TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Új Magyarország, új politika, új ifjúságpolitika - ez kell hogy lebegjen a szemünk előtt a következő időszakban, és amikor a 2005. évi jelentést elemezzük, akkor is azt kell megnéznünk, melyek azok a folyamatok, amelyek elindultak, amelyek a gyermek- és ifjúsági korosztály helyzetének jobbítását célozták.
Már a bizottsági előadók is említették, hogy számos olyan elem megjelenik ebben a jelentésben, amelyben egyetérthetünk, üljünk a parlamenti patkó akár egyik vagy másik oldalán. Mindannyian szomorúan látjuk, hogy a demográfiai helyzet évtizedek óta nem javul, és mint már előbb is ejtettem róla szót, három év kivételével szinte folyamatosan csökken a gyermekszületések száma. Éppen ezért tartjuk kiemelt fontosságúnak, hogy a népesedéspolitika ügyével, a demográfiai helyzet javítását célzó ügyekkel külön is foglalkozzunk. 2005-ben ennek volt intézményesített formája is, volt a Miniszterelnöki Hivatalban ehhez egy titkárság, volt ehhez egy kormánymegbízott, aki ezzel foglalkozott, és azt gondolom, azok az elemző munkák, illetve azok a határozati javaslatok, azok az előterjesztések, amelyek elénk is kerültek, vagy éppen a kormányzat különböző szerveihez, talán hozzájárultak valamelyes formában ahhoz, hogy egyik-másik évben növekedjék a gyermekszületések száma, alapvetően növekedjék a gyermekvállalási kedv.
Tudjuk jól, hogy a gyermekvállalási kedv nincs direkt összefüggésben bizonyos anyagi természetű ügyekkel. Szükséges, de nem elégséges feltétele a családtámogatás rendszere annak, hogy a gyermekvállalási kedv növekedjék vagy éppen csökkenjen. Olyan attitűdöt, olyan hangulatot kell tudni kialakítani ebben az országban, a mi hazánkban, amelynek eredményeképpen mindenki szívesen vállal gyermeket.
Éppen ezért 2005-ben is számos olyan intézkedés született, ami ezt a célt szolgálta. 2005-ben született meg az a döntés a Parlament falai között, amely például a babakötvény bevezetését indítványozta. Nem hatalmas összegről van szó, egyszerűen egy apróságról, amellyel azt mondjuk, hogy hazánk új polgárait köszönteni kívánjuk, ha csak egy kis kötvénnyel is, de köszönteni kívánjuk őket. Ekkor született meg az a döntés, amely például a gyesről, gyedről visszatérő kismamáknak különböző kedvezményeket nyújtott, amely az idei évben például a Start Plusz kártyában is megnyilvánul, amely a foglalkoztatáspolitika területén jelent segítséget azoknak, akik nemcsak önmaguk, nemcsak a gyermek, hanem a társadalom érdekében is a gyermekvállalásra adják a fejüket.
Jól tudjuk, bár mi, férfiak nagyon sok mindenben döntünk, a gyermekvállalásról ténylegesen a nők döntenek, szívükkel, eszükkel. Éppen ezért egy olyan társadalom képét kell tudni megalkotni, amelyben a nők, ha gyermekvállalásra adják a fejüket, tudják jól, hogy utána újból el tudnak helyezkedni, ha a karrier is lebeg a szemük előtt, tudják jól, hogy a gyermeküket biztonságban tudhatják, mert van működő bölcsődei, óvodai, iskolai intézményrendszer, és tudják nagyon jól, hogy van egy olyan családtámogatás, amely nem attól függ, hogy éppen mennyit keresek, hanem mindennap, minden hónapban biztonságban tudhatom a gyermekemet.
A gyermekvállalásnál nem pillanatnyi számítások, hanem a biztonságérzet az, ami kihatással van az emberre. Nem azt mondom, hogy hú, ha most ennyi lesz az adókedvezményem, akkor az milyen jó lesz számomra, sőt ilyen eszébe sem jut az embernek ilyenkor. Egyszerűen csak azt szeretné tudni, hogy a gyereke, bárhogy is alakul az ő sorsa, biztonságban lehet. És ez az, ami szerintem rendkívül fontos, hogy a családtámogatás új rendszere arra törekszik: minden gyermek biztonságban lehessen, függetlenül attól, hogy szüleinek hogyan alakul a sorsa akár a munkaerőpiacon, akár az élet bármely területén; a gyermek biztonságban lehet.
