LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Zárszámadás, számadás, veres juhász, Barbárok. Ezek a vezérszavak jutottak eszembe, amikor a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásáról szóló állami számvevőszéki jelentést és ennek a függelékét, ezt a nem éppen szépirodalmi olvasmányt tanulmányoztam. A veres juhász Móricz Zsigmond Barbárok című megrázó novellájának a negatív szereplője, döbbenetes módon a mai hatalom archetípusa, ő süt ki a mindennapjainkból, és ebből a zárszámadásból is.
Miről kellene szólnia egy zárszámadásnak? Elsősorban a becsületről. Vajon hogyan használta fel az állam, a szocialista-szabad demokrata kormány mások pénzét, a mindannyiunk által befizetett adókat, járulékokat, az európai uniós pályázati forrásokat, hogyan működtek az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, az önkormányzatok? Veres János pénzügyminiszter 2005-ben a 2006-os költségvetés készítésekor azt mondta, hogy csaknem 90 ezer forintot nyújt majd a költségvetés fejenként havonta. Még egyszer mondom: havonta. Ennyi pénzt beszedtek, de egy újpalotai lakos nem tudja, hogy mi jutott neki a havi 90 ezerből és az évi több mint 1 millióból.
(17.10)
Nem tudja, mert nem tudhatja. Látszik-e vajon az újpalotai lakótelep 40 ezer lakója számára az évi több mint 40 milliárd forint? Ez háromszorosa a XV. kerület költségvetésének. Tudva persze, hogy a pénz sokfelé megy, de mégis, Újpalotára ebből a pénzből szerintem semmi nem jutott.
Tehát a kérdés az, hogyan működött maga az állam, amiről Magyary Zoltán, a két világháború közötti időszak nagy állam- és jogtudósa azt mondta, hogy az emberek számára azt a tudatot és szilárd bizalmat kell megadni, hogy az állam egyrészt erős, másrészt azt, hogy az állam az övék. Ezt vizsgáltam a 2006. évi zárszámadásban, a róla szóló ÁSZ-jelentésben, vagyis hogy az állam erős-e, másrészt az emberek bíznak-e, bízhatnak-e az államban, elhiszik-e, hogy az állam az övék.
Milyen állam képe bontakozik ki a jelentésből? Röviden szólva - és ez válasz Török Zsolt képviselőtársamnak - hazug, erőszakos és rabló. Bővebben egy kicsit: a hazugság azt jelenti, hogy ez a zárszámadás a valóság leváltása; erőszakos, mert a lakosság megsarcolásáról szól; rabló, mert ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen pénzköltési mechanizmusok világlanak ki belőle.
Mire alapozom ezt az erős véleményt? Azokra a mondatokra, amiket maga az ÁSZ ír le a jelentésében. Az ÁSZ természetesen udvariasan, diplomáciai nyelven fogalmaz, de például rákérdeztem, hogy előfordult-e az elmúlt években olyan, hogy korlátozó záradék a könyvvizsgáló részéről. A bizottsági ülésen az ÁSZ képviselője úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt 17 évben nem, még nem fordult elő.
De nem csigázom a hallgatóságot, lássunk néhány idézetet! “Az elszámolások és a beszámolók megbízhatóságának kockázatát növeli, hogy a fejezeti belső kontrollrendszer oly mértékben leépült 2006-ban, hogy nincs meg a feltételrendszere a közpénzekkel való gazdálkodás törvényességi és hatékonysági kontrolljának” - 11. oldal. Nagyon finom, burkolt diplomáciai nyelvezet. Nyersen fogalmazva azt jelenti, hogy a leírt adatok összeadási-kivonási szempontból valószínűleg megfelelnek, de egyébként nem lehet ellenőrizni, hogy mi az adatok valóságtartalma.
Egy másik, a 4-es metró építésével kapcsolatban: “A budapesti 4-es metróvonal első szakaszának építésére 15 milliárd 800 millió forint eredeti előirányzatot biztosított, a teljesítés 20,6 milliárd volt, ami az eredeti előirányzatot 30 százalékkal haladta meg.” Mit mondok Újpalotán, ahol ennek alapján már érthetik a lakótelepen élők, hogy miért csak ígérgetik nekik 35 éve a metrót?
