DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Mindenekelőtt szeretném felszólalásomat azzal kezdeni, hogy évek óta gyakorlat itt az Országgyűlésben, hogy a nagy törvények általános vitája után föláll az előterjesztő miniszter, és azt mondja: no, tessék látni, senkinek nem volt jobb javaslata, ezért tovább folytatjuk és részletes vitára visszük a saját előterjesztésünket, merthogy senki jobbat nem tudott elénk terjeszteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a mai vita nem arról szól, hogy kinek milyen javaslatai vannak; ez a mai vita a Házszabály alapján egy olyan általános vita, amelyben az önök által elénk terjesztett törvényjavaslatról, annak egészéről, egyes részeinek szükségességéről és szabályozási elveiről vitatkozunk. Mindenesetre szerettem volna azt elkerülni, hogy a későbbiekben azt a vádat kapjuk meg, hogy senki nem hozott ide ettől jobb előterjesztést, mint amit önök elénk terjesztettek. (Taps a Fidesz soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyben évek óta ismételgetett, mindenki által ismételt problémára a politikai közbeszéd az elmúlt másfél évben kétféle megoldást javasolt. Az egyik megoldás úgy szólt, a kormánypártoké, akik ráolvasásszerűen ismételgették, hogy a több-biztosítós rendszer az, amely csodaszer lesz minden nyavalyánkra. A másik álláspont a nagyobbik ellenzéki párt álláspontja: a párt által ismételgetett tagadás, és a “költsünk többet az egészségügyre, kevesebb pénzből vagy bevételből” varázslatra tett folyamatosan javaslatot.
A Magyar Demokrata Fórum szerint szükség van a változásra, szükség van az átalakításra, de nem létezik csodagyógyszer, mindennek megvan a maga kockázata és a maga mellékhatása. Varázslatok pedig nincsenek, ezt tudjuk.
Az ország lakosainak biztonságát, gazdasági stabilitását, jövőbeli lehetőségeit meghatározó egyik legnagyobb és legfontosabb szolgáltatórendszer az egészségügy rendszere. Az ellátórendszer és az egészségbiztosítás átalakítását ezért csak jól megalapozott, megfelelő hatástanulmányokkal alátámasztott programmal, valódi egyeztetésekkel, józan időbeli ütemezéssel, rákészülési idővel és nem utolsósorban az érintettek felkészítésével szabad csak megvalósítani. Az egészségügyi ellátórendszer átalakításának eddig megtett lépéseivel nem az a baj, hogy a célkitűzés hibás lett volna. Az a baj, hogy a tervezés hihetetlenül felületes volt, rosszul ütemezett, ezért a koncepciót a politikai alkuk és a lobbik könnyen tovább tudták torzítani. A megvalósítás részletei kidolgozatlanok maradtak mind a mai napig, ötletszerűen, kapkodva történtek. Nem hagytak időt az értelmes megvitatásra. Ennek következtében a betegellátásban máig is tartó zavarok súlyos bizonytalanságot keletkeztettek, mindezek pedig közvetlenül rontják a betegellátás minőségét.
(Az ülés vezetését Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)
Sajnos, az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos döntések előkészítésében is a fenti felelőtlenség és a kapkodás látható. Politikai alku köttetett. Fejére állított tervezés történik hetek óta, szinte szemünk láttára folyik az a munka, amely bizonyítja napról napra, hogy gombhoz varrják a kabátot. Azaz először kijelentették, hogy lesz több-biztosítós modell - már vagy négy-ötféle fajtájával is találkoztunk -, majd utána keresték meg a magyarázatot, hogy ez milyen formában és miért jó megoldás. A Magyar Demokrata Fórum képviselői azért tettek fel kérdéseket, 48 kérdést az egészségügyi miniszternek, hogy még a törvény benyújtása előtt világossá váljanak a legfontosabb összefüggések. Megkaptuk a választ és a minisztérium által időközben közzétett koncepciót. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ezek a válaszok többségükben csupán ígéretek, bizonyítékok nélkül.
