VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annak számára, aki ma Békés megyében, az Alföldön vagy az ország más hátrányos helyzetű térségeiben él, úgy hiszem, nem kell hosszan ecsetelni a Magyarországra jellemző súlyos területi különbségeket.
A kilencvenes évek elején tanulmányok sora bizonyította, hogy a rurális térségek gazdasági visszaesése és az ebből következő munkaerő-kibocsátás legalább olyan arányú volt, mint az ipari válságövezeteké, mégis mostohábban bánt e területekkel a fejlesztéspolitika. Úgy vélem, ez a hátrányos helyzet nagyon sokáig megmaradt, amit hűen szemléltet például az is, hogy ma is épp e területeken a legalacsonyabb az aktivitási ráta, az egy főre jutó GDP vagy a foglalkoztatottak átlagkeresete.
A problémák kezelésében kimondottan fontos előrelépést jelenthet, hogy az Európai Unió vidékfejlesztési bizottsága ez év szeptemberében elfogadta az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. E program új lendületet adhat a vidéki Magyarország fejlődésének, hisz a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének javítása mellett eddig nem látott nagyságú forrásokat biztosít a környezet és az élet minőségének javítására.
(9.40)
E programmal összhangban is mondhatom, hogy nézetem szerint a vidékpolitika nem más, mint az esélyteremtés politikája, ami azonban még e komplex programnál is összetettebb, tudatosabb cselekvést igényel. Olyan cselekvést, ami minden döntés esetében érdemben vizsgálja annak területi, térségi hatásait. Úgy érzem, e téren van még tennivalónk. Folyamatok követésére, hatásainak elemzésére és további finomhangolásra van szükség.
Röviden szeretnék említeni ennek érzékeltetésére néhány példát. Liberális politikusként én magam is támogatom a felsőoktatás versenyképessé tételét és a minőségi oktatás elősegítését. Az államilag finanszírozott férőhelyek elosztásának ez évi rendszere azonban felveti annak a kérdését, hogy a vidéki felsőoktatási intézményekben megjelenő érdemi férőhelycsökkenés nem zárja-e be, nem szűkíti-e indokolatlanul a felsőoktatáshoz kapcsolódó költségekre érzékeny vidéki lakosság esélyeit.
Hasonló a helyzet a szakképzés átalakításával is. Támogatom a képzések munkaerő-piaci igényekhez igazítását és azt a centralizációt, ami a képzések hatékonyabb megszervezését és a fejlesztések célirányosabb felhasználását biztosítja. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a túlzott centralizáció veszélyeket is hordoz: a kisvárosi képzőhelyek leépülése feleslegesen kényszerítheti kollégiumba vagy napi hosszú ingázásra már 14 éves korban a diákokat, amikor a valódi szakmai képzésük csak 17 vagy 19 éves korban kezdődik.
Akkor még nem beszéltünk a foglalkoztatás bővítéséről és a gazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra fontosságáról. A tömegközlekedés, a közlekedési hálózatok, a térségek elérhetősége alapvetően érinti az esélyek kérdéskörét. Békés megyeiként, békéscsabaiként külön is ki szeretném emelni a 44-es út fejlesztésének ügyét, ami ma meggyőződésem szerint a legfontosabb Békés fejlődési esélye szempontjából. Sikert azonban csak úgy érhetünk el, ha tartalmatlan politikai csatározások helyett értelmes vitát folytatunk, és a fontos kérdésekben együtt is tudunk működni.
Jó példa erre a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács, ahol, bár tagjai között kormánypárti és ellenzéki politikusok is vannak, mára eljutottunk oda, hogy képesek vagyunk egységesen, sokszor egybehangzóan szavazni. Van tehát esély a megegyezésre: a közös célok képesek elsimítani a politikai ellentéteket.
Partnerség a politikai szereplők között, együttműködés az önkormányzatokkal, gazdasági szereplőkkel és a civil szervezetekkel; követhető szabályok, átlátható és ellenőrizhető döntéshozatal és a végrehajtás következetes ellenőrzése.
E szempontok nélkül nem beszélhetünk sikeres és eredményes vidékpolitikáról, nem beszélhetünk az esélyteremtés politikájáról, ami nézetem szerint a liberális politika egyik sarokköve kell hogy legyen. Országgyűlési képviselőként ezért szeretnék dolgozni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
