ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt vezérszónokától jórészt általános dolgokat hallottunk, de amit hallottunk konkrétumot - például az ifjúsági stratégia -, már hallottuk 2002-ben is, mégsem lett belőle semmi, mint ahogyan nem lett az ifjúsági törvényből sem. Felszólalásom elején az anyag problematikus pontjaira szeretném felhívni a figyelmet, majd pedig meg szeretném ismertetni önöket egy alternatív jelentéssel, tehát kicsit konkrétabb szeretnék lenni, mint a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka volt.
Önmagában már elég sajnálatosnak tartjuk azt a tényt, hogy most, 2007 végén kell tárgyalni ezt a jelentést. Azt gondolom, ha most kerül erre sor, akkor lehet, hogy érdemes lett volna már a 2006-os évet is egybevenni, hogy lássuk, mit kell tenni ezen a téren, főképp annak tükrében, hogy elkészültek különböző intézkedések, például a “Legyen jobb a gyermekeknek” program.
Statisztikai adatokról szó esett az elején, azért tennék pár megjegyzést ezekkel kapcsolatban. A vagyoni helyzet felmérése, a lakáskörülmények megjelölése kizárólag az “Ifjúság 2004” felmérésre alapoz. Ezt azért tartjuk csúsztatásnak, mert a polgári kormány által kidolgozott lakástámogatási rendszer első hatékony eredményei éppen 2004-ben realizálódtak. Tehát indokolt lett volna a jelentésben bázisadatként az “Ifjúság 2000” számadatait is feltüntetni.
A gazdasági aktivitás kiindulópontja a 15-24 éves népesség aktivitási rátájának vizsgálata, amely a jelentés szerint a felét sem éri el az EU 15 tagállama átlagának. Ugyancsak csúsztatás tapasztalható a jelentésben az ifjúsági munkanélküliségi ráta bemutatásakor, hiszen a KSH munkaerő-felmérési adatai 2006-ra vonatkoznak, ugyanakkor az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai 2005. évi adatok, és ebben a regisztrált pályakezdő álláskeresők száma eltér a KSH felmérésétől.
Az “Ifjúság 2004” kutatási adatai szerint azok, akik alacsony iskolai végzettséggel kerülnek ki az iskolapadokból, gyorsan kiszorulnak a munkaerőpiacról, és nagyon nehezen kerülnek oda vissza. Nem tér ki a jelentés arra sem, hogy milyen a nemek szerinti megoszlás, és milyen kormányzati intézkedést igényel például a 15-29 év közötti termékeny korú nők részmunkaidős vagy atipikus munkavégzési lehetőségének a megteremtése.
Az informatikai társadalom című fejezet korcsoportos megoszlása általánosságokat tartalmaz, nem tér ki a magyarországi információs társadalom alapvető problémáira az ifjúság körében. A kormányzati intézkedések minisztériumonként sorolják fel azokat a törekvéseket és programokat, amelyekre az 1995-ös országgyűlési határozat kötelezi őket. Olyan általános meghatározásokat, mondhatni, sztereotípiákat tartalmaznak ezek, amelyeket bárhova be lehetne építeni, gondolok itt például az esélyegyenlőség-teremtő fejezetre. Ugyanez elmondható a magyarországi roma tanulók tanulmányi támogatásáról, mert a jelentés semmi egyébről nem ír, mint hogy a köz- és felsőoktatásban tanuló roma diákok számára speciális tanulmányi ösztöndíjrendszert kell biztosítani.
(11.10)
Nem elemzi a jelentés a támogatási keret felhasználásának tényét és eredményességét. Úgy gondoljuk, a hatékonyságról beszélni kell egy ilyen jelentésben, és ajánlásokat kell megfogalmazni a jövőre nézve.
Véleményünk szerint a jelentés nem tartalmazza azokat a civil és egyházi intézkedéseket, amelyek hatékonyan hozzájárulhatnak az ifjúság helyzetének és életkörülményeinek folyamatos figyelemmel kíséréséhez. A tavaszi ülésszakon elfogadott “Legyen jobb a gyermekeknek” című országgyűlési határozati javaslat 25 éves programot ír elő a kormánynak. A jelentés készítői még utalást sem tesznek arra, hogy a jelentésben szereplő tényadatok mennyiben segíthetik az Országgyűlés határozatában előírt negyedszázados gyermekprogramot.