A gyógyításnak Hippokratész óta a legfontosabb alapelve: nil nocere! - vagyis ártani nem szabad. Mindig a legjobb eredményt, a legkisebb ártalmat ígérő gyógyítási módot kell választani az orvosoknak a lehetőségek közül. Ezt az elvet egyébként nem ártana a politikusoknak, döntéshozóknak az esküjébe is beletenni. Csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai nem nagyobbak, mint más megoldásoknak.
Béki Gabriellával egy mondat erejéig vitatkoznék. Számomra nem a reform fogalma a lényeg, hogy azt precízen meg tudjuk határozni - sokkal fontosabb a reform célja: nil nocere! Márpedig ez az előterjesztés, amelyről beszélünk, egyelőre nem bizonyítja azt, hogy önök tisztában lennének azzal, mennyi káros következménnyel járhat ez a döntéssorozat. Számunkra csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai, még egyszer mondom, nem nagyobbak, mint más megoldásoknak. A minisztérium által megjelentetett koncepció tartalma, a reform megvalósításának tervezett módja előre láthatóan erősen növeli a kockázatot, és kiszámíthatatlan mennyiségű mellékhatása van. És ez nemcsak a Magyar Demokrata Fórumnak a véleménye. Hallhattuk itt az ellenzéki képviselőtársak véleményét is, de amit láttunk, az elmúlt hét egyeztetési paródiája: számos szakmai és civil szervezet mondott véleményt a tervekről, ám egy sem akadt, amely elfogadhatónak tartotta volna az önök elképzeléseit.
Mondhatják, hogy az ellenzék elfogult, mondhatják azt, hogy minden szakmai szervezet csupán a maga érdekeit védi, ám itt független szakértőkről is szó van, a kormánypártok oldalán álló szervezetekről, sőt a nagyobbik kormánypárt e padsorokban ülő szakpolitikusainak egy része sem tudja elfogadni a felvázolt megoldást.
A Magyar Demokrata Fórum egészségügyi kabinetje megvizsgálta az egészségbiztosítás átalakításának koncepcióját és a miniszteri válaszokban foglalt átalakítás kockázatait és mellékhatásait. Ennek alapján nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nem támogatjuk a tervezetet. Nem támogatjuk, mert az átalakítás számos kérdése tisztázatlan; egyszerre oly sok ponton változtat a rendszer működésén, hogy a változtatások összefüggései kibogozhatatlanok. Ezt megismerni, ehhez alkalmazkodni képtelen mind a betegek, mind a szolgáltatók sokasága. Kockázata az, hogy tartósítja az egészségügyben már most is demoralizáló bizonytalanságot a betegek és az egészségügyi szolgáltatók körében. Ez a bizonytalanság súlyos mellékhatásokkal fenyeget: jól képzett egészségügyi dolgozóink, orvosaink felgyorsult elvándorlásával. Ahelyett, hogy biztos jövőt, stabilitást ígérő programokkal megtartani igyekeznénk szakembereinket, az ellenkezőjét teszik.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy szükség van a reformokra. Ugyanakkor csak olyan reformot tudunk támogatni, amely nem szakítja ketté a társadalmat, amely világos, biztos jövőképet mutat az egészségügyben dolgozóknak, és amely hazai praktizálásra ösztönzi a legjobban képzett orvosainkat és egészségügyi szakdolgozóinkat. Mi, konzervatívok csak olyan intézkedéseket tudunk támogatni, amelyek garantálják a folyamatosan növekvő színvonalú ellátást hazánkban.
Éppen ezért nem támogatjuk ezt az átalakítást, mert a tervezett rendszer egyértelműen a szabad orvoslás ellen hat. Végső soron a pénztár dönti el majd, hogy mely szakrendeléssel, kórházzal köt szerződést. Ez pedig azt jelenti, hogy a biztosító dönt majd a beteg helyett, ami újabb kockázatokkal és mellékhatásokkal fenyeget. A betegeket már eddig is kezelték valahol, sok krónikus beteget hosszú-hosszú évek óta ugyanott, ahol betegségük minden részletét ismerik már, betegségük teljes története egy helyen van.
