BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság múlt héten kedden tárgyalta a jelentést és a hozzákapcsolt határozati javaslatot. Az ellenzéki képviselők nem támogatták sem a jelentést, sem pedig a határozati javaslatok általános vitára való alkalmasságát. Elfogadjuk, hogy nagyon fontos a gyermekek és az ifjúság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés parlamenti megtárgyalása, de most már 2007 végét írjuk, és azt kellene vizsgálni, hogy 2006-ban mi történt Magyarországon. Fontos volna a két évet együtt is vizsgálni, mert ha 2005-öt meg 2006-ot egyszerre tudnánk tárgyalni, akkor esetleg a 2008. évi költségvetés vitájában jobban tudnánk arról beszélni, hogy erre a területre tulajdonképpen milyen pénzeket kellene költeni, és a 2005-ben elköltött pénzek jó helyre kerültek-e, vagy egyáltalán milyen irányba megy Magyarország e jelentést tekintve. Ha pedig már késve került a tisztelt Ház elé egy ilyen jelentés megtárgyalása, akkor legalább a 2005. és a 2006. évet egyszerre kellett volna elénk tenni. Akkor sokkal tárgyilagosabb képet tudnánk alkotni arról, hogy mennyire voltak hatékonyak a kormány intézkedései a gyermekek és az ifjúság létfeltételeinek javítását illetően.
Számos releváns adatot hiányoltak mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselők, ilyen például a roma tanulók helyzete. Másrészt csupán a 2005. évet vizsgálni abszurdumként hat, hogy a jelentés jórészt 2004-es és 2000-es adatokra is támaszkodik. A bizottsági ülésen a minisztérium képviselője bevallotta, hogy a 2005-ös adatok 2006 őszétől állnak rendelkezésre. Akkor miért is nem használták fel azokat? A jelentés idén tavasszal került benyújtásra, tehát lehetőség lett volna felhasználni ezeket az adatokat.
Ami pedig a jelentésből kiderül, minden egyes mutató nemhogy javuló, hanem kifejezetten romló tendenciát mutat. Ehhez képest értelmezhetetlen, hogy azt akarják elfogadtatni, hogy ezentúl a fiatalságról ne évenként tartsanak beszámolót, csak háromévente.
Összességében, az imént elmondottak alapján a bizottság tagjainak többsége nem találta a jelentést elég egzaktnak és mélyrehatónak, bár a szavazás során ez végül nem lett többségi állásfoglalás, köszönhetően a jól működő, kötelező kormányoldali szavazási fegyelemnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
