SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! - aki most is állja a sarat, miniszter asszonyt helyettesíti most már éveken keresztül. Azzal szeretném kezdeni, hogy remélem, nem hozom zavarba Geberle Erzsébet SZDSZ-es képviselő asszonyt, de az a kritika, amit el fogok mondani, lehet, hogy nem esik túl jól önöknek, lehet, hogy vitát fog kiváltani, de remélem, hogy az ifjúság helyzetében mégiscsak valami előremutatót fog mutatni.
Először is szeretném megköszönni a jelentés készítőinek, tehát a minisztériumnak is, illetve a munkatársaknak, akár a Statisztikai Hivatal részéről, akár az “Ifjúság 2000-2004” felmérés készítőinek, hogy olyan adatokkal láttak el minket, amelyekből ki lehet indulni. A beszédem első részében erre szeretnék kitérni, a második részében pedig azokat a kritikai észrevételeket mondanám el, amelyek arra irányítanák rá a figyelmet, hogy van-e értelme egyáltalán ilyen jelentést készíteni, és ha készül ilyen jelentés, akkor abból milyen kormányzati következtetéseket érdemes levonni.
Nézzük először is a jelentést és az ahhoz kapcsolódó statisztikai adatokat! Elsőképp a demográfiai helyzetet emelném ki, illetve az ehhez kapcsolódó életkörülményekre vonatkozó adatokat. Az egyik legmegdöbbentőbb demográfiai helyzetjelentés talán az, hogy a jelenlegi 4-5-10 éves korosztályban van körülbelül évente 100 ezer gyermek, míg a 28-30 éves korosztályban van 170 ezer gyermek vagy talán még több. Radikális a csökkenés. Nem véletlen egyébként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt már itt, a Parlament falai között egy demográfiai politikai vitanapot indított és indítványozott pontosan azért, mert ez hosszú távon nagyon nagy gondot fog okozni az országnak. Ugyanígy a házasságkötések száma is, ha az 1980-as adatot nézzük, még 80 ezer fölött volt, ha a 2005-ös adatot nézzük, épphogy csak 44 ezer fölött van, tehát majdnem a felére csökkent a házasságkötések száma.
Itt vitatkoznék Török Zsolt képviselőtársammal, aki azt említette, hogy teljesen azonos és a társadalom szempontjából mindegy, hogy házasságban avagy élettársi viszonyban élnek egymással a párok. Erkölcsi szempontból nem akarom megítélni, és nem is akarok ehhez hozzászólni, teljesen elfogadom, hogy vannak olyanok, akik ez utóbbit választják. Azonban a statisztikusok egyértelműen bemutatják azt, hogy jóval kevesebb gyermek születik házasságban, mint élettársi jogviszonyban. Tehát amikor a társadalom szempontjából ezt figyeljük, akkor igenis van különbség a kettő között, és igenis erre oda kell figyelni.
Ugyanígy a gyermekvállalási ráta nagyon katasztrofálisan csökkent. 1980-ban 1,92, majdnem 2 volt a teljes termékenységi arányszám, most pedig sajnos már 1,3-nél tartunk. Borzalmas ez a szám! Ennek következményeit az egész társadalom fogja viselni 10-15-20 éven belül, mindannyian fogjuk viselni a nyugdíjrendszer következményeit, az egészségügyi rendszer következményeit, és sok más területen is ez vissza fog ütni a társadalom felé és mindannyiunk felé.
Egyértelműen kitűnik a jelentésből, hogy a gyermeknevelés, leginkább a több gyermek vállalása sajnos az esetek nagy százalékában egyenlő a szegénységgel. Ezt azért fontos kiemelni, mert nemcsak a tanulatlan, esetleg kevésbé iskolázott rétegek között van ez, hanem a középosztályba tartozó vagy törekvő rétegek között is, ha több gyermeket vállalnak, a lecsúszás veszélye óriási. Ennek a társadalmi következménye megint csak beláthatatlan.
Az otthonteremtésre nagyon röviden hadd térjek ki! A fiatalok egyötöde él saját vagy pedig házas-, élettársa otthonában, lakásában, míg kétharmada a szülőknél. Hogy fognak így családot alapítani? Óriási nagy feladat ez, kormányok előtt álló óriási feladat, hogy ezt valamilyen módon megoldja.
Ugyanilyen nagyon nagy gond van az oktatáson belül. Egy dolgot emelnék itt csak ki: az utóbbi évtizedekben a szakiskolai, szakközépiskolai végzettek, illetve az ott tanulók száma rohamosan csökken. Ennek a következményét mindannyian tapasztaljuk, hogy bizonyos munkákra már egyszerűen nem lehet embert találni.