De van ennek folytatása a kifizetésekkel kapcsolatban: “A Kincstár eleget tett a szerződésben foglaltaknak.” Az én olvasatom: vagyis fizetett, mint a katonatiszt. Viszont “a kifizetések összegszerűségének helyessége nem állapítható meg”. Mi ez? Hol élünk? Bővebben egy picikét! Ez azt jelenti, hogy a Belügyminisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium utalványozása formális volt, nem felelt meg az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó szakaszában foglaltaknak. A fejezetnek az utalvány elkészítésekor szakmai vagy pénzügyi szempontból ellenőrzési lehetősége nem volt.
Ugyanez a minisztérium nem tett eleget a költségvetési törvény meghatározott ellenőrzési kötelezettségének sem, mivel nem érvényesítette utalványozási felelősségét. A finanszírozási folyamatra sem rálátása, sem befolyása nem volt.
A fejezet által készített utalványok sem tartalmilag, sem formailag nem feleltek meg az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendeletben foglaltaknak. Így már érthető, hogy 200 milliárdból hogyan lett 500 milliárd - most csak számokat mondok - a 4-es metró építésének költsége. Így már érthető, hogy az elhíresült kormányzati negyed 50 milliárdról, ahonnan indult, már 140 milliárdra vergődött, de lesz ez még több is, 200 vagy annál is több.
Ez a 2006-os évi költségvetés és a zárszámadása sok mindennek megágyazott. Milyen panamák lehetnek akkor a már kiszervezett, PPP-ben épülő autópályáknál, aminek az adatai nem is kerülnek górcső alá? Ez a rendetlenség szerintem tudatos, ez egy ködfejlesztés, amiben bármi megtörténhet, bármi megtehető.
Most készítünk Rákospalotán egy kiállítást a MÁV-telep első száz évéről, ahol olyan lapokat, olyan dokumentumokat fogunk kiállítani, amelyekből az látszik, hogy hihetetlen szívóssággal, mindenkinek biztonságot nyújtó éthosszal az utolsó járdafordulót is lemérték, elszámolták. Ez a példa, ide kell visszatérni.
De menjünk tovább! Az államháztartási törvénynek való megfeleléssel kapcsolatban a következő áll itt: “Sem a törvényjavaslat, sem az indokolások nem tartalmaznak információt a hosszú távú kötelezettségvállalások állományáról - 59. oldal. “A mérlegeket nem az államháztartási törvény előírásainak megfelelően készítették” - ugyanezen a lapon. “A Nyugdíj-biztosítási Alappal kapcsolatos járuléktartozással kapcsolatban az elszámolási szabályok, valamint a bevallások feldolgozatlansága olyan értékeket keletkeztettek, amelyekre nem lehet közgazdasági értékelést adni.” Itt talán egy jogállamban be is lehetett volna fejezni a jelentés írását.
De van még tovább: “Az APEH nem tett eleget az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendeletben megfogalmazott teljes körű éves feldolgozás követelményének, és kérdéses, hogy arra a külső feltételek változatlansága mellett hogyan válhat alkalmassá” - 218. oldal. Mit jelent ez a virágnyelv? Valaki más végzi el ezt a munkát? Mondja ezt ez a jelentés akkor, amikor az állam hovatovább minden kötelezettségéből kivonul, kivéve az adószedést.
De süllyedhetünk még mélyebbre: “Az egészségügy alapellátási szektorának záradékában az auditor, a könyvvizsgáló korlátozás nélküli figyelemfelhívást fogalmazott meg az APEH járulékkintlévőségeinek tartalmával összefüggésben. A zárszámadási törvénytervezetben szereplő adatok ezért pontatlanok, elemzésre alkalmatlanok” - elképesztő, 222. oldal. Rákérdeztem az ÁSZ képviselőjére - mint az előbb említettem -, előfordult-e ilyen az elmúlt 17 évben. Nem - volt a lakonikus válasz. Erről ennyit.
Folyik az állam szétverése, az alapok elzüllesztése, emellett az állam széthordása és az adók növelése. A kormány zárszámadását ennyi kifogás után vissza kellett volna küldeni.
