TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban vannak viták, olykor még frakción belül is, de ezek nyilvános viták, és esetleg láthatók is; míg mintha valami mást látnék a múlt héten, illetve most a másik oldalon: különböző dolgokért aggódnak képviselőtársaim. (Bernáth Ildikó: Talán joggal.)
Ha növeltük a családi pótlékot, az a baj, de ha emiatt nőtt a költségvetési hiány, az a baj. Ha bevezetjük a 13. havi nyugdíjat, az a baj, ha ez többletforrásokat igényel, az a baj. Ha a nyugdíjkorrekció révén segítünk a rossz időben nyugdíjba vonultakon, az a baj, ha emiatt többlet költségvetési kiadások vannak, az a baj. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Ha bevezetjük a babakötvényt, az a baj, de ha ez csak 40 ezer forint, az a baj. Ha felemeljük 50 ezer forintra, akkor az a baj, ha az egészségügyi reform eredményeképpen több tízezer vagy százezer potyautas befizet járulékot, az a baj. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Ha éppen ezt a befizetett pluszjárulékot szétosztjuk az egészségügyi intézmények között, akkor az a baj. (Varga Mihály: A vagyonlenyúlás a baj.)
(16.50)
Ha kevesebb az adó, és emiatt kevesebb a bevétel, az a baj. Ha több adót fizetnek be a vállalkozások, akkor az a baj. Ha éppen nem a vállalkozásokra terheljük ezeket az adókat, hanem az állampolgárokra, az a baj. (Varga Mihály, Domokos László és Bernáth Ildikó többször közbeszól.) Ha üres tantermeket fűtünk és világítunk, akkor az a baj. Ha becsukjuk az üres tantermeket, akkor az a baj. Ha többet költünk, hogy jobban éljenek az emberek, akkor az a baj, és ha emiatt a költségvetés hiánya a 2006. évben elszaladt, akkor az a baj. Uraim, hölgyeim, döntsék el, hogy mi a baj! (Bernáth Ildikó közbeszól.)
Szerintem a lehetőségekhez képest megpróbálja mindenki a legjobbat tenni az ország és az itt élő állampolgárok érdekében. Biztos vagyok benne, hogy ha önök egymásnak ellentmondóan, másképp fogalmazzák meg a problémákat, hol a költségvetés hiányáért aggódnak, hol pedig azért, hogy miért adunk több pénzt az embereknek, akkor ez nem vezet sehová. Ésszerűen, logikusan, konzekvensen érdemes vitatkozni.
Azonban engedjék meg, hogy éppen a saját szakterületemhez vagy saját ügyemhez közelebb álló témával foglalkozzam, ez a 2006. évi költségvetésnek a gyermek- és ifjúsági ügyeket vagy a családtámogatást és a szociális területek egyes részeit érintő kérdései. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének zárszámadását áttekintve elmondható, hogy a költségvetés végrehajtása során megvalósultak a tervezett intézkedések, és a szociális területen is újabb lépések történtek a források hatékonyabb felhasználása és az ellátások igazságosabb elosztása terén. (Bernáth Ildikó: Adócsökkentés, járulékcsökkentés.)
Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásait tekintve látható, hogy a jóléti kiadásokra szánt kiadások GDP-aránya 2005-höz képest nőtt, mivel a 31,4 százalékhoz képest 2006-ban 32,1 százalék volt. Ez a tervezetthez képest is növekedést mutat. A növekedésben szerepe volt a nyugellátások emelkedésének, valamint a családtámogatással és a szociális ellátásokkal kapcsolatos kiadások emelkedésének is.
2006-ban számos olyan változás lépett életbe, amelyeket a kormány, illetve a parlament a száz lépés program során fogadott el. Mindenképpen említésre méltó a családtámogatási rendszer igazságosabbá tétele, amely a korábbi három fő ellátási forrás igazságosabb újraosztását eredményezte; valamint idetartozik a szociális segély családi alapúvá tétele, amely a korszerű szociálpolitikai gondolkodáson alapulva a család jövedelmi helyzetét ténylegesen figyelembe veszi a jogosultság és a támogatás megállapításakor is.
