MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A demokrácia védelme nagyon fontos dolog, mégis engedjék meg, hogy most egy kicsit hétköznapibb kérdéssel folytassuk, hisz az élet odakint nem áll meg, és odakint nem csak azzal törődik a mindennapi ember, hogy mit csinálunk mi itt bent. Odakint a mindennapi ember bent áll a dugóban, hallgatja a rádiót, valamelyik kereskedelmi rádiót, esetleg az Info Rádiót, és akkor hallja a miniszter úrnak a válaszát, de ugyanakkor azt is hallja: itt a hír, hogy 300 ezer forintra emeljük meg a büntetés felső határát, legyen szigorúbb pontrendszer, legyen zéró tolerancia, és úgy kell ezeknek a szörnyű gyorshajtóknak, úgy kell ezeknek a szabálytalankodóknak! Megjegyzem: egyedül az ittas vezetés az, ahol nálam a 300 ezer forint lenne a felső határ. De mi ezzel a baj, mi ezzel a bírságemeléssel a baj?
A gyanúnk az, hogy ettől az egész itthoni baleseti helyzet egy szemernyit sem fog javulni. Nyugaton a legtöbb országban a szabályokat maximálisan betartva is megtehet az ember óránként 100-120 kilométert. Mit gondol a tisztelt Ház, mennyit lehet ma Magyarországon óránként megtenni? Például a 10-es úton úgy körülbelül 20-25 kilométert. Azt hiszem, itthon nemcsak az a baj, hogy az autópálya kevés, hanem az is, hogy nincs ember, aki meg tudná mondani a balesetek valódi eloszlását. Van ugyan egy statisztika, amely szerint a gyorshajtók meg az ittas vezetők meg a szabálytalanul előzők, de ezt nem tudjuk igazán elfogadni, mert nem valós vizsgálatok alapján készült. Nézzünk néhány fenntartást!
Itt olyan emberek szakértenek, foglalkoznak a közlekedéssel és adnak tanácsot a kormánynak a 300 ezer forintos emelésre, akik mennek évi maximum 15 ezer kilométert, azt is egy behatárolt területen. Fogalmuk sincs arról, milyen az, évi 50-100 ezer kilométert menni, milyen az, amikor 20 kilométeren csak kamionokat lehet előzgetni lakott területen, és minden második kanyarban a padkának kell menni a kanyart levágó, szembejövő kamionosok miatt. Fogalmuk sincs róla, hogy a 90-nel haladók fele nem fékez és nem is lassít, ha valaki szemből előz, csak az utolsó pillanatban. Fogalmuk sincs róla, hogy a balesetek milyen nagy részét idézi elő a presztízs és a kivagyiság. Mert amikor a frusztrált öregautóst előzik, a másik autós azért ütközik a szembejövővel, mert az öregautós rágyorsít - ennek aztán sehol nincsen nyoma, holott ez a valódi oka a balesetnek, és nem az abszolút gyorshajtás. Fogalmuk sincs róla, milyen naponta 100 kilométereket autózni kátyúkat kerülgetve, szűkre szabott utakon, amelyeket még kisebb teljesítményű, kisebb méretű autókra, sokkal kisebb forgalomra terveztek. Jó, legyen magas a büntetés, de ha az egész környezet nehezíti a szabályok betartását, akkor mitől csökkenne a balesetek száma?
Azt gondoljuk, hogy a mai szabályozásunk, forgalmunk, lehetőségeink köszönő viszonyban sincsenek egymással. És ha köszönő viszonyban sincsenek egymással, akkor nem biztos, hogy az a megoldás, hogy megemeljük a büntetést, és semmi mást nem teszünk, ha nem nézzük az utakat, holott a mai közútrendszer - annak ellenére, hogy autópályák épülnek, de hiszen autópálya nagyon kevés van az országban - szinte lehetetlenné teszi a szabályos közlekedést, szinte lehetetlenné teszi a balesetmentes közlekedést. De ne ezzel foglalkozzunk, foglalkoztunk ezzel már eleget! Viszont nézzük meg azt, hogy azok, akik balesetet okozhatnak, milyen csoportokba oszthatók, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a balesetek okaihoz.
Három baleseti okot lehet megkülönböztetni azok között, akik azt okozzák: a tudatos szabályszegés okozta baleseteket, a nem tudatos, azaz pillanatnyi kihagyásokat és a külső hatások által befolyásoltakat. Az elsőnél, a tudatos szabályszegésnél a relatív gyorshajtásra kell felhívni a figyelmet. Soha nem az abszolút gyorshajtás az, ami balesetet okoz, mindig a relatív gyorshajtás, mi pedig csak az abszolút gyorshajtást akarjuk büntetni. Relatív gyorshajtás lehet akár 30 kilométernél is, amikor valaki nem fékez, ha gyalogátkelőhelyhez közeledik. Ezt soha, sehol, senki nem vizsgálja. A követési távolság be nem tartása is egy tudatos szabályszegés: amikor kamionok sorban mennek az úton, úgy, hogy 10 centi van közöttük, az előző autós nem tud beférni közéjük. Ezt soha, sehol, senki nem büntetni. Csak az abszolút gyorshajtást, amire rákényszerül abban az esetben, hogyha nem tud bemenni. De mondhatjuk azt is a második csoportnál, a nem tudatos, pillanatnyi kihagyásnál, hogy a baleset megtörténtéig a legtöbb ember azt hiszi, hogy jól csinálja ezt a közlekedési dolgot - pedig rosszul méri fel saját állapotát, saját képességeit. De nincs oktatás, nincs olyan jellegű oktatás, hogy ez tudatosuljon az emberekben, és egy kicsit másképp álljanak hozzá a dolgokhoz, ahhoz, amit a közúton tapasztalnak.
Ezért gondoljuk azt, hogy a megoldást, a balesetek számának a csökkentését (Az elnök csenget.) nem ott kell keresni, hogy megemeljük a bírságot, hanem hogy a közlekedés körülményeit vizsgáljuk meg, és azokon javítsunk.
Köszönöm szépen.
