GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az éghajlat-változási kormányközi testület és Al Gore volt amerikai alelnök, környezetvédő aktivista kapták megosztva a 2007-es Nobel-békedíjat.
A klímaváltozás egy megosztó téma. Ismerünk köztiszteletben álló szkeptikusokat, mint amilyen például a volt cseh államfő, Václav Klaus, aki úgy érvel, hogy a katasztrófajóslatoktól nem szabad megijednünk, az embereket hagyni kell úgy élni, ahogy szeretnének, beavatkozás nélkül. És ismerünk köztiszteletben álló, népszerű klímaváltozás-hívőket is, mint például a most díjazott Al Gore, aki azt mondja, hogy akár egy évtizeden belül is olyan fordulóponthoz érkezhet a világ, amikor a klímaváltozás visszafordíthatatlan lehet.
Talán minden parlamenti képviselőhöz eljutott már Al Gore “Kellemetlen igazság” című könyve, amelyben a volt amerikai alelnök azt mondja, hogy a klímaváltozás válságot jelent, de ez a válság lehetőséget is jelent, hiszen ez a válság erkölcsi és szellemi kihívás elé állítja a politikát és az embereket, az emberiséget úgy általában. Én magam liberális politikusként azt gondolom, egy olyan kérdéssel állunk szemben, ami talán azért a legérdekesebb, mert azt mutatja meg, hogy a politikának, a kormányzatnak, a parlamentnek nagyon komoly döntési lehetőségei vannak, nagyon komoly eszközök vannak a kezében, és a történet másik oldalán ott van az egyes ember a mindennapokban, akinek az életében szintén nagyon fontos döntések vannak a kezében ebben a kérdésben.
Ha azt a kérdést teszem fel magamnak liberális politikusként, hogy létezik-e a klímaváltozás mint olyan, és igényel-e cselekvést, akkor van rá egy könnyebb és van rá egy nehezebb válaszom. A könnyű válasz valahogy úgy hangzik, hogy liberális politikusként, az egyéni szabadság híveként a szkeptikusok oldalára kellene állnom, hiszen a felmelegedésre adott válaszok többsége mind állami, kormányzati beavatkozást sürget távoli és bizonytalan célok érdekében. Márpedig a szabadpiac hívei azt mondják erre, hogy nem ez a jó megoldás, és nem feltétlenül tudják üdvözölni a korlátozó beavatkozásokat. Ez volna a könnyű, de meggyőződésem szerint a kevésbé jó, vagy mondjuk ki, a rossz válasz.
A nehezebb, de számomra jóval elfogadhatóbb válasz az, hogy kihívás előtt állunk, meg kell találnunk azokat az új technikákat, technológiákat, gyakorlatokat, ösztönzőrendszereket, amelyekkel útját lehet állni a felmelegedésnek, és összeegyeztethetők a szabadságról alkotott nézeteinkkel. Ezek nagyon fontos dilemmák, és azt gondolom, hogy nemcsak a liberális politikusok dilemmái, hiszen valamennyi modern demokrata számára alapvető fontosságú a vállalkozás, a piac, a mindennapi élet szabadsága, és mindeközben döntéshozóként olyan motiváló, illetve szankcionáló eszközrendszereket kell kialakítanunk, amelyek hatékonyan képesek fellépni ebben az ügyben. Ezek a fellépéshez szükséges eszközök kéznél vannak. A zöldtechnológiák nemhogy ártanak a gazdaságnak, hanem ellenkezőleg, versenyképessé tesznek minket. Az energiatakarékosság sem egy egyszerű zöldábránd, hanem a polgárok háztartásaiban, az emberek mindennapjaiban és számláin megjelenő valóság, tegyük hozzá, kisebb költségek valósága. Rendelkezésünkre állnak tehát könnyebb és nehezebb, jobb és rosszabb válaszok, megoldások. A legrosszabb válasznak azonban a hallgatást, a semmittevést tartjuk.
Amikor azt mondtam, hogy megosztó téma a klímaváltozás, néhány nemzetközi példát említettem, mert őszintén szólva nehéz a magyarországi pártok, a magyarországi vezető politikusok megszólalásai között a klímaváltozással kapcsolatos határozott, elkötelezett álláspontokat találni. Mintha ez a téma - ellentétben a nyugat-európai, az észak-amerikai meg más nemzetközi példákkal - nem lenne igazán asztalon a magyar politikában, mintha csak most kezdene bekerülni a magyar politikai közbeszédbe. Ha a nyugati országok politikai vitáit, választási kampányait nézzük, azt kell tapasztalnunk, hogy az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, a skandináv országokban a politikai közbeszéd, a választási kampányok egyik legfontosabb témájává vált az elmúlt néhány évben ez a kérdés. Nálunk még mindig csak marginális témaként jelenik meg.
Azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy kezdjük meg érdemben ezt a párbeszédet itt Magyarországon is, tegyük az asztalra ezt a témát, és váljon a környezetvédelem ügye, úgy általában a klímaváltozás kérdése a hazai politikai közbeszédben is kiemelt fontosságú témává. Az SZDSZ partner ebben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