Családi támogatásokra a központi költségvetés 2006-ban összesen 471 milliárd forintot fordított, az éves előirányzat 98,9 százalékát, amely 145 milliárd forinttal több az előző évinél. Tehát egy jelentős növekedés tapasztalható a családtámogatások esetében. A növekmény mögött a családi támogatási rendszer átalakítása áll. A családi pótlék előirányzata 2006-ban 318 milliárd forintra nőtt, így a családipótlék-összegek átlagosan 84 százalékos mértékben emelkedtek. A családi támogatási rendszer átalakítása több összefüggésben érintette a gyermekgondozási segély rendszerét is.
A foglalkoztatás ösztönzése érdekében - a gyes melletti munkavállalás lehetőségének kiterjesztése miatt - a 2006. évi előirányzat 6,6 milliárd forinttal nőtt a 2005. évihez képest. Tekintettel arra, hogy a gyes melletti munkavégzés lehetőségével a tervezettnél jóval kevesebb szülő élt, az előirányzat alulteljesült, 88 százalékra.
A gyessel ellentétben a gyedre fordított kiadás 9,6 százalékkal meghaladta az előirányzatot. A gyeden lévők száma tovább emelkedett, mivel folytatódott a gyes és gyed közötti átrendeződés, az utóbbi javára.
Elsősorban a családi támogatási rendszer átalakításával van összefüggésben az új pénzbeli gyermekvédelmi támogatások bevezetése is azon rászoruló gyermekes családok körében, amelyeknél a családi pótlék emelése nem kompenzálta a korábbi ellátások megszűnését. Évente kétszer 5 ezer forintos mértékű támogatást kapnak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő családok, gyermekenként.
A gyermekeket gyámként nevelők évi kétszer 7500 forint plusz fix összegű támogatásban részesülnek a havi, a mindenkori nyugdíjminimum 22 százalékának megfelelő mértékű kiegészítő gyermekvédelmi támogatás mellett. E célra a központi költségvetésből 4,6 milliárd forintot fordítottak.
Új támogatási forma a 2006. január 1-jét követően megszületett gyermekek részére az életkezdési támogatás, a babakötvény bevezetése. Az ilyen jellegű kifizetések mintegy 3,6 milliárd forintot tettek ki 2006-ban. Nagyon sok szülő örült ennek a támogatási formának. A mértéke igazából sok esetben lehet, hogy jelképes, mégis nagyon sokan azt fogalmazzák meg - lehet, hogy nem a jelenlévők közül -, hogy 40-50 ezer forint is nagyon sok pénz, pláne, ha ezt a gyermek 18 éves koráig gyarapítani is lehet. (Domokos László: 18 év múlva!) Lehet gyarapítani, tisztelt képviselő úr, ön is felajánlhat erre.
2006-ban a társadalombiztosítás két pénzügyi alapjából finanszírozott nyugellátási kiadások a bruttó hazai termék 10 százalékát tették ki, ami a megelőző évi arányt 0,2 százalékponttal haladta meg; növekedését elsősorban a 13. havi nyugellátás kiterjesztésének egynegyed havi kiadási többlete okozta.
Az alap nyugellátási kiadások a 2005. évi teljesítéshez viszonyítva közel 200 milliárd forinttal, körülbelül 10 százalékkal nőttek. Amikor arra kérdeznek rá képviselőtársaim, hogy hová lett az a pénz, amely hiányként keletkezett, többek között ide, szerintem jó helyre ment. Ha másképp vélekedik, szóljon most! A nyugdíjasok igenis megérdemelték azt a plusz 200 milliárd forintot, vagy a gyermekes családok is a már előbb említett 145 milliárd forint pluszt.
