DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban lezajlottak az októberi ünnepek, és sajnos azt kell mondani, hogy ha jelentős lépést tettünk is előre, azért még mindig nem tudtuk méltósággal, az ünnepet megillető méltósággal megünnepelni ezt az eseményt. A Magyar Köztársaság polgáraiban még mindig nem az öröm, hanem sokkal inkább a szorongás merült fel, amikor a forradalom és a szabadságharc 51. évfordulója, illetve a Magyar Köztársaság 18. születésnapja elé néztek, és lássuk be, hogy nem volt teljesen indokolatlan ez a szorongás, hiszen Budapest utcái, ha rövidebb időre is, de ismét csatatérré változtak. A 22-ei néhány ezres és a 23-ai pár tucatnyi vagy pár százas csoportok nem tudták ugyan megzavarni sem az állami ünnepet, sem a nagyobb békés megemlékezéseket, de azért ott voltak, és hogy nem történt nagyobb baj, ez valóban a rendőrség fellépésének köszönhető. Természetesen úgy gondolom, hogy mint minden rendőri erőszakot, ezt is utólag ki kell vizsgálni, de jelenleg úgy tűnik, hogy a rendőrség - ahogyan Eörsi Mátyás képviselő úr is elmondta - valóban szakszerűen, jogszerűen és arányosan lépett fel.
Tisztelt Ház! Én azonban azt hiszem, hogy nem a rendőrség, hanem a mi feladatunk az, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett a Magyar Köztársaság polgárai örömmel nézhetnek az ilyen ünnepek elé. Ehhez azonban szükség volna néhány dologra. Szükség volna például arra, hogy az ellenzék vezető ereje, a köré szerveződött civil csoportok és nagy tekintélyű államférfiak ne kezdjék ki a rendőrség, illetőleg az állam erőszak-monopóliumát; ha az erőszak általános elítélésekor - ami egyébként nagyon helyes - tekintetbe vennék azt, hogy a rendőrségnek időnként törvény adta joga, sőt kötelessége erőszakot alkalmazni, és csak az vizsgálható, hogy fennálltak-e ennek törvényes feltételei, illetve mértéke nem volt-e túlzott, mindenki másnak tilos az erőszak bármilyen célból és bármilyen mértékben. Ha nevezettek nem bélyegeznék meg sokkal súlyosabban a valóban elítélendő rendőri túlkapásokat, mint az azt kiváltó erőszakos cselekményeket, és az utóbbiakat nem próbálnák mentegetni azzal, hogy a kormányra mutogatva azt mondják, annak politikája, ha jogszerűvé nem is, de érthetővé teszi a megmozdulásokat, az bizony sokat segítene, kevesebb táptalajt adna az ilyen megmozdulásoknak.
Tisztelt Ház! Természetesen minden politikai erő saját választóinak tartozik elszámolni politikai szerepfelfogásával. Mindazonáltal, ha az ellenzék valamelyest változtatna azon a stíluson, és visszatérne a klasszikus ellenzéki magatartáshoz, hogy tudniillik a kormány időnként valóban elhibázott intézkedései által kiváltott elégedetlenségre a saját alternatíváját mutatja fel, nem pedig az elégedetlenség további fokozásával kíván válaszolni, illetve annak demonstrálásával, hogy az elégedetlenség állandóan fokozódik, és ezzel kívánja nyomás alatt tartani a kormányt, akkor egy ilyen magatartás valószínűleg sokkal kevesebb táptalajt adna az ilyen fellépéseknek.
Dávid Ibolya elnök asszonnyal ellentétben úgy vélem, hogy az ellenzék még mindig nem hagyott fel a kettős beszéddel. Ha az egyik vezető, befolyásos politikusa két egymást követő nap két homlokegyenest ellenkező tartalmú beszédet mond, akkor el kell gondolkozni azon, hogy melyiket gondolja komolyan. Mindenkinek el kell döntenie, hogy elítéli-e az '56-tal vont hamis párhuzamokat, vagy maga is hamis párhuzamokat von; hogy illegitim-e a politikai elit, amely nem tudja megteremteni a nemzet egységét a fontos feladatok megoldása érdekében, vagy össze kell fogni a politikai eliten belül a fontos feladatok megoldása érdekében; hogy vannak-e közös értékeink, amelyek védelmében az egyébként helyénvaló versengést félretesszük, vagy nincsenek ilyen értékek, és a versengés mindenek fölött való; hogy a népakarat el fogja-e söpörni a jelenlegi kormányt, vagy együtt kell működni a jelenlegi kormánnyal bizonyos fontos feladatok elvégzésében.
Ha az ellenzék egyik fontos politikusa nem nyilvánítaná 2008-at a megtorlás évének, az bizony sokat segítene a nyugalomban. És végül: ha az ellenzék vezére, aki korábban azt mondta, hogy a népszavazás az utolsó alkotmányos eszköz a kormány megbuktatására, nem mondaná azt beszédében, hogy a népszavazás az első lépés, hiszen ezek után logikusan adódik a következtetés, hogy ha az utolsó alkotmányos lehetőség az első lépés, akkor a következő lépések már alkotmányon túliak lesznek.
Tisztelt Ház! Én azt hiszem, meg tudjuk teremteni ezt az egységet. Erre kérem mindannyiunkat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
