségek rendszerén belüli társadalmi és gazdasági fejlettségi szint által meghatározott prioritásokat tükrözik.
Mi a fontosabb? Kiegyenlíteni a készletekben jelentkező különbségeket vagy az igények átalakításával alkalmazkodni hozzá; pénzt költeni a használatból eredő vízminőségromlás megakadályozására vagy amennyire lehet, rábízni ezt a természetre; bizonyos készleteket átmenetileg feladni. A hangsúly többször megváltozott az elmúlt évtizedek során, a mennyiségi szemlélettől kezdve a környezeti problémák utólagos, általában védekezésen alapuló kezelésén át a környezet jó állapotának fenntartásáig, figyelembe véve a gazdasági szempontokat is. A nem pontszerű szennyezések egyre fontosabbá válása és az ökológiai, természetvédelmi igények megjelenése mára egyértelműen bizonyította, hogy ezeket a tényezőket és szempontokat valahogy okosan, integráltan kellene kezelnünk oly módon, hogy a fenntarthatóság kiterjedjen a gazdálkodásra és a finanszírozásra. Itt tért ki a miniszter úr a finanszírozás kérdésére és a Vásárhelyi-terv jövő évi esetleges megakadására is.
Az ezredfordulóra a gazdasági és társadalmi változások következményeként jelentősen csökken hazánkban a vízfogyasztás és a szennyezőanyag-kibocsátás. Ugyanakkor azonban az elmúlt időszakok lényegesen szárazabb meteorológiai viszonyai miatt számtalan gond jelentkezett, és az elkövetkezőkben egyre nagyobb problémát fog jelenteni és megjeleníteni, hiszen tovább erősödött a Duna-Tisza közi hátság jelentős mértékű talajvízszint-csökkenése, a sérülékeny vízbázisokon kisebb a víz utánpótlása, és az intenzív igénybevétel miatt nőtt a szennyezés veszélye. Ismerjük a Duna-Tisza közének és a homokhátságnak a jelenlegi állapotát, és itt a vízminőségi problémák miatt bezárásra kerültek a vízművek, illetve kármentesítési programok keretében folyik a vízbázisokat ténylegesen veszélyeztető szennyező források felszámolása.
A VAHAVA-program a klímaváltozásból eredő elkövetkezendő időszakok problémái között kiemelten említi és hívja fel a figyelmet a vízkészleteinkkel történő ésszerű gazdálkodásra. Az éghajlat várható szárazsági folyamatai miatt a jelenleginél is nagyobb szerepet kap a belvizek összegyűjtése és visszatartása, ami által a lefolyás nyári időszakban várható csökkenése részben mérsékelhető és pótolható. Felmerülhet az a kérdés, hogy valójában ésszerűen kívánunk-e gazdálkodni vízkészleteinkkel, illetve a jelenlegi pénzügyi és támogatási lehetőségünket kihasználjuk-e kellően, megteszünk-e mindent, hogy a hazai és az EU-s pénzügyi lehetőségeink felhasználása a vízgazdálkodás mai kihívásainak megoldását kellően segítse, vagy csak látszattevékenységet folytatunk, és ezzel továbbra is elodázzuk a vízgazdálkodással kapcsolatos megoldandó gondjainkat.
Itt szeretnék nagyon markánsan a Duna-Tisza közi jelenlegi problémákra kitérni. Rengeteg program készült el, rengeteg tanulmány, és talán itt kérem a kormányt és a miniszter urat is, hogy ha a költségvetésben ezt elodázzuk, megint toljuk, és megint évekkel elodázzuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a Duna-Tisza közének a finanszírozását és programjai megvalósítását, akkor belefutunk abba, amiről ön is beszélt az előbbi napirend előbbi hozzászólásnál.
Lehet Nobel-díj, de egyébként Amerika a kiotói egyezményt nem írta alá. (Taps a Fidesz soraiból.)