A növekedést okozó tényezők a következők voltak a nyugdíjalapnál. Január hónapban 4,3 százalékos mértékű nyugdíjemelés történt, ami a tervezett fogyasztói árindex és a feltételezett nemzetgazdasági szintű nettó átlagkereset-növekedés súlyozatlan számtani átlagának kerekítéssel meghatározott értéke. Ugyanekkor az öregségi nyugdíjminimum havi összege 24 700 forintról 25 800 forintra lett emelve. Az árvaellátás legkisebb havi összege 21 ezer forintról 21 900 forintra; az együttfolyósítási összeghatár 56 170 forintra nőtt. Az emelések mintegy 80 milliárd forinttal növelték a nyugdíjkiadásokat.
Az intézkedés közel 2,5 millió személyre és a kiegészítő ellátásokat is figyelembe véve mintegy 2962 ellátásra terjedt ki. Az egy főre számított átlagos emelés mintegy 2700 forint volt. Novemberben 1,2 százalékos mértékű és az év elejéig visszamenőleges hatályú kiegészítő emelés történt a nyugdíjasok esetében, ami mintegy további 23 milliárd forinttal növelte a kiadásokat.
Ezen a jogcímen egy ellátott átlagosan 800 forint emelést kapott, amely nem magas összeg, de stabilan számíthatnak a kormányzatra: mindig betartja a nyugdíjtörvényben foglaltakat, nem veszi el a nyugdíjasoktól a nekik járó átlagos 19 ezer forintot. A szocialista-szabad demokrata kormány betartja a nyugdíjtörvényt, és a nyugdíjasok megkapják a járandóságukat.
A 2006. évben befejeződött a 13. havi nyugellátás fokozatos bevezetése. Ennek megfelelően márciusban 2 heti, novemberben további 2 heti, a kiegészítő emeléssel megnövelt ellátás kifizetésére került sor. A novemberi kifizetés tartalmazta a kiegészítő emelés miatt a márciusi részletre eső különbözetet is. Az alapból 2006-ban kifizetett 13. havi ellátások összege mintegy 155 milliárd forint. Ebből az egyheti kiterjesztés miatti növekmény hozzávetőleg 38 milliárd forint volt.
A nyugdíjkiadások növekedésében az utóbbi 2-3 évben egyre jelentősebb szerepet játszanak az úgynevezett automatizmusok. Ide a létszámcsere miatti összetétel-változásból, a létszám és a kiegészítő ellátások számának változásából adódó hatások tartoznak. Mindez az alapból finanszírozott nyugellátási kiadásokat 42 milliárd forint körüli összeggel növelte.
2006-ban megkezdődött a nyugdíjak korrekciós célú emelése is. Sok ezer, sok tízezer, mondhatom, százezer ember várta a nyugdíjkorrekció elindulását. Az előírásoknak megfelelően sor került a 2006. január 1-je előtt megállapított 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjak 55 százalékos mértékűre való emelésére. Az emelés 237 ezer főre terjedt ki. A korrekció az érintettek havi ellátását átlagosan 3600 forinttal emelte. Az intézkedés az alap kiadásait közel 11 milliárd forinttal növelte.
A januári és novemberi emelést, valamint a 13. havi nyugellátás kiterjesztését is számításba véve a nyugdíjak reálértéke - a nyugdíjasok fogyasztására számított indexszel - 2,5 százalékkal növekedett. Sokan sokszor emlegetik, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke hogyan változik. Lehet, az egyik évben kevésbé, a másik évben jobban, de 2006-ban nemcsak nominálisan, hanem reálértékben is jelentős mértékű emelkedést könyvelhettek el a nyugdíjasok: 2,5 százalékkal emelkedett reálértékben is a nyugdíjak összege.
Amennyiben a 2006-ban megvalósult korrekciós intézkedést is figyelembe vesszük, úgy a reálérték-növekedés a 3 százalékot is eléri. A nyugdíjasok tehát a 2006. évben elég sok plusztámogatáshoz, illetve, hogy pontosan fogalmazzak: nyugdíjemeléshez jutottak. (Babák Mihály: Gazdagok!)
