GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az élelmiszerárak emelkedésével kapcsolatban elég sok helyen több nyilatkozat hangzott el. Én azt nem gondolnám, hogy egy januári OECD-jelentés alapján lehet egy ágazatban különösebb előre elrendezett intézkedéseket tenni, ugyanis a legjobb állapotban voltak a gabonáink januárban, és nem hinném, hogy májusban arra lehet már következtetni, hogy milyen lesz a kukoricatermés, mert akkor vetjük. Úgy gondolom, ez elég egyértelmű szakmán belül. (Vincze László: Áprilisban szoktuk vetni.) Hát, korai fajtákat igen, de azért a zöme mindig májusi vetés.
Én azt gondolom, hogy Magyarországon soha nem voltak olyan jó állapotban kukoricák, mint júniusban, amikor már lehetett látni, hogy milyen a kelés, hiszen egy viszonylag jó, csapadékos tavasz után kerültek ebbe a helyzetbe, és nem volt az életben még ilyen, hogy 40 napig 40 fokos meleg volt Magyarországon. Ez nagyjából le is rendezte a mezőgazdaságnak ezt az évét, és ez okozta a hiányt, ami kialakult, ami egyébként Magyarországon olyan értelemben hiány, hogy exportárualapunk van kevesebb, mint korábban, mert egyébként, ha a rendszerben maradna a megtermelt gabonamennyiség, akkor messze elég lenne, sőt még így is maradna némi exportra.
Én azt gondolom, hogy maga az élelmiszerár-robbanás nem ennek a következménye, nem a közép-európai aszály következménye, hanem egy világjelenség, amikor feltörekvő országok, India, Kína, Oroszország a gazdagodásuk folytán egyre nagyobb élelmiszer-fogyasztókká váltak, és eltüntették azokat a korábban felhalmozódott élelmiszer-feleslegeket, amik kialakultak a világban. Ezért kialakult egyfajta verseny az alapanyagokért, és ebbe jött be még egy következő történet, ami a globális felmelegedés kapcsán a mezőgazdasági alapanyagok energetikai célú hasznosításában jelentkezett, tehát a korábbi nagy exportáló országok úgy döntöttek, hogy nem tömegárut exportálnak, hanem feldolgozzák, és ezáltal az energiaimportjukat csökkentik. Amerika tipikusan ez az ország, ahol iszonyatos mennyiségű áru, főleg kukorica kerül feldolgozásra.
Nyilván ez a helyzet azt eredményezi, hogy megemelkednek az élelmiszerárak, nem olyan drasztikus mértékben egyébként, amit egy-egy kis ország negatív termései jelentenének, hiszen mi egy 500 milliós piacon vagyunk. Ez tipikusan nyomon követhető a sertés árában. Ott nemhogy emelkedés lenne, hanem inkább most megint egy csökkenő tendencia van, ami nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozza a magyar sertéstenyésztőket. Azt is tudjuk, hogy ez csak egy átmeneti helyzet, hiszen Európán belül is kifogynak azok a készletek, amik a nagyon meleg nyár miatt rászabadultak kora ősszel a vágóhidakra, hiszen Magyarországon is tudjuk, hogy a nyáron szinte nem volt értékesítés, és viszonylag magas árszint volt, ez kifejezetten a nagyon meleg nyár következménye, amikor kevésbé van súlygyarapodás. De nem akarnék ilyen mélységig szakmai dolgokba belemenni.
Én azt hiszem, hogy mindenképpen megoldás vagy segítség kell, főleg a kiskeresetűeknek, hiszen a napirend előtti címében erről van szó. Folytatni kell azt a segélyezési rendszert, amit Európa csinál. Ebben nagyon komoly eredményeink voltak az elmúlt évben és az idén is. Én most nem sorolnám fel, hogy mennyit, nagyjából kétmilliárd forint értékű európai uniós segélyt osztottunk szét különböző szervezeteken keresztül. De azt is látni kell, hogy ez a segélyezési politika alapvetően az európai feleslegekre épült. Ezek a feleslegek, úgy tűnik, nehezebben lesznek majd megfoghatók. Tehát én azt hiszem, hogy az Európai Uniónak ezt az egész rendszert át kell gondolnia, és olyan alapot kell képezni, amiből ezek a megoldások folytathatók, hiszen nem beszélhetünk most már intervenciós készletekről, ami ezen alapul, tejporkészletekről, cukorkészletekről, mert minden olyan segélyezési alap nagyjából kezd kifogyni, ami ennek a lehetőségét biztosította. Tehát ez egy új helyzet, erre föl kell készülni.
A másik: igaza van képviselő úrnak, hogy a földdel valamit kezdenünk kell. De azt is látni kell, hogy ha nem engedjük be a magyar szakmai befektetőket a földpiacra - márpedig úgy látom, hogy most ebben nagyon merevek az álláspontok -, azokat, akik például a magyar állattartás 90 százalékát jelenleg művelik, akkor várhatóan 2011 utánra nem tudunk egy újabb hosszabbítást elérni. Igen, bizony, tőkebefektetők jelennek meg ezen a piacon, és nem a társas vállalkozások által bérelt vagy a hozzájuk került földeket fogják megvenni várhatóan, és nem a kistermelőkét, mert a kistermelő nem adja el, ha ebből él, hanem azok a nem mezőgazdaságban érintett szereplők fogják eladni egy jó befektetés reményében, akik most sem végeznek földművelést, de a földpiacon mint tulajdonos ott vannak. Ebben nekünk mindenképpen meg kellene próbálni év végéig valami normális megoldást találni. Elindult ez a tárgyalás a földtörvény kapcsán, én remélem, hogy eredményre vezet, mert nem kellene a magyar szakmai befektetőket kizárni ebből a lehetőségből, nekünk határozottan ez a véleményünk, és ebben jó lenne valamilyen kompromisszumos megoldást találnunk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.00)
