KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem vagyok túl könnyű helyzetben dr. Horváth János képviselőtársam felszólalása után. Ő egy egészen más hangot ütött most meg a téma kapcsán, és talán egy mondatot hadd reagáljak az elmondottakra. A példa szemléletes volt, a személyes példa meggyőző. Egyetértek, és azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy a mai ifjúságnak, a mai fiataloknak értékalapú közösségekre szükségük van, és ezekkel az értékalapú közösségekkel ők maguk és talán mi magunk is, hogy segítsük őket ebben, adósak vagyunk. És erre minden jó példa, minden későbbiekben követendő gyakorlat jó lehet.
Visszatérve a szűkebben vett napirend tárgyalásához, hozzászólásomban két fő témakörrel szeretnék foglalkozni, ez részben csatlakozik ahhoz, ami itt, a vitában elhangzott. Az első része arról szólna, hogy maga a jelentés formájában, tartalmában milyen problémákat vet fel, annak hasznosíthatósága a későbbiek folyamán milyen egyéb feltételeket kíván. Több képviselőtársam jelezte azt a kívánalmat, hogy informatív jelleggel kapjunk egy áttekintést a 2005-ös időszakról, hogy az egyes minisztériumokban ezen a területen milyen intézkedések történtek, és ezt egyfajta helyzetképként egy adatsorral a jelentés támassza alá. Úgy gondolom, egyik oldalról sem volt vita a tekintetben, hogy ennek a feltételnek ez a jelentés meg tud felelni. Felvetődik az a kérdés, amikor egy viszonylag új helyzet van, hogy mi az új helyzet. Számos program indult el elvszerűen, a “Legyen jobb a gyermekeknek” programtól kezdve, vagy ne menjünk messze, elindultak, elfogadást nyertek azok az Európai Unió által támogatott operatív programok, amelyekben különböző területeken átfogó intézkedések, átfogó feladatok fogalmazódtak meg, megfelelő forrásokkal, az elkövetkezendő időszakra.
El kell gondolkodnunk azon, hogy egy korábbi praktikus szokásjog alapján kialakult jelentésforma és tartalom nem szorul-e valamilyen módon fejlesztésre. Magyarán szólva nem célszerű-e kicsit problémacentrikusan kezelni a dolgot, esélyjavítás, képzés, a korosztály egészségügye, a közösség formáinak megjelenése, és jó néhány ilyen kérdést tudnék mondani, nem segítené-e egy kicsit jobban a rendszerben gondolkodást, hogy inkább azt néznénk meg, hogy az egyes minisztériumok speciális eszközökkel hogyan tudnak ehhez hozzájárulni. Egy problémacsoportot néznénk meg rendszerében, és a szereplők speciális módon adnák hozzá ezekhez a saját részüket. Ennek már lehetséges egy monitorozása, értékelése, és ezekből a hozzáadott hatásokból, bízzunk benne, adott esetben szinergiákból valamilyen eredménynek következnie kell. Ez viszont már értékelhető, adott esetben a következő időszakra programalkotás szempontjából, különböző programok értékelése szempontjából is érdekes lehet.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát mondandóm első részében tőlem sem áll távol az a gondolat, hogy egyrészt megköszönve az igen tartalmas, informatív jelentést erről az időszakról, gondoljuk meg azt, hogy tartalmában, szerkezetében, a jelenlegi helyzetnek megfelelően célszerű-e ezen a későbbiek folyamán továbblépni.
A második részben alapvetően egyetértek azzal, amit Hoffmann Rózsa képviselőtársam mondott, hogy az ilyenfajta forma alkalmas arra, hogy ki-ki saját értelmezése szerint próbálja ebből kivenni azokat a szeleteket, amelyek egyrészt szakmailag közelebb tartoznak hozzá, vagy éppen közvetve vagy közvetlenül politikai jellegű nyilatkozatokat is meg tud ebben fogalmazni. Hát, ennek is láttuk példáját, én sem lépek ki ebből a sorból. Néhány dologra felhívnám a figyelmet, és néhány dologban ajánlanék további együttgondolkodást.
Nyilván lehet azt mondani, ki lehet azt jelenteni, hogy a fiatal korosztály aktivitási mutatói, például ez egy nagyon érdekes szám, az európai 15-ökhöz és 25-ökhöz hogyan viszonyulnak. Csak ezzel párhuzamosan nem tesszük mellé azokat az adatokat, hogy bizonyos korosztályoknak a különböző oktatási, képzési rendszerekbe való bekapcsolódása az elmúlt időszakban növekedett-e. Például az iskolai képzésben részt vevők aránya, mondjuk, 18 éves korig terjedően 62-ről 74 százalékra, vagy a 20 év felettieknek mintegy 11 százalékkal növekedett a képzésben való részvétele. Vagy amiről itt szó volt, a felsőoktatásnak egy igen jelentős expanziója valósult meg. Ezek adatok.