Tisztelt Országgyűlés! Ha már szó esett a “Legyen jobb a gyermekeknek” programról, akkor hadd említsek meg egy nevet: Ferge Zsuzsa. Azt gondolom, mindenki ismeri ezt a nevet. A gyermekszegénység elleni küzdelem rövid távú programjának elkészítésére a miniszterelnök kérte fel az ismert szociológust, aki ezt el is készítette 2005 végén, 2006 elején. A nagy dérrel-dúrral bejelentett programot aztán a kormánypártok képviselői elvetették, akkor is, amikor a Fidesz és a KDNP frakciója javasolta, hogy ez kerüljön be a “Legyen jobb a gyermekeknek” című programba önálló fejezetként.
Most egy Ferge Zsuzsa ajánlásával ellátott jelentést szeretnék a figyelmükbe ajánlani. A civil ifjúsági éves jelentés, 2005, első oldalain az ismert szociológusnő így fogalmaz: “Maga ez a kötet nem más, mint egy elsősorban az ifjúságról szóló civil jelentés. Ennek a parlament jelentésével egyidejűleg kellett volna elkészülnie, a kettőt együtt kellett volna az Országgyűlésnek tárgyalnia. Ám sem a gyermekekről, sem az ifjúságról évek óta nem készül hivatalos jelentés. Mint ahogy a kezünkben lévő minta elfogultság- és demagógiamentesen ad statisztikákkal jól alátámasztott képet fájdalmas nehézségekről, a központi szándékokkal ellentétesen alakuló folyamatokról, mulasztásokról és olykor sikerekről, továbbá sok javaslatot tartalmaz még megtehető civil és főként kormányzati lépésekről, nagyon alkalmas lenne arra, hogy az Országgyűlés komolyan vegye, és többek között ennek alapján vizsgálja meg saját sürgős feladatait.”
A jelentés tehát abban az esetben, ha csak statisztikai adatokat sorol, és a minisztériumok feladatköreiből másol be ténykedéseket, pusztán egy papírhalmaz. Úgy gondoljuk, ajánlásokat is meg kell fogalmazni. Rá kell mutatni arra, hogy mi következik mindabból, amit leírtak. A jelentés azért van, hogy megtudjuk, hogy az Országgyűlés megtudja, mik a problémás pontok. Nem öncélú tehát, fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy mi a feladatunk, a kormánynak milyen intézkedéseket kell, illetve kellene meghozni. Ebben a tekintetben figyelembe kellett volna venni a 2006 telén megjelent parlamenti és kormányzati véleményformálókhoz eljuttatott, Ferge Zsuzsa által ajánlott 2005-ös civil ifjúsági jelentést. Ez az a kötet. (Felmutatja.)
A kiváló szakemberek által készített jelentés a helyzetértékelést követően jó néhány ajánlást megfogalmaz. Fontosnak tartom, hogy ezek közül a szakmai ajánlások közül pár a Ház falai között is elhangozzon, ha már a képviselők nem tárgyalják ezt a jelentést. Fontos, hiszen a kormány által beterjesztett anyag öncélú, nem mutat rá arra, hogy mi következik az ott leírtakból.
A “gyerekek a családban” témakörében a civil jelentés rámutat arra, hogy érdemes vállalni a születések számának növelését ösztönző családpolitikát.
Az oktatás területéről kiemelném a civil jelentés következő ajánlását: a középfokú oktatást érintően mindenképpen szükség van a szakképzési rendszer gyökeres átalakítására. Történtek erre lépések, de azt gondolom, hogy az ott megfogalmazott gondolatok mindenképpen figyelembe veendők.
A foglalkoztatottság kérdéskörét érintően a civil jelentés szerint többek között a következő területeken van szükség céltudatos fejlesztésre: a fiatalok munkaerő-piaci felkészítése az iskolarendszeren belül, gyakorló szakemberek közreműködésével történjen. Emellett nyíljon lehetőség a munkaerő-piaci projektek egymásra épülésére. Csak pár pont a foglalkoztatottság területén látható kihívásokból.