Még egy dolgot hadd emeljek ki! Míg a foglalkoztatási ráta 1990-2000-ben az Európai Unió átlagához, azaz körülbelül a 35 százalékhoz közelített, addig ma a foglalkoztatási ráta 20 százaléknál van. Tehát sajnos eltávolodott az uniós átlagtól, amire megint csak azt kell mondanom, hogy olyan folyamatokat indít el szociálisan, a szegénység ügyében, amelyeket ha nem kezel a kormány, visszafordíthatatlanok lesznek.
A sportra nagyon röviden hadd térjek ki! Egy darabig ugyan emelkedik a sportot igénybe vevő vagy sportoló fiatalok száma, de abban a pillanatban, ahogy munkába állnak, ez szinte a nulla felé közelít. Ennek az egészségügyi következményei, és aztán ennek a költségei a társadalomra beláthatatlanok. Itt megint csak szemléletváltásra lenne szükség, hisz amikor egy szülő a gyermekét sportra akarja íratni, 6-10 ezer forintot fizet egy sportegyesületbe havonta, ha el akar menni tömegsportra valaki, nincsenek helyek. Egy dolgot hadd idézzek: Budapesten körülbelül száz nagy sportpálya szűnt meg, bevásárlóközpontok, benzinkutak, mindenféle épült ott, csak pont az nem maradt meg, aminek annak idején készült, a lényeg nem maradt meg.
Amit legvégül szeretnék kiemelni a jelentésből, az alkohol, a dohányzás és leginkább a drog kérdése: katasztrofális méreteket ölt. Katasztrofális a helyzet! Egy dolgot hadd emeljek ki: a mai 17-18 éves korosztály fele évente több mint tízszer fogyasztott drogot. Elképesztő, iszonyatos ez a szám! Ha belegondolunk, hogy ennek mi lesz a következménye mind társadalmi szempontból, mint egészségügyi szempontból, akkor én azt gondolom, hogy nagyon csúfos képet tudunk csak felvázolni a magyar ifjúság szempontjából.
De mi a megoldás? Mint említettem, a minisztériumok ugyan fölsorolják a sokszor helyes lépéseket, még azt sem mondom, hogy mindig tűzoltó lépéseket, hanem hosszú távú vagy középtávú lépéseket, sokszor rengeteg pénzt is hozzátesznek - nagyon helyesen egyébként, hisz mindannyiunk pénzét költik el, tehát nem a sajátjukat adják, de sokszor rengeteg pénzt is hozzátesznek -, csak az a kérdés, hogy ezekben az években, illetve jelenleg is hasznosultak-e ezek a pénzek. Jó irányba mentek-e, megfordultak-e azok a tendenciák, amelyeket a kutatók bemutattak nekünk, és amelyeket nagyon képletesen bármelyikünk taglalni tudna itt, az Országgyűlés előtt? S javult-e az ifjúság helyzete ezek által a programok által vagy a befektetett milliárdok és milliárdok által? Én azt gondolom, hogy nagymértékben nemhogy nem javult, hanem ellenkező irányokat vett.
Miért mondom ezt? Először is: hiányoznak a mintaképek, hiányoznak a példaképek. Mindannyian örülni tudtunk annak a fiatal hölgynek, Szávay Ágnes sikerének, hogy végre van egy sportsiker az országban, végre valakire föl tudunk nézni, egy fiatalra.
(11.40)
Mennyire tudott örülni sok ember, amikor a magyar válogatott végre kétszer nyert egymás után! Mennyire hiányoznak ezek a sikerek az országban! Mennyire hiányoznak az igazi mintaképek! Én magam emlékszem, amikor fiatal voltam, Balczó Andrással futottunk kint a Hármashatárhegyen több ezer emberrel, és drukkoltunk neki, és vittük együtt, mekkora élmény volt ez nekünk - és ezek hiányoznak most. És milyen minták vannak, a médiában milyen mintákat lehet látni? Az úgynevezett valóságshow-k percembereit, azokat próbálják sztárolni, majd hirtelen eltűnnek a semmibe, de tízezrek és tízezrek utánozzák őket. Ugyanígy a vetélkedőknek az egyes kiemelt győzteseit sztárolják, míg százakat, ezreket megaláznak. Ki követi őket akkor ezek után? Az erőszak, ami a televízióból sugárzik - mit várnak el a meccseken, a sportmeccseken vagy bárhol máshol, hogy a fiatalok ne randalírozzanak?! Angliában meg tudták ezt állítani renddel és sok minden más eszközzel és segítséggel, de nem lehet úgy, ahogy most, hogy minden szabadon és szabadosan megy tovább. Kérdés, hogy a kultúraközvetítés milyen most Magyarországon, hogy csak a számítógépes kultúra, vagy amit bemutattak a kutatók, hogy színházba alig járnak a fiatalok, múzeumba alig járnak a fiatalok, az operát szinte nem is ismerik, vagy nem is akarják megismerni, és sorolhatnám tovább. Mi a kultúraközvetítés ebben az országban?