(14.30)
Már most is, a kórházak átszervezése következtében sok betegnek új, ismeretlen helyre kellett mennie, egy év múlva aztán jön majd egy biztosító, és azt mondja, mással kötött szerződést, megint máshova kell a betegnek majd mennie. Be kell látnunk, hogy az állandó változás a kezelésben igen súlyos kockázatokat jelent. Mondhatja persze a biztosító ügyintézője, hogy az új helyen jobb az ellátás. De miért hinné el neki a beteg, amikor neki az eddigi ellátási helyszín is jó volt? Nem támogatjuk a tervezett átalakítást, mert nem tisztázott, hogy pontosan milyen ellátást kaphat majd a beteg.
A tárca azt állítja, hogy ugyanazt, amit eddig, ám ez csupán egy újabb ígéret, amire egyetlenegy bizonyítékot még nem nyújtott a tárca. Nincsenek bizonyítékok, ugyanis egy homályos megfogalmazású, tisztázatlan működésű bizottság megnevezése nem elegendő. Nem támogatjuk a tervezett egészségbiztosítási reformot, mert az átalakítás nem segíti elő a szolgáltatók közötti versenyt, amely csakis akkor valósulhat meg, ha a beteg szabadon választhat. Természetesen nem gondoljuk, hogy ez a választás egy korlátlan választási lehetőséget jelent, de világos és átlátható szabályokkal, a betegek megfelelő tájékoztatásával lehet úgy alakítani a rendszert, hogy a kockázatokat és mellékhatásokat a lehető legkisebbre csökkentsük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer egyik legsúlyosabb betegségére semmi megoldást nem kínál a tervezett átalakítás. Nem látható garancia arra, hogy a paraszolvencia, a hálapénz hogyan szüntethető meg ezzel a rendszerrel. A Magyar Demokrata Fórum egyetért az átalakítás szükségességével, de csak olyan reformot támogat, amelyben megszűnik a hálapénz által fenntartott torz érdekeltség, helyenként nyílt korrupció az egészségügyben. Be kell látnunk végre, hogy csak akkor teremthetünk tisztességes viszonyokat, ha legálisan adható, tisztességes, átlátható tarifarendszert hozunk létre, amely növelné az orvosok és a betegek közötti bizalmi viszonyt, lehetőséget teremtene a valódi kiegészítő biztosítások megerősödésére is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem támogatjuk a tervezett átalakítást, mert az a kockázata, hogy a tervezettnél lényegesen többe kerül majd. A működési költségek növekedése ugyanis annak ellenére kiszámíthatatlan, hogy az állítások szerint a bevétel 4 százalékában maximalizálják majd, amely egyébként a jelenlegi működési kiadásoknak közel háromszorosa. A jelenlegi működési kiadás a bevétel körülbelül 1,5 százaléka. Ez az emelkedés kis jóindulattal még elfogadható is lenne annak érdekében, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képes legyen valódi biztosítóként működni, ellenőrizni a kiadásokat. E ponton meg kell jegyeznem, hogy már eddig is szükség lett volna hasonló működési költségvetésre, a feladatok pontosítására, elvégzésük számonkérésére. Nem hisszük azonban, hogy ez elegendő lehet a megsokszorozódó igazgatóságok, apparátusok, rezsiköltségek, irodák és plusz még az OEP valamiféle utódszervezetének a fenntartására is. Európa-szerte az idősödő lakosság növekvő gyógyítási és ápolási igénye miatt folyamatosan növekednek a kiadások. Ez Magyarországon sem lesz másként. Elhihető az, hogy a biztosítók majd ugyanannyi pénzből, mint eddig, bármilyen takarékos működés mellett képesek a jövőben kifizetni mindazt az ellátást, amire a betegeknek valóban szükségük van? Ez eddig még sehol, egyetlen működő rendszerben sem sikerült.