A fiatalok művelődési szokásaival kapcsolatban a civil jelentés a kulturális olló nyílásáról, azaz a kulturális javakhoz való hozzáférés esélyének a romlásáról fogalmaz meg figyelembe veendő gondolatokat.
A fiatalok vagyoni helyzetével kapcsolatban kiemelik a szerkesztők, hogy fontos a regionális különbségek csökkentése. Ahogy az anyag fogalmaz: a regionális hatás még erőteljesebb hátrányokat okoz, ha párosul a városok és falvak közt meglévő egyenlőtlen esélyekkel a fiatalokat nevelő háztartások esetében.
Az egészségügy terén is találunk megszívlelendő mondatokat a civil éves ifjúsági jelentésben. Így felhívják arra a figyelmet, hogy az egészséges életmódra nevelés kapcsán a fiatalokat körbevevő társas, társadalmi környezetre is koncentrálni kell.
A peremhelyzetben lévő gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatban sajnos egy cseppet sem szívderítő, ám őszinte mondatot olvashatunk: jelenleg nem remélhető, hogy a gazdasági helyzet drasztikus romlásának terhei mellett megfékezhető lenne a marginalizálódás folyamata.
A gyermek és ifjúsági civil szektor megerősítése érdekében a civil jelentés sürgeti, hogy végre jöjjön létre az előző ciklusban sokat emlegetett ifjúsági törvény, amelyet bár a kormány korábban elfogadott, mégsem lett belőle semmi.
Az anyag megfogalmazza azt is, hogy a jogszabályi környezet és a finanszírozási rendszer átalakításával biztosítani kell, hogy minél több civil szervezet vehessen át önkormányzati feladatot.
Az ifjúsági kormányzatról szólva a jelentés kiemeli, hogy meg kell alkotni az országos ifjúsági programot, és utólag meg kell vizsgálni annak megvalósulását, illetve hatását az ifjúsági éves jelentésekben.
Tisztelt Országgyűlés! A civil ifjúsági jelentés utolsó pontjában az ifjúsági forrásokkal foglalkozik. Azt gondolom, itt is vannak megszívlelendő gondolatok. Ilyen például a következő: a jövőben a költségvetés tervezése kapcsán a felnövekvő generáció és az egész társadalom érdekében arra kell törekedni, hogy a költségvetési támogatások kiszámíthatók legyenek, az egyszer már meglévő források ne tűnhessenek el, és lehetőleg a mértékük ne csökkenjen. A jelentés szerint törvényben való kimondása kívánkozik annak is, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Alap számára az éves költségvetési törvényben meghatározott támogatás összege nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző évben biztosított költségvetési forrás.
Fontosnak tartom, hogy ezeket a szakmai ajánlásokat megismertessem önökkel, ha már a kormány által beterjesztett anyag nem tartalmaz ilyeneket, nem tartalmaz megoldási lehetőségeket, nem tartalmazza azt, hogy a jelentés számaiból mi következik. Kimaradt ez az anyagból, mint ahogy kimaradt sok minden más. 2005-ös jelentésről beszélünk. 2005 az előző ciklus vége volt már, és ma már láthatjuk azt, hogy jó pár olyan ígéret nem teljesült, amit a fiataloknak tettek a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Elég, ha csak azt említem önöknek, hogy a kormánypártok képviselői azt ígérték, hogy ingyenes lesz a diákok számára az utazás. Mára már láthatjuk, hogy ez mennyire nem igaz.
Kíváncsian várom majd azt az évet, amikor 2007-ről fogunk tárgyalni, és akkor majd önöknek például azt kell megmagyarázniuk és azt a helyzetet kell értékelniük, hogy a tandíj bevezetése milyen hatást ért el a fiatalok körében. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről már most van erre egy ajánlásunk: Magyarországnak nemet kell mondania a tandíjra. A 2005. évről szólva pedig azt gondolom, hogy a felsorolt szakmai ajánlásokat meg kell fontolni, és a jövőben fontos, hogy amellett, hogy statisztikai tényadatokat közlünk, különböző irányokat is megfogalmazzunk, hogy az Országgyűlés tudja, milyen irányban kell a munkájának mennie, és a kormánynak milyen intézkedéseket kell hoznia.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