Ezzel valamelyest hozzá lehet járulni a demográfiai helyzet javításához, de azt gondolom, hogy számos más intézkedéssel is. 2005-ben már volt arról szó itt a Ház falai között is, hogy a szülőképes kor hogyan tolódik ki. A rendszerváltást követően láthattuk, hogy a korábban húsz-, húsz-egynéhány éves korú nők voltak azok, akik szülőképes korúnak minősültek. Ez a rendszerváltást követő 15-16-17. évben ma már jóval a 30 éves kor fölött van. És itt is ez az átlag. Nagyon sokan tizenéves fejjel vállalnak gyermeket, és ebből adódóan már - sajnos vagy szerencsére - kódolva is van a szociális gondoknak a tára egy életre, nagyon sokan pedig nem 28-30 évesen, hanem éppen a harmincas évei második felében vállalnak gyermeket. Az átlag tehát így jön ki.
De éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat, az Országgyűlés, Magyarország a népesedés ügyével, a népesedéspolitika kérdéskörével kiemelten foglalkozzon a későbbiekben, mert ez hosszú távra határozza meg országunk jövőjét.
2005-ben már számos olyan program indult el, amelyek például népesedésügyben is hatékonynak bizonyulhatnak hosszabb távon, de a gyermekek esélyéről szólnak. A gyermekek esélyéről, hiszen persze nagyon fontos, hogy kik azok, akik az ő életüket szolgálják, kiszolgálják - kérem, ne pejoratív értelemben vegyék ezt a kifejezést -, de a legfontosabb mégsem az őket kiszolgálók komfortérzete, életérzése, hanem hogy a gyermekekkel legyenek. Ha az oktatási rendszer esélyt biztosít arra, hogy Európában versenyképes tudással rendelkező fiatalokat neveljünk, akkor jót teszünk, ha az oktatási rendszert átalakítjuk. Ha a szociális rendszer biztosít esélyt arra, hogy a leszakadók egy stabil szociális hálóval megfogásra kerüljenek, és ne hullhassanak át rajta, akkor jót teszünk. Persze, sokaknak az érdekét ez sérti. Sokak igazságérzetét is sértheti, de az államnak kötelessége akár az oktatási rendszer átalakításával esélyteremtővé válnia és az esélyeket biztosítania, akár, mondjuk, a szociális rendszer átalakításával a biztonságérzetet még inkább erősítenie.
A fiatalok jelentős része, azon túl, hogy gyermekvállaláson gondolkozik, azon túl, hogy tanul, családalapítással foglalkozik, leginkább két másik dologgal foglalkozik még. Az egyik a foglalkoztatás kérdése, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélyei. Ebben is a már előbb említett Start-kártya, illetve a különböző járulékkedvezmények, amelyek a pályakezdők számára nyújtanak esélyeket, jó intézkedésnek bizonyulhattak.
Azonban a jogszabályi környezetet is úgy kell tudnunk meghatározni, hogy ha például akár népesedési szempontból, akár a családalapítás szempontjából nézzük, akkor lássuk, hogy Magyarország nem egy XVI-XVII. századi despota állam, hanem egy XXI. századi modern, európai uniós köztársaság. Már említettem, hogy a szülőképes kor kitolódik, vagy éppen sokkal inkább a feltételek megteremtésére koncentrál minden egyes fiatal pár, minden egyes fiatal szülő, leendő szülő, és így a házasságkötések száma is egyrészt csökken, másrészt kitolódik ebben az életkor, harmadrészt pedig, amit a kutatás is bizonyított, a megszületett gyermekeknek körülbelül egyharmada nem házasságban születik meg.
(11.00)
Magyarországon, és azt hiszem, a társadalom többsége számára az az elfogadott, hogy házasságban szülessenek a gyermekek. Azonban egy társadalmi folyamattal szembemenni lehet, csak nem mindig érdemes. Ha tehát ez a folyamat, amely egyébként kárt nem okoz, hogy a párok élettársi közösségben, közös együttélés során vállalnak gyermeket, jelen van, akkor sopánkodhatunk, hogy ennek örülünk vagy nem örülünk. Ugyanúgy, mint ahogyan a citromot kézbe fogva mondhatjuk, hogy ez savanyú, vagy gondolkodhatunk úgy, hogy hurrá, tudok belőle limonádét csinálni.
Ugyanez kell itt is. Ha van egy ilyen folyamat, hogy a párok úgy vállalnak inkább gyermeket, hogy nem feltétlenül házasságban, akkor nézzük meg, hogyan lehet könnyebbé tenni az életüket, hogyan lehet segíteni őket, hogy ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezhessenek az élet számos területén, ugyanúgy hozzáférhessenek a támogatásokhoz, különböző segítségekhez, mint mások, mint akik házasságot kötöttek.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok esélyt kapjanak arra, hogy felelősen gondolkodhassanak saját sorsukról. Ez egy általános érvényű mondat, nagyon jól hangzik, de mit rejt valójában? Szerintem a felelősségtudat akkor tud igazából kialakulni a fiatalokban, ha a felelősséget meg is tanulhatják. Egyfajta demokráciatanulás és felelősségelsajátítás, felelősségtanulás is van. Ehhez nekünk esélyeket kell tudni teremteni támogatásokkal, képzési programokkal, a civil szféra oly módon történő megerősítésével, hogy az ifjúsági ügyek is hatékonyan működhessenek, hatékony képviseletre leljenek Magyarországon. Éppen ezért fontos, hogy a következő időszakban az ifjúsággal foglalkozó hatóságok, főhatóságok intézményrendszere egy fejlődésen menjen keresztül.