Milyen kép bontakozik ki ebből, mondjuk, egy napról napra élő, közüzemi díjak növekedésében fuldokló vagy netán önhibáján kívül díjhátralékot felhalmozó, reáljövedelmének jelentős részét elveszítő, lakásába beszoruló, újpalotai lakótelepen élő ember számára? Bízhat abban, hogy az állam erős és az állam az övé? Nem. A hazugságot, az erőszakot és a rablást látja, amihez az MSZP-SZDSZ-koalíció nemcsak asszisztál, hanem műveli.
Ez a 2006. évi zárszámadás, bár csak a pénzről és a számokról szól, mégis rímel a tavalyi, máig felelősségre vonás nélküli szeptember-októberi hazugságokra, az állami erőszakra és a mostanában kirobbanó korrupcióra, szabadrablásra, ami csak a jégjegy csúcsa.
Itt kerül a képbe a Móricz-novella, benne a veres juhász, aki 300 birkáért agyonveri Bodri juhászt és a kisfiát. Egy szép idézet. “Mire a hold feljött, akkorra be volt kaparva a vendéglátó gazda fiastól és három kutyájával. Tüzet raktak a sírra ganéból, s megsütötték a szalonnájukat. Jóízűen megvacsoráztak. - No, e megvan - mondta a veres juhász -, akkor ballagjunk.” A Móricz által bemutatott valóság, a “veres juhászok” köre egy olyan világot mutat be, ahol a hagyományos erkölcsi kategóriák érvénytelenek. Veres juhászék világa nem erkölcstelen világ, mert az feltételezi a kanonizált erkölcsi normákat, hanem erkölcs nélküli.
Ez az a következmények nélküli ország, ahol egy miniszterelnök azt mondhatja, hogy nem tudja, hogy mit írt alá. Én, kérem, a 15 évvel ezelőtti tervem aláírásáért életem végéig felelek. Akkor miről beszél egy miniszterelnök? Ahol az ÁSZ elnökének szavai szerint a hiány mértéke 600 milliárd forinttal több, mint tervezték, 40 százalékkal lett több.
(17.20)
Itt pedig előttünk van egy zárszámadás, amellyel kapcsolatosan a könyvvizsgáló az Egészségbiztosítási Alappal kapcsolatban korlátozás nélküli figyelemfelhívást fogalmazott meg akkor, amikor a rettenetesen kockázatos és a társadalom széles rétegeivel egyáltalán nem egyeztetett Egészségbiztosítási Alapra teszik rá a kezüket. Biztos, hogy ez nem véletlen, hanem tudatos rendetlenség. Az egészségügyi alappal szembeni bizalmatlanság tudatos előidézésének vagyunk a tanúi, hogy majd jöjjenek a magánbiztosítók mint megváltók. Így már nem is olyan légből kapott a veres juhász analógia. Ahol a történet folytatódik, és remélem, hogy a mi történetünk is folytatódik, legalábbis ami a politikai felelősséget illeti, hiszen a veres juhász története is a vizsgálóbiztosnál fejeződik be. Először tagad, aztán a Bodri juhász kilincsre akasztott, rézzel kivert szíja ébreszti fel a lelkiismeretét, és vallja be, hogy ők ölték meg a Bodri juhászt a háromszáz birkájáért és a két szamaráért.
A Bodri juhász, kérem, mi vagyunk. A háromszáz birka és a két szamár mindaz, amit az ország a múltban létrehozott. Mindezt az önök kormánya pénzbehajtással szétveri, itt már nem indirekt, hanem direkt népirtás folyik. Erről tanúskodik ez a valóságot leváltani akaró zárszámadás olyan folyamatok leírásával, amire önök nem kaptak még a saját szavazóiktól sem felhatalmazást. A nadrágszíjról is tudnának a lakótelepen mesélni az emberek, mert érdekes volna. És az érem másik oldala: ha a nép is csinálna egy zárszámadást, legalább a saját fogyó lehetőségeit, állam általi beszorítottságát számba véve.
De hogy fejeződik be a veres juhász története? Miután bevallotta tettét, “A vizsgálóbíró nézte, azután csengetett. Két pandúr lépett be. - Vigyétek. Adjatok neki huszonöt botot. A veres juhász lehajtotta a fejét, és megrokkantan ment ki az ajtón. - Köszönöm alássan. A bíró utánanézett s eltűnődött: - Barbárok.” (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
