DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az OECD már ez év januárjában olyan prognózist adott ki, amely meglehetősen egyértelműen úgy tájékoztatott, hogy az elkövetkezendő esztendő súlyos, nehéz helyzetet fog teremteni az egész világban az élelmiszeripar területén és elsősorban az élelmiszer-termelés területén.
Világos volt, hogy jó termésre aligha számíthatunk. De májusban már azok előtt is, akik a hazai fölméréseket végzik, egyértelmű volt, hogy Magyarországon a gabonaterméssel - különösen a kukoricaterméssel - nagy bajok lesznek. Magyarország azonban úgy állt itt ebben a helyzetben, hogy minden tartalék nélkül volt, mert az elmúlt évi jó termés nagyon gyorsan - és azt kell mondanom: nagyon könnyelműen - teljes egészében intervenciós raktárakba került. Az természetes - mi nem gondoljuk, hogy ez másként lehetne -, hogy az intervenciós raktárba került gabonák nem kerülhetnek most már egyoldalú intézkedés folytán felhasználásra Magyarországon.
(9.50)
De májustól kezdődően meg kellett volna kezdeni azokat a tárgyalásokat, amelyek még mérsékelt áron, talán még elfogadható áron lehetővé tették volna a tartalékok képzését. Ezek sajnos elmaradtak.
Évek óta mondjuk újra meg újra, ahányszor mi, kisgazdák szóhoz jutunk, hogy megbomlott az a fajta egység, amelyre oly nagy szükség van a mezőgazdaságban, megbomlott az állattartás és a növénytermesztés egysége. Olyan helyzet alakult ki, ahol az állattartás ma már Magyarországon hovatovább egyfajta luxus lesz. Olyan helyzet van pillanatnyilag, amilyenre nem számíthattunk, hiszen tudjuk, hogy 1990-ben még több mint tízmillió sertés volt Magyarországon, ma a hivatalos adatok szerint négymillió körül van, a nem hivatalos adatok szerint alig haladja meg a hárommilliót. Ez elképesztő csökkenés! De most ilyen csökkenés várható ismételten a tejtermelés területén is, hiszen jól tudjuk, hogy ma már nem az a probléma, hogy mekkora a tejkvóta, hanem az, hogy van-e tehén, ahonnan elérhető még a hazai tej.
Súlyos helyzetet teremtett ez, de különösen súlyos helyzetet teremtett a kis- és törpebirtokosok esetében. Ők már évek óta minden tartalék nélkül vannak. Az elmúlt esztendő jó termése jó néhányukat - és persze a kormányígéretek is - arra bírták, hogy különböző hiteleket vettek fel. Ma egymás után érkeznek hozzánk a jelzések, hogy azok, akik korábban úgy gondolták, hogy a hitelt fizetni tudják, nem tudják ezt teljesíteni. Azt gondolom, hogy itt kormányzati közbelépésre van szükség. Ezek az emberek csak úgy tudnak talpon maradni, ha az elkövetkezendő időben legalább egy évi moratóriumhoz, ezt követően pedig a kamatok és a tőke fizetésénél egy évi halasztáshoz juthatnak. Azt gondolom, ebben az ügyben fel kell lépnie az FVM-nek teljes súlyával a kormányon belül, még ha ez nem is az ő döntési kompetenciája.
El kell mondanom azt is, és világossá kell tenni, hogy mindaz, ami most bekövetkezett, minket különös aggodalommal tölt el, hiszen rövidesen lejár az a fajta moratórium, amely a magyar termőföldet eddig védte a külföldi tőke - nem a külföldi földmíves, a külföldi tőke - hazai behatolása ellen. Az azonban, hogy végzetesen meggyengült a mezőgazdaságból élők helyzete, nagy valószínűséggel olyan helyzetet is teremt, ahol a föld védelmére most már igen kemény és határozott intézkedésekre van szükség. Azt gondolom, hogy ezeknek az előkészítése talán már megindult bizonyos szinten, ugyanakkor viszont nagyon keveset látunk és tudunk ebből, és különösen keveset látunk és tudunk abból, hogy vajon milyen eszközök lesznek, amelyekkel el tudjuk hárítani ezt a fajta nemkívánatos behatolást.
Nagyon-nagyon kellemetlen dologról kell még szólnom, tisztelt államtitkár úr. Némelyekben, de azt hiszem, az egész közvéleményben rendkívül rossz érzést keltett az a fajta magatartás, hogy amikor a szőlőben végre mutatkozott egy kis jobb termés, akkor megjelentek azok az adócsőszök, akik a rokonokat is igyekeznek megbüntetni, akik az ötvenes évek mintájára teremtenek olyan helyzetet, ahol az emberek nem mernek egymáshoz elmenni évszázados hagyományok alapján segíteni, ahol fölszámolásra kerülnek még azok a vidéki lehetőségek is, amelyek eddig működtek. A kis- és törpebirtoknál, ugye, nem akarják elhitetni, hogy feketemunkásokat használnak, mondjuk, az egy hektár alatti területükön? Pedig Csongrád megyében - Vincze László képviselő úr éppen erről hozott hírt - kegyetlen módon eljártak ezekben az ügyekben.
Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, tisztelt Ház, hogy az elkövetkezendő idő a magyar mezőgazdaság számára rendkívüli kihívásokat tartalmaz. Nem hiszünk abban, hogy majd az Európai Unió segítsége lesz itt az igazi megoldás. Félünk, hogy ugyanoda jutnak ezek az európai pénzek, mint ahogy egy korábbi államtitkár elmondta, száz címre a kis-, közepes gazdálkodók és egyáltalán a földdel foglalkozó emberek helyett. Ezért mi arra kérjük az agrártárcát, hogy a még meglévő és megmaradt tekintélyt használják fel a kormányon belül arra, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzon. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