A 2000-es években ez fokozatosan visszafejlődött. Ezt nem tartjuk helyesnek, éppen ezért azt javasoljuk a kormányzatnak a 2005. évi jelentés alapján is, hogy végezzen kutatásokat, dolgozzon ki stratégiát, és erősítse meg az ifjúsági intézményrendszert Magyarországon, legyen az kormányzati vagy éppen NGO, nem kormányzati szervek esetében.
Tehát javasoljuk, hogy a 2008. évben - a korábbi évekhez hasonlóan - készüljön egy ifjúságkutatás, amely felméri a mai gyermek- és ifjúsági korosztály élethelyzetét, azt, hogy mire van igénye, hogy mit szeretnének, hogy milyen veszélyeztető tényezők befolyásolhatják az életüket, s e kutatások alapján készüljön egy nemzeti ifjúsági stratégia, amely az ifjúságpolitika következő időszakra történő meghatározását jelenti. Ifjúságpolitika, amelyben konszenzusra is lehet jutni; ifjúságpolitika, amely ma csak néhány fiatalról, néhány százezer, néhány millió fiatalról szól, de mégis, hosszú távon befolyásolhatja, kik lesznek azok, akik például a későbbi korok nyugdíjasait eltartják, akik felelősséggel és tisztességgel tudnak a társadalom előtt megfelelő módon dolgozni, tevékenykedni, akik majd nevelik a jövő családjait, akik gyermeket vállalnak.
Ehhez kell segítséget nyújtanunk, mégpedig oly módon, nemcsak ad hoc jelleggel kell intézkedésekre sort keríteni, hanem egy ifjúsági stratégia alapján kell hosszú távú gondolkodásra felfűzni minden egyes intézkedésünket a következő időszakban. Szerintem erre tanított meg bennünket a 2005. évi jelentés elemzése is; tehát ifjúságkutatás, ifjúságstratégia, és az ifjúsági intézményrendszer fejlesztése kormányzati és nem kormányzati szinten is.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés kapcsán feltétlenül fontos beszélnünk arról, melyek azok az ügyek, amelyek kapcsán horizontálisan, egy-egy szakmai területen foglalkozott a kormányzat az ifjúság ügyével. Már említettem korábban is, hogy ez az az időszak, amikor eldőlt, hogy nem kell sorkatonai szolgálatot töltenie, nem kell kötelezően bevonulnia minden fiatalembernek a Magyar Honvédség kötelékébe. Ez egyfajta szabadságot is jelent, de ugyanakkor a szabadság együtt járhat más problémákkal is, éppen ezért fontos, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal, a fiatal fiúkkal, férfiakkal, abban a korosztályban is, amikor például éppen a katonaidejüket töltötték korábban, erre az időszakra is legyen megoldási javaslatunk.
Vagy ebben az időszakban, a 2005. évben gyakornoki program keretében biztosított lehetőséget a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, hogy a külföldi gyakorlattal megismerkedjenek országunk fiataljai. Ha az iskolákban a hétköznapok során arról tanulunk, arról beszélgetünk, milyen jó volt 100-200-300 évvel ezelőtt, amikor a magyar fiatalok tanultak, elmentek külföldre, ott éltek rövidebb vagy hosszabb ideig, és két dolgot hoztak haza: egyrészt - legyünk őszinték - tőkét, másrészt pedig tudást, szellemi tőkét, akkor ennek most is teret kell biztosítanunk, hogy igenis, nem szégyen, ha másoktól tanulhatunk, ha másokkal együttműködhetünk.
A kábítószer visszaszorítása területén is számos intézkedés született, és azt gondolom, rendkívül jó felvilágosító program volt. De ekkor indult egy nyelvi előkészítő program, az “Útravaló” ösztöndíjprogram vagy az “Utolsó padból” program. Tovább folytatódott az Arany János kollégiumi program, a mentorprogram, vagy a “Roma program támogatási hálózat” is tovább működött. Ebben az időszakban alakult ki a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban az ifjúság intézményrendszerét felügyelő új terület, amely fejlesztésének szükségességéről az előbb már beszéltem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Láthatjuk, hogy egy ilyen típusú jelentés előkészítése és az itt megfogalmazott feladatok számunkra is jelentős kihívásokat jelentenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De fontos, hogy összefogjunk, hogy együtt gondolkodjunk, mert az ifjúság jövője Magyarország jövője.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
