GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy kicsit zavarban vagyok az előző felszólalást hallgatva, mert Ágh Péter képviselőtársam, a Fidesz vezérszónoka egy civil ifjúsági jelentést elemzett, és bár azt gondolom, hogy egy, az ifjúság helyzetéről szóló jelentésnek nagyon sokféle szempontja lehet, kinek-kinek a saját szája íze szerint, most mégis az a napirendi pont, amit a kormány és az előző szociális miniszter, Kiss Péter nyújtott be a Ház elé, ezért én visszatérnék ennek a jelentésnek az értékeléséhez.
Ez egy 140 oldalas jelentés, ahogy azt már többen hangoztatták itt a Ház falain belül, amely az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben 2005-ben megtett kormányzati intézkedésekről szól.
(11.20)
Ez a jelentés véleményem szerint egy nagyon átfogó horizontális és vertikális képet ad a gyermekek és az ifjúság helyzetéről. Átfogó, mert a családtól mint a társadalom legkisebb sejtjétől indulva az oktatási rendszeren át egészen a foglalkoztatásig bemutatja azt a globális társadalmi felelősséget, amivel tartozunk gyermekeinknek. A jelentés két nagyon élesen elhatárolható részre tagolódik. Az első rész egy helyzetkép, amely valóban egy nagyon igényesen, tudományosan összeállított szociológiai jelentés, a jelentés második része pedig azokat a kormányzati intézkedéseket tartalmazza, amelyeket az egyes minisztériumok tettek a jelentés kapcsán.
Az első rész, tehát a helyzetkép indul egy demográfiai, családi viszonyokról szóló résszel, amelyben kiemelt szerepet kap a házasságkötések és a gyermekvállalás számának taglalása. Ennek a jelentésnek az erőssége, hogy tudományos igényű ifjúságkutatáson alapszik, egy tudományos szociológiai felmérés. Itt, erről a helyről szeretnék köszönetet mondani érte a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak és háttérintézményének, amely ezt a jelentést elkészítette és személyesen Bauer Bélának, aki az Ifjúság 2000, illetve az Ifjúság 2004 kutatások vezetője volt.
A bizottsági vitákban és itt a Parlament falain belül is a plenáris ülésen sok kritika érte, hogy 2000. évi adatok is szerepelnek ebben a jelentésben. Nos, azt gondolom, hogy a tudományos igényű szociológiai kutatásoknak alapelvük, hogy folyamatokat elemezzenek, folyamatokat mutassanak be annak érdekében, hogy lássuk, honnan hova jutottunk. Az ebből való következtetések levonása, a prioritások megállapítása adhat nekünk muníciót ahhoz, hogy rövid, közép- és hosszú távú feladatokat fogalmazzunk meg.
Érdemes lenne egyébként kitekinteni - mint ahogy ezt több képviselőtársam is megtette - más európai országok hasonló kutatásaira, hogy ott vajon hogy alakul az ifjúság helyzete, és hogyan zajlanak ezek a folyamatok ebben az új, globalizálódó világban, milyen hatással van ez az új, globalizálódó világ a gyermekek és az ifjúság helyzetére.
A jelentés megállapítja a gyermeklétszám fogyását, ami nem örömteli; mindannyian érezzük ennek a káros hatását. Azt gondolom mégis, amikor az ellenzék szereti ezt a kormány bűnének betudni, és a kormány bűneként feltüntetni a gyermekvállalási kedv csappanását, hogy itt egy általános európai tendenciáról kell megemlékeznünk. Tehát nemcsak Magyarországon általános tendencia a gyereklétszám fogyása, hanem még a nálunk sokkal jobb helyzetben lévő európai jóléti társadalmakban is sokkal kisebb a gyermekvállalási kedv, és sokkal kevesebb gyermek születik.
Ha olvasni tudunk az adatok és a számok között, akkor látható, hogy más társadalmi folyamatok miatt van így. Általános európai tendenciaként figyelhetjük meg a házasságok számának csökkenését is és a családalapítás idejének kitolódását. Többen megemlékeztek már erről a plenáris vitában. Gondoljunk csak vissza arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy 20-30 évvel ezelőtt a házasságkötések bizony huszonéves korra voltak jellemzőek, és mára ez teljesen megváltozott. Ennek egyik okaként említik a tudományos kutatók, hogy az oktatásban eltöltött idő megnövekszik, és így későbbi életkorra tevődik a családalapítás. Az egyetem és a főiskola elvégzése után a karrier kiépítése következik, így a tartós párkapcsolatok megkötésének ideje is kitolódik, ahogy képviselőtársam az előbb említette: tulajdonképpen gyakorlatilag a szülőképes nők szülési ideje a harmincas éveik második felére tevődik.
Megemlítenék még egy véleményt, amelyet szintén tudományos kutatók szoktak emlegetni, az úgynevezett liberoeffektust, ami azt jelenti, hogy azokban a családokban, ahol liberális szellemben nevelik a gyerekeket, nem menekül a gyerek a családtól, a fiatal szívesen marad a családi gondoskodás melegében, a szülői gondoskodást élvezi, ugyanakkor olyan szabad életet élhet, amilyet akkor élhetne, ha önállóan vezetné az életét. Azt gondolom tehát összességében, hogy gazdasági intézkedésekkel nem lehet a gyermekvállalási kedvet egy az egyben növelni, viszont fontos lenne a gyermek- és ifjúságbarát környezet kialakítása.