(17.00)
Az önkormányzati segélyezési feladatok körében 2006-ban több lényeges változás történt. A családtámogatási rendszer átalakításával összefüggésben átalakult a rendszeres szociális segély rendszere. Családtípus szerinti, családnagyság szerinti, különböző fogyasztási szerkezethez igazodó segélyezési rendszer került bevezetésre. Bevezetésre került a fogyasztási egység fogalma, amely a családtagoknak a fogyasztási szerkezet figyelembevételével számított arányszámát fejezi ki.
Annak érdekében, hogy a fogyasztási egységre történő átállás ne érintse hátrányosan a többgyermekes családokat, a jogosultsági jövedelemhatár a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 90 százalékában került meghatározásra a korábbi 80 százalék helyett. Ez az új típusú rendszeres szociális segély 2006. július 1-jétől került folyósításra. Ezen túlmenően változást okozott az is, hogy az ápolási díjnál és az időskorúak járadékánál emelt szintű ellátás bevezetésére került sor a fokozott ápolást igénylő esetekben, illetve a 75 éven felüli egyedülálló, rászorult személyek körében.
Mindezt figyelembe véve az önkormányzatok szociális segélyezési feladataihoz 2006-ban összesen 130 milliárd forint költségvetési forrás állt rendelkezésre. Kiemelendő továbbá, hogy jelentősen nőtt a normatív lakásfenntartási támogatásban részesülők köre, 138 ezerről 205 ezerre. Ez egyrészt a jövedelemhatárok felemelésével, másrészt a támogatási források növekedésével függött össze.
Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati fenntartású szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti intézményrendszer keretei között 2006-ban több mint 291 ezer fő részesült ellátásban, csaknem 40 ezer fővel többen, mint az előző évben. Ennek oka - ugyanúgy, mint a korábbiakban - egyrészt a rászorultsági jövedelemhatárok felemelkedésében, másrészt a többletforrásokban keresendő, valamint - és ezt be kell vallanunk őszintén - abból is adódhat, hogy egyre többen lettek rászorultak a különböző ellátási formákra. Alapellátásban 191 ezer fő, szakellátásban csaknem 100 ezer fő részesült. Kedvező tendencia, hogy jelentősen, több mint kétszeresére nőtt az alapellátásban részesülők aránya, száma. Sokkal inkább kedvezőbb mind az igénybe vevőnek, mind a magyar államnak, ha az alapellátás kerül igénybevételre, nem pedig az emelt szintű, a magasabb színvonalú ellátások.
A helyi önkormányzatok szociális és gyermekvédelmi ellátást nyújtó intézményeinek 2006. évi működési célú kiadása 227 milliárd forint volt, 5,5 százalékkal több az előző évinél. A szociális és gyermekvédelmi intézmények költségvetési támogatása 99,9 milliárd forint volt, az előző évinél 2,2 százalékkal kevesebb. A fenti számokból jól látható, hogy az intézmények fenntartása a költségvetési támogatáson és az intézményi bevételeken túl jelentős, az előző évivel csaknem megegyező mértékű, 63 milliárd forint saját forrást is igényelt az önkormányzatoktól. Valóban igaz tehát, hogy az állami költségvetési források és az önkormányzati források csak együttesen tudják biztosítani a szociális ellátórendszer működését. Azonban mindezen források - legyen az állami vagy legyen az önkormányzati - az adófizető polgároktól, a magyar állampolgároktól - már akik fizetnek adót - származnak.
A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatásokra 2006-ban 147 milliárd forintot fordítottak, az előző évi kiadásoknál mintegy 4,6 százalékkal többet.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Országgyűlés! A gyermekek, a családok esetében nemcsak a családi pótlék, a különböző családtámogatási formák rendkívül fontosak, hanem minden más támogatási forma is, de érzelmileg talán azok a leginkább érdekesek, amelyek a gyermek érkezésekor vannak, és nemcsak érzelmileg, hanem ilyenkor kerül az ember új helyzetbe, új szituációba, amikor meg kell tudni felelnie az elvárásoknak, önmaga elvárásainak is, és természetesen gondoskodnia kell a gyermekről is. Éppen ezért fontos a már korábban említett gyes, gyed növekedése vagy éppen a babakötvény bevezetése. De fontos kiemelnünk a terhességi gyermekágyi segélyre fordított kiadás mértékét is, amely 30 milliárd forint volt, az előirányzatnál 6,8 százalékkal magasabb. Az előirányzathoz viszonyított kiadás emelkedését a segélyt igénybe vevők átlagos számának növekedése eredményezte, amely összefüggésben van az élve születések számának előző évhez viszonyított 2,4 százalékos emelkedésével, valamint az egy napra jutó segély összegének az emelkedésével.