Ami fontos - egy következő területként -, az az egységes gondolkodás és a minták. Az egységes gondolkodáson belül három területet hadd emeljek ki! Az egyik az erkölcsi kérdések területe, és itt nem kimondottan csak keresztény vagy katolikus erkölcsi kérdésekről beszélek, hanem olyanról, ami tulajdonképp évezredek óta minden emberbe bele van kódolva, minden emberbe. Minden ember törekszik a jó felé, minden ember a lopás ellen valamennyire föl szeretne szólalni, vagy tenni szeretne ellene, és sok minden más területen is. Ha alapvető erkölcsi kérdésekben nem tud megegyezni a politika, akkor nagyon nagy baj lesz hosszú távon, és nagyon nagy gond lesz az ifjúság területén, ugyanígy az oktatásban is.
Egy példát hadd emeljek ki az anyagból! Amikor arra büszke ez az anyag, hogy 300 millió forintot költöttek el óvodákban számítógépek vásárlására - ebben nyilván benne voltak ezek a csodálatos kakaóbiztos számítógépek is és így tovább, és így tovább -, tudják-e a jelentéstevők, hogy hány óvodában nincsen tornaterem vagy tornaszoba. Tudják? Hát milyen nagy különbség ez: egyik oldalról csúcstechnológiát odaadni a gyerekeknek, olyan dolgot, amit igazából nem használnak, de játszani meg nem játszanak vele.
Ugyanúgy a munka területén: családbarát-e a munkahely vagy sem az egész országban? Vasárnap rákényszerítik-e az embereket munkára vagy sem? Otthon lehetnek-e a családjukkal, a gyerekekkel? Asszonyok ezrei dolgoznak nagy bevásárlóközpontokban úgy, hogy a családjuk meg otthon van vasárnap. Hol készteti ez őket, hogy egység legyen a családban, és a gyerekeket neveljék?
A negyedik terület, amire mindenképp hangsúlyt kell helyezni a következő időszakban: a szociális válság megoldása és feloldása. Ha így folytatódik a helyzet, akkor a deviancia tovább nő, nő az értelmi képességben gátolt emberek száma, és sajnos romlik az egészségügyi állapot, aminek egyenes következménye az újabb milliárdok elpazarlása.
Az ötödik terület, amit mindenképp kiemelnék, és sajnos ez a dolog napi politikai aktualitással is bír, az ifjúsági pénzek oda menjenek, ahová szánják, ne vigyék el pártkasszába. Ne vigyék el úgy az ifjúsági pénzeket a politikai szereplők - most leginkább szocialista ifjúsági szervezetre gondolok -, hogy az nem ott hasznosul, ahol kellene, nem oda megy, aki rászorul, nem azokat táboroztatják, akikért kérték, és akikért ez van.
Befejezésül hatodik területként pedig arra szeretném még fölhívni a figyelmet, hogy az utóbbi években is, az utóbbi hónapokban is több olyan programot, módosítást, határozati javaslatot tárgyalt a parlament, itt az Országgyűlés, amelyben összességében egyetértettünk. Ilyen volt korábban a “Közös kincsünk a gyermek”, ugyanígy a gyermekszegénység elleni program ugyanilyen volt, ugyanígy a cigányság felemelkedéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, vagy pedig a fogyatékos embertársainkat segítő középtávú program megvitatása. Legtöbbször egyet is értettünk benne, az a kérdés, hogy a kormány ezekben a kérdésekben ugyanebbe az irányba viszi-e tovább a kormányzást avagy sem. Sajnos, a jelenlegi kormányzás pont az ellenkező irányba viszi ezeket a dolgokat, pont az ellenkező irányba mutat minden. Azok a lépések, amelyek akár a fogyatékosügy területén, akár a cigányság területén, akár pedig a gyermekek területén és itt kimondottan az ifjúság területén megtörténtek az elmúlt hónapokban, egy évben, másfél évben, pont az ellenkező irányt indították el.
Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, az országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtott be a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, amely mindenképp szeretné beemelni, hogy amikor az ifjúság helyzetével foglalkozik a kormány, és azt földolgozza, akkor bizony a gyermekszegénység elleni küzdelem keretében tárgyalt, “Legyen jobb a gyermekeknek” programot is mindenképp figyelembe vegye. Mindaddig, amíg az intelmek, amelyek itt megjelennek, amelyeket kutatók megmutatnak nekünk, ugyan azonos irányba mutatnak, azonosan gondolkodunk, de a kormány működése egészen más irányba visz, addig ezt a határozati javaslatot, illetve ezt az anyagot támogatni nem tudjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