A jelentés kitér az oktatás helyzetére; egészen az alapfokú oktatástól a középfokú oktatáson át a szakképzésre; a felsőfokú szakképzés és a felsőoktatás helyzetét is nagyon egzakt számokkal mutatja be. Szintén kitér a jelentés arra, hogy a felsőoktatás az elmúlt években minden eddigit meghaladóan bővítette a képzési helyeinek számát, és ebből adódóan megnőtt a hallgatói létszám a felsőoktatásban. 2005-ben a jelentkezők 58 százaléka nyert felvételt a felsőoktatási képzésbe. Ez a szám mindenképpen eredménynek tekinthető, ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az oktatásban fellelhető esélyegyenlőtlenségekről meg kell emlékeznünk.
Mi, liberálisok úgy érezzük, hogy a kormány intézkedéseiben az esélyteremtésnek nagyobb teret kell kapnia. Gondolok itt a differenciált családtámogatási rendszerre, a rászorultsági alapon történő támogatásokra, illetve az esélyteremtésre az oktatásban. A 2000-es és a 2004-es kutatás adatait összehasonlítva jóval differenciáltabb és pontosabb képet kapunk a társadalomszerkezeti összefüggésekről és a változásokról.
A jelentés részletesen foglalkozik a gyermekek, fiatalok életmódbeli szokásaival is. Ezt minden szakbizottság a maga szakterületének megfelelően megtárgyalta, erre most nem térnék ki, csak néhány dolgot ragadnék ki ebből. Említést tesz a jelentés a sportolási szokásokról, a fiatalok kultúrafogyasztási szokásairól, a káros szenvedélyekhez való viszonyról - úgymint a dohányzás, alkoholfogyasztás és a drogok használata. Nem sorolom tovább, hiszen több képviselőtársam részletesen említés tett erről, csupán szerettem volna méltatni a jelentés átfogó voltát.
Tisztelt Ház! Ma a legtöbbet emlegetett közpolitikai kérdés az egészségügy, ezért engedjék meg, hogy innen vegyek egy példát. Az egészségügyben alaptézis, hogy a jó terápia alapja a pontos diagnózis. Azt gondolom, hogy ez a jelentés pontos diagnózist ad a fiatalok helyzetéről, ezért lehet alapja egy jó terápiának, vagyis a rövid, közép- és hosszú távú feladatok meghatározásának. Jó lenne, ha a következő jelentés vagy az az ifjúságstratégia, amiről Török Zsolt képviselőtársam beszélt, következtetéseket is levonna azokból a tudományos adatokból, amelyeket a helyzetkép bemutat a jelentésben.
Rátérnék a jelentés második fejezetére. Tulajdonképpen válaszol mindazokra a kérdésekre, amelyeket az első rész, a helyzetkép feltár. A minisztériumok szintjére bontja le azokat a programokat és cselekvési terveket, amelyek a helyzetképben feltárt hiányosságok megszüntetését célozzák.
Minden bizottság megtárgyalta a maga szakterületéhez tartozó részt, és a bizottsági jegyzőkönyveket átolvasva azt gondolom, hogy se szeri, se száma azoknak a programoknak, amelyeket a minisztériumok beindítottak kormányzati szinten. Szintén kritika érte a jelentést abban, hogy ezek a programok koordinálatlanok, és tulajdonképpen összevillázott részét jelentik a jelentésnek. Nem emlékszem már pontosan, de ha jól emlékszem, az oktatási és tudományos bizottság ülésén hangzott el, hogy az egyes minisztériumok sokszor 30-40 oldalas saját anyagot tettek le ehhez a jelentéshez. Azt gondolom, hogy emészthetetlen és fogyaszthatatlan lett volna, ha a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársai nem csinálnak ebből egy átfogó rezümét, egy kiragadott példasort, hogy az egyes minisztériumoknál milyen programok indultak be.
Összességében azt kell mondanom, hogy a jelentést a Szabad Demokraták Szövetsége részéről magas színvonalúnak tartom, és az ebből eredő feladatokat a kormányzat, a minisztériumok és a parlament számára irányadónak tekintjük.
Meg kell említenem két olyan liberális kezdeményezést, amely szintén a gyermekek és az ifjúság helyzetének jobbítását szolgálja.
(11.30)
Többen említést tettek már itt róla, hogy 2005-ben a szabad demokraták kezdeményezésére töröltük el a kötelező sorkatonai szolgálatot, illetve idei kezdeményezés a jövő nemzedéke ombudsmanjának a létrehozása, amiről azt gondolom, hogy szintén fontos említést tenni róla.
A határozati javaslathoz néhány gondolatot: mi üdvözöljük a háromévenkénti visszatérést erre a jelentésre, ugyanis azt gondoljuk, hogy nem célravezető évente ilyen nagy arányú kutatást elvégezni, hiszen erre nincs sem elegendő idő, sem energia. Viszont azokat a folyamatokat, amelyeket egy hároméves periódus felölel, mindenképpen érdemes itt, a Parlament falain belül megtárgyalni. Tehát azt gondolom, hogy támogathatónak tartom azt a javaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége nevében, hogy 2008-ban is készüljön egy ilyen jelentés, és akkor már három ilyen átfogó jelentés tükrében tudjuk vizsgálni, hogy mit jelentettek azok a kormányzati intézkedések, amelyeket megtett a kormányzat a gyermekek és az ifjúság segítése érdekében.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