Felvetődik az a kérdés, hogy egyébként ezek a képzési irányok minőségükben, tartalmukban adnak-e olyan kimeneti lehetőségeket és pozíciókat a fiataloknak, hogy életkezdésük, élethelyzetük, munkába állásuk ezáltal javuljon. Látjuk-e azt, hogy megindult egy olyan tendencia, hogy például a szakmai képzésből kikerülők egyharmada azoknak a köre, akik fizikai és egyéb ilyen jellegű tevékenységre alkalmasak, és az elméleti rész túlsúlyban van? Látjuk-e azt, ami a szakképzés szakiskolai részével kapcsolatos, hogy képezhetőségi probléma van? Képezhető-e egy generáció, rendelkezik-e az alapkompetenciákkal, hogy tovább tudjon lépni a későbbiekben? Jelent-e ez valamilyen módon feladatot? Vagy ami szintén felvetődött, hogy néhány programnak a továbbfolytatására kapjunk értelmes válaszokat, akár az “Utolsó padból” program példáját hadd hozzam ide. Nem az az érdekes, elment képviselőtársnőm, hogy ebből a programból kapunk-e statisztikai jelentést, hogy hányan vettek részt benne, hanem ennek a programnak a kapcsán azt mondjuk-e, hogy ez egy szegregált út, ez egy zárt tanulási útvonal, ebben a programban a roma népesség 50 százalékkal reprezentált, és egyébként tudunk-e adni kivezető utakat.
Akkor a következő kérdés, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek helyzetét tisztázandó törvénymódosítás, a korai fejlesztés hálózatának kialakítása, az a tendencia a közoktatásban, hogy személyre szabott fejlesztéseket tudjunk végrehajtani, szerves folytatása-e ennek. Ha igen, akkor beszéljünk erről, és ne mondjuk azt, hogy nem látunk ehhez kapcsolódva kormányzati intézkedéseket. Menjünk tovább! A szakképzés képezhetőségi kérdése. Alapkompetenciák hiányoznak. Benne van a közoktatási törvényben, hogy toljuk ki a nem szakszerű oktatást azért, hogy az alapképességeket és -készségeket fejlesszük? Benne van. Benne van-e az óvodáztatás fejlesztése a közoktatási törvény módosításában? Vannak olyan képviselőcsoportok, amelyek ezt nem fogadták el, lehet, hogy tőlük most távolabb van ez a gondolat, és úgy tűnik, mintha nem is lenne. Benne van-e 2008-as és 2010-es időszakkal? Komoly kérdés egy generáció szempontjából? Igen. Benne van? Benne van. Van szerves folytatása a folyamatnak vagy annak a felvetésnek, ami ott problémaként jelent meg? Tessenek szívesek lenni értékelni!
Szakképzés. Nem verte ki a biztosítékot, amikor azt mondtuk, hogy a regionális szakképzés-fejlesztési bizottságokba jobban vonjuk be a gazdaság képviselőit, és mondjuk meg, milyen kimeneti teljesítményekre van szükség, ne engedjük szabadon? Amikor azt mondjuk, hogy 1500-ra növekedett a szakképző intézmények száma 978-ról az elmúlt időszak, és többek között csökkent a szakképzésben részt vevők aránya, nyúljunk ebbe bele? Nyúljunk. Belenyúltunk? Letettük a törvényt ezzel kapcsolatban? Ott van a törvény. Tessenek szívesek lenni ezt látni! Ne mondják azt, hogy nem történt ebben intézkedés! A felsőoktatás fejlesztésében azt mondtuk, hogy a minőség irányába kell menni? Az akkreditáció feltételeitől kezdve jó néhány elemet betettünk a törvénybe? Beletettük. Elindult egy folyamat? El. A végén vagyunk? Nem. Akkor ne tessenek már úgy tenni, tisztelt képviselőtársaim, mintha nem történt volna a dologban semmi!
Ugyanezek a kérdések felvethetők egy másik példánál. Két nagyon jó kezdeményezés felszínre került itt, amit a korábbi időszakban a Fidesz-kormány vezetett be. Az Arany János tehetségprogram. Nagyon jó. Önmagában a tehetségügyet tudja rendezni ebben az országban? Nem. Egy szeletét. Készen van gyakorlatilag az NFT II.-ben a “Magyar géniusz” program, amely gyakorlatilag felmenő rendszerig, 30 éves korig követi a tehetségeket, egyedülálló módon Európában, nagyon komoly forrásokkal, beleértve a kutatás-fejlesztés-utánpótlást, az inkubációt, új típusú ösztöndíjakat? Kérem tisztelettel, benne van. Kik vettek részt a program kidolgozásában? Civil szervezetek vettek részt, mert a nemzeti tehetségtanácsot civil szervezetek hozták létre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy formailag, tartalmilag egy ilyen jelentést igazítsunk a kor követelményeihez és elvárásaihoz. Érezhető legyen benne a folyamat, a jelzés különböző területeken. De nagy tisztelettel kérem, ne tessenek úgy tenni, mintha nem történne semmi. A folyamatok elindultak. Inkább ennek megvalósítási módjában, eszközrendszerében tudjunk együttgondolkodni. Sokat mondják, hogy Magyarországon hiányzik a közmegegyezés jó néhány kérdésben. Nagyon hiszem, hogy a fiatalok, az ifjúság, a gyerekek ügye Magyarországon a nemzeti közmegegyezés alapja lehet. Menjünk ebbe az irányba, ezt tanácsolom magunknak.
Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
(13.10)