A terhességi gyermekágyi segélyre fordítható 2006. évi méltányossági előirányzat 10 millió forint, a tényleges felhasználás 5,3 millió forintot tett ki, amely az éves előirányzat 53 százaléka volt. Költségvetési szempontból nem jelentős tétel, de azoknak, akik erre igényt tartanak, akik erre rászorulnak, igenis fontos összeg.
A gyermekgondozási díj, a gyed az eredeti előirányzatnál 9,3 százalékkal magasabb, amelynek oka az igénybe vevők átlagos számának emelkedése, valamint az ellátás alapjául szolgáló átlagkeresetek emelkedése azzal együtt, hogy a gyed havonként adható maximális összege 83 ezer forintról 87 500 forintra emelkedett, amely 5,4 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A méltányossági gyermekgondozási díj tényleges kiadása mindössze 24 millió forint volt az előirányzatnak megfelelően. Bár ez nem jelentős tétel a költségvetés szempontjából, de - mint ahogy a korábbi tételeknél is említettem - azoknak a családoknak, akik ilyenre rászorulnak, rendkívül fontos.
Összességében megállapítható, hogy szociális, gyermek- és családügyekben a központi költségvetési forrásokból és a függetlenített pénzügyi alapokból rendkívül nagy mértékű összegek kerültek kifizetésre. Mint már említettem, több mint 145 milliárd forinttal emelkedett a családtámogatásra kifizetett összegek mértéke az előző évhez képest, több mint 200 milliárd forinttal növekedett a nyugdíjak kifizetésének az összege az előző évhez képest. 200 milliárd, 200 000 millió forint: mintha 200 ezer embernek 1-1 millió forintot adnánk a nyugdíjasok közül. De hát ez nem így oszlik el, hanem mind a két és fél, illetve hárommillió nyugdíjas számára kerültek kifizetésre. 145 milliárd forint a családtámogatásra fordított többletköltség. 145 000 millió forint: mintha 145 ezer család kapott volna pluszban 1-1 millió forintot. De ezt sem így kell elképzelni, hanem úgy, hogy a 2 millió 50 ezer családtámogatásra jogosult gyermek kapta meg ezt az összeget. Ily módon tehát a központi költségvetésből összességében az adófizetők pénzéből csak ezekre a területekre több száz milliárd forint többletet fordítottunk.
Nem gondolom, hogy itt van már a Kánaán, sőt nem is állhatunk meg, de azt mindenképpen gondoljuk, és mindenképpen jogosan el kell hogy ismerjük valamennyien, hogy az elmúlt évben az adófizető polgárok jóvoltából a Magyar Köztársaság kormánya és parlamentje jó, legalábbis rövid távon jó döntéseket hozott akkor, amikor az embereknek juttatott többletforrásokat, amikor az emberek, a családok, a nyugdíjasok, a gyermekesek kaptak többletpénzeket, többletforintokat az adófizetők pénzéből. Természetesen ennek az a következménye, amit az elején is mondtam: igen, több pénz jutott az embereknek, nagyobb lett a költségvetés hiánya. De azt gondolom, hogy jó helyre ment, biztos, hogy nem gondolnám, hogy nem a gyerekekre vagy nem a nyugdíjasokra kellene fordítani ezt a pénzt. Igen, fordítsuk a nyugdíjasokra vagy fordítsuk a gyerekekre, hiszen ők a társadalom legelesettebb tagjai.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
