CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem is mindenben értek egyet Harrach Péter képviselő úr hozzászólásával, abban az egyben mindenképpen, hogy a nyugdíjrendszer egy olyan rendszer, amelyet depolitizálni kell, amelyet mentesíteni kell attól, hogy pártok aktuális csatája, harca, képviselő úr szóhasználatával: szavazatvásárlása prédájává váljon, tekintettel arra, hogy egy normális nyugdíjrendszer legalább két-három nemzedéknyi időtávra tekint előre, és a patkóban ülő valamennyi képviselőnek alapvető felelőssége, hogy a nyugdíjrendszer kiszámítható, tervezhető, fenntartható legyen szüleink, nagyszüleink, saját magunk, de a gyermekeink és unokáink számára is.
Ha lehet, ezzel az egy mondattal mindenképpen egyetértek, bár furcsa, hogy pártok nyugdíjrendszereket próbálnak a parlament elé hozni azzal a jelszóval, hogy depolitizálni akarják a nyugdíjrendszert. Ebben van némi ellentmondás, mi éppen ezért mint kormány azt gondoljuk, hogy némiképpen függetleníteni kell a kormányzati politikát a nyugdíjrendszerről folyó szakmai-társadalmi vitától. Ezért működik a “Magyarország holnap” nyugdíjkerekasztal, amely foglalkozik a magyar nyugdíjrendszer paradigmatikus kérdéseivel, nevezetesen azzal, hogy mondjuk, 2050-től milyen nyugdíjrendszer működjön Magyarországon, és hogy a távlati nyugdíjrendszerhez milyen úton, milyen módon juthatunk majd el. Örvendetes, hogy a kerekasztalban a politikai paletta sokféle oldaláról jelen lévő szakemberek a diagnózis főbb kérdéseiben már egyetértettek. Bízom benne, hogy a folyamatos műhelymunka azt is eredményezheti majd, hogy a terápia, a megoldási módok is közös megoldásként kerülhetnek az asztalra.
Ehhez valóban adalék és nem is rossz adalék a Barankovics Alapítvány által elkészített összeállítás. Nem tisztem egy alapítvány szakértői által összeállított javaslatot néhány percben minősíteni, nem is gondolom, hogy felelős magatartás lenne néhány percben minősíteni több komoly szakember hetek, hónapok alatt végzett munkáját, annyit azonban jelzek, hogy a megismert törekvésekből van olyan, amit a kormány szívesen beépít a gondolkodásmódjába, és természetesen van olyan is, amivel vitatkozik. Ezeket a vitákat nem tudjuk megspórolni.
A magyar társadalomnak szüksége van arra, hogy higgadt, nyugodt, pártpolitikai csatáktól mentes, türelmes vitát folytasson a nyugdíjrendszer jövőjéről, legyenek azok parametrikus kérdések, vagyis a mai nyugdíjrendszer paraméterezésével kapcsolatos kérdések, vagy legyenek akár a nyugdíjrendszer paradigmatikus, tehát konstrukcionális, jövőbe mutató kérdései.
A magyar kormány meglehetősen következetesen viszi végig elgondolását a nyugdíjrendszer továbbépítésében. Képviselő úr ugyan ötletszerű javaslatnak, kapkodásnak minősítette ezeket. Mindjárt teszek egy rövid felsorolást, hogy mit minősített ötletszerű javaslatnak. Lopakodó törvényhozásról beszélt. Nem tudom, mi a lopakodó törvényhozás, képviselő úr, hiszen olyan nincs, hogy lopakodással hozunk be ide törvényjavaslatot és fogadtatunk el. A Házszabály szerint benyújtjuk a törvényjavaslatot, megvitatjuk itt a nyilvánosság előtt, és utána, minden parlamentáris demokráciának megfelelő módon, a többség eldönti, hogy az adott intézkedés megvalósul-e vagy sem. Nincs itt semmiféle lopakodó törvényhozás.
De amit ön ilyen jelzőkkel illetett, az az elmúlt öt esztendőben a következő dolgokat jelentette: visszahoztuk a méltányossági nyugdíjmegítélés lehetőségét, amit önök annak idején 1998 és 2002 között megszüntettek. Visszaadtuk azt a 19 ezer forintot a nyugdíjasoknak, amit önök 1998-ban első intézkedésként elvettek tőlük. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Ez több mint 50 milliárd forint volt. Bevezettük a tizenharmadik havi nyugdíjat; amit vállaltunk, ígértünk, meg is csináltuk. Kiszámítható nyugdíjemelési konstrukció üzemel. Elkezdtünk egy ötéves korrekciós programot - ezt ötletszerűnek minősíteni, azt gondolom, finoman szólva is felelőtlenség -, amiben 2007-ben az 1988 előtti, 2008-ban pedig majd az 1991-1996 között megállapított nyugdíjakat korrigáljuk. Képviselő úr, visszautasítom, hogy ez ötletszerű lenne; ez programszerű, a kormány elhatározott menetrendje szerint hozzuk ide a javaslatokat, nemsokára a következő korrekciós javaslatot is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