Tisztelt Miniszter Asszony! Hollandiában nem kevesebb pénzből nyújtanak a biztosítók magasabb színvonalú ellátást, hanem sokkal-sokkal többől, és még így is hiány képződik ott is. Erre a valóban súlyos, a jövő Magyarországának gazdasági és társadalmi stabilitását fenyegető veszélyre a javaslat az illúziókon túl semmilyen választ nem ad.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már többen idézték Kornai János professzor úrnak a szombati újságokban megjelent cikkét, aki közismerten a biztosítási reform híve. Azonban ebben a cikkben elhatárolódott a koncepcióban megfogalmazott megoldásoktól. Hogy miért határolódott el? Szó szerint szeretném őt idézni. “Az egyik oldalon mesterségesen létrehozott kis számú vevő, a másik oldalon a kapacitások viharos szűkítése és koncentrációja nyomán sok helyütt monopolista vagy majdnem monopolista eladó áll. Minden tankönyv megírja: ez egyike a leghátrányosabb piaci konfigurációnak. Instabil állapotot hoz létre, módot ad a visszaélésekre, zsarolásra, korrupcióra csábít, szinte kiköveteli az állandó intervenciót, versenyen kívüli eszközök bevetését”.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum évek óta küzd a korrupció ellen. Éppen ezért nem támogathatunk olyan megoldást, amely az egészségügyben kialakult amúgy is nehéz és tisztázatlan helyzetet nemhogy javítja, hanem mint ahogy a közgazdász professzor megállapítása aláhúzza, tovább rontja azt. Kérem a kormányt és valamennyi felelős politikai erőt Magyarországon, hogy ebben az ügyben most tegyük félre a kialakult indulatokat és a gyanakvásokat. Kezdjünk egy szakmailag megalapozott tárgyalást az egészségügyünk jövőjéről! Felejtsük el a csodaszereket és a varázslatokat, térjünk vissza a földre és a valóságba!
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem példa nélküli az, amit én szeretnék kérni. A kezemben tartom azt az 1991-es országgyűlési határozatot, amely a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló országgyűlési határozat volt. Mindenki tudta, mekkora átalakításba kezd az Országgyűlés 1991-ben. Ezért a legnagyobb konszenzusra törekvés vezérelt mindenkit. Ez az anyag egy koncepció elfogadását tette lehetővé, egy olyan koncepció elfogadását, amelyben bízhattunk, hogy jöhetnek-mehetnek kormányok, de a drága pénzünkön elindított nagy reformoknak lehet és kell a következő ciklusban, hogy folytatása legyen. Ilyen kitételek szerepeltek az 1991-es országgyűlési határozatunkban, hogy az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a társadalombiztosítási rendszer átalakításához szükséges törvényjavaslatokat, valamint a társadalombiztosítási reformmal összefüggő alkotmányos szabályozási kérdéseket dolgozza ki. Ki beszél itt ma azokról az alkotmányos aggályokról előterjesztés szintjén, amelyek megfogalmazódnak nemcsak fanyalgó ellenzékiektől, hanem a szakma kiváló közgazdászprofesszorai részéről vagy az érintett biztosítók részéről?
Nagy tisztelettel kérem ezért a sokkal megalapozottabb előkészítését annak, hogy az egész egészség- és társadalombiztosításunkat érintő ilyen kérdésekben kiérleltebb módon kezdje meg a kormányzat az átalakítást, hiszen senkinek nem lehet érdeke, hogy az egészségügy kierőszakolt átalakításának következménye újabb, még súlyosabb nehézségeket okozzon, újabb vargabetűk jelenjenek meg mindannyiunk anyagi és szellemi áldozatai árán. Legyen az egészségügy átalakítása az első, ahol pártpolitikai érdekeken felülemelkedő megállapodást tudunk kötni, nézzük meg a '91-es megoldási javaslatainkat, és meggyőződésem, hogy közös nevezőre tudunk jutni számtalan kérdésben. Mindazonáltal a Magyar Demokrata Fórum egyetért a változtatás szükségességével, de csak olyan megoldást támogat, amely számol a jövőben keletkező feszültségekkel, a fenntartható rendszert próbálja kialakítani, és a minimális kockázatokkal és mellékhatásokkal próbálja megtervezni mindannyiunk egészségbiztosítását a jövőben.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
