BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Legelőször is engedjék meg, hogy megköszönjem Kormos Dénes képviselőtársam hozzászólását a tekintetben, hogy abban a már az elejétől kezdve folyamatosan fölvetett problémában, hogy hogyan lehetne előremozdulni a jelentés tartalmi, szerkezeti, minőségi tekintetében, egyetért. Azt meg engedje meg, hogy én is azt mondjam, hogy abban tudunk egyetérteni, hogy elindultak folyamatok, csak egyelőre azt nem tudjuk, milyen - jó vagy rossz - irányba. Ezt tudná helyre egy jó, ilyen típusú kormányzati jelentés, hogy ténylegesen lássuk ezeket az irányokat, bár a szándékok jók, tehát ebben nem hiszem, hogy vita van közöttünk.
Jó sokáig vártam a hozzászólásra, és ne vegye államtitkár úr személyes sértésnek, ha nem fogom tudni megvárni a zárszavát, hiszen a bizottságunk szocialista elnöke egy órára összehívta az e törvényben egyébként első helyen érintett bizottság ülését - lehet, hogy azért, hogy ne beszéljünk túl sokat a kérdésről -, tehát ha elmegyek, akkor ezt ne vegye sértésnek. (Csizmár Gábor: Eszemben sincs.) Köszönöm.
Egy nagyon fontos kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, ami szorosan összefügg egyébként Horváth János képviselőtársam hozzászólásával, és a Czomba képviselőtársam hozzászólására tett Török Zsolt-féle reakcióval. Itt arról van szó, hogy ha kicsit tüzetesebben átnézzük ezt a jelentést, akkor azért azt lehet belőle látni, egy bizonyos részéből, hogy sajnos az ifjúság a közös dolgaink iránt egyre kevésbé érdeklődik, társadalmilag egyre kevésbé aktív, egyre kevesebb társadalmi akcióban, szerveződésben vesz rész, mintha nem érdekelné a saját sorsa, a saját jövője, mintha nem akarna tenni a saját sorsának érdekében. Erre rossz üzenet az, amikor azt mondjuk, hogy menjenek külföldre tapasztalatot szerezni.
Erre rossz üzenet az, amikor a jelentésből nem vesszük ki, és nem vesszük komolyan azt a figyelmeztető jelet, ami arról szól, hogy nagyjából 10 százalék körül vagy még az alatt van azoknak az ifjúsági korosztályba tartozóknak a száma, akik aktívan valamilyen egyesületben, szövetségben részt vesznek, és tesznek közös dolgainkért. Még inkább rossz, ha nem vesszük azt a kis részét figyelembe ennek a jelentésnek, amelyik pedig arról szól, hogy érdekes módon az egyházak köré tömörülő ifjúságban fordítottan arányos, tehát körülbelül 90 százalék az ilyen tevékenységben aktívan részt vevő, míg az átlaglétszámban nagyjából 10 százalék körüli, tehát fordított a létszámarány és az aktivitás erőssége.
Ez az erős aktivitás közvetlenül kapcsolódik például a cserkészethez, és ha megnézzük, akkor olyan irányba kapcsolódik általában az erősebb aktivitás, ahol szilárd értékrendet és nem abban a formában vett klasszikus liberális nevelést kapnak a gyerekek, mint amiről Geberle Erzsébet képviselőtársam beszélt. Nagyon sajnálom, hogy már el kellett menni a teremből neki. Ő arról beszélt, hogy a liberális nevelés, ez a liberoeffektus - hogy idézzem a szavát - micsoda csodákra képes, merthogy az ilyen gyerekek mennyivel jobban szeretik a szüleiket, mennyivel aktívabbak és mennyivel jobbak. Itt valószínűleg a fogalom körül lehet valami probléma.
Engedjék meg, hogy idézzem a Selye János Egyetem egyik oktatójának szavait, aki e témával foglalkozik. Ő azt mondja, hogy a nevelés módszertanával foglalkozó szakemberek tanulmányaiból egyértelműen kiderül, hogy a mai szülők már nem annyira liberálisak gyermekeikkel, mint a '60-as évek Amerikájában. A hippi szülők hagyták, hogy gyermekük szabadon nevelkedjen, nem tiltottak meg nekik semmit, így nem voltak korlátok és szabályok sem. Ennek a nevelési módszernek már korábban megmutatkoztak a hátrányai. A hippi szülők gyermekeiből személyiségzavaros felnőttek váltak, akik nem voltak tisztában a viselkedés és az illem szabályaival, azt hitték, nekik mindent szabad.
Tehát azért óvatosan bánjunk ezekkel a liberális elvekkel, és ténylegesen, ami az ifjúságkutatásból látható, hogy azokon a területeken, ahol értéket átadó nevelés folyik, és bizonyos korlátokat is - nyilván ésszerű korlátokat - szabnak a gyerekeknek, és a megfelelésnek is meg kell tanulni a szabályait, ott nagyobb aktivitás, a saját sorsukkal, jövőjükkel egy kicsit több foglalkozás mutatkozik meg a felmérésből. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy csak úgy lehet nevelni egyébként a kor követelményeinek is meg akár a saját erkölcsi vagy a társadalmunk erkölcsi értékrendjének megfelelő felnőtteket a gyermekeinkből, ha olyan példát tudunk nekik mutatni, amit ők tudnak is követni.
Tényleg kár, hogy képviselőtársam elment, mert így most nem tudom tőle megkérdezni azt, hogy a példamutatás tekintetében vajon mit szól ahhoz, hogy akár az ifjúsággal kapcsolatban a minisztérium környékén vagy az ezzel kapcsolatos pénzosztás környékén, vagy a kormányon levő nagyobbik párt ifjúsági szervezetei körül mindenféle Zuschlag-ügyek meg hasonló ügyek mutatkoznak, ez vajon a jó példa-e. Vajon tud-e majd ebben a tekintetben a kormányzat és a hozzá tartozó frakció felmutatni olyan cselekvést, intézkedést, amivel az ifjúság felé meg tudja mutatni, hogy nem ez a követendő példa? Nem ez fogja előrevinni az ő jövőjüket, hanem igenis tisztességesen részt kell venniük a saját jövőjük alakításában, egyre nagyobb beleszólást kell hogy kérjenek és kapjanak a saját jövőjüket meghatározó akár jogszabályok, akár akciótervek, akár programok megfogalmazásában, azok végrehajtásában és hozzáteszem, ellenőrzésében, monitorozásában.
Tehát ha Kormos képviselőtársam javaslata ebbe az irányba is fogadókész, hogy úgy módosítsuk az előttünk fekvő csomag részletszabályait akár határozatban, hogy ezek megvalósulhassanak, és ténylegesen tudunk olyat mutatni az ifjúságnak, ami ebbe az irányba viszi el őket, akkor talán szerintem a legfontosabb lépést megtettük, mert akkor már van mihez adni pénzbeli támogatást, van mihez adni lehetőséget, esélyt, mert akkor meg fogják tudni azt tanulni, és elvárják önmaguktól, hogy saját maguk is éljenek ezekkel a lehetőségekkel, és itthon keressék a boldogulásukat, ennek a társadalomnak az építését tartsák szem előtt, legyen nekik kedvük családot alapítani, minél több gyermeket nevelni, lássák azt az irányt, amit nekik ez a nemzet mutatni tud, és amilyen irányba segíteni akarja és fogja őket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
