DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A nagyobbik ellenzéki párt immár sokadik alkalommal kezdeményez politikai vitanapot az egészségügy kérdéseiről. Sajnálatos, hogy az eddigi hasonló alkalmakkor még soha nem volt alkalmunk a Fidesz egészségpolitikájának a szakmai tartalmát megismerni. Hallottunk féligazságokat, hallottunk demagóg érveket, de bízom abban, hogy ez ma másként lesz.
A “Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címet adták a mai politikai vitanapnak a kezdeményezők. Úgy látom, hogy a cím megválasztása az eddigi gyakorlatnak megfelelően homályos, és nem utal igazán arra, hogy miről is akar ma politikai vitát folytatni az ellenzék. A népegészségügy, illetve az üzleti egészségbiztosítás fogalmát összekapcsolni a “vagy” kötőszóval ugyanis olyan választást feltételez, amelynek nincs realitása. Nem lehet ugyanis azt állítani, hogy vagy népegészségügyet folytatunk, vagy üzleti egészségbiztosítást; ráadásul igent mondunk a népegészségügyi programra, és nemet az üzleti típusú egészségbiztosításra.
Mikola István képviselőtársam - akitől senki nem vitatja el, hogy a Fidesz egészségpolitikájának egyik fő alakítója - néhány nappal ezelőtt adott nyilatkozatából hadd idézzek, amit arra az újságírói kérdésre adott, hogy mi volt a polgári kormány népegészségügyi programjának lényege. Arról szólt - idézem -: “Az egész egészségügyi ellátórendszert népegészségügyi alapokra kell helyezni. A világ ma az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között húzódó feszültségeket úgy kezeli, hogy az országon belül térségi népegészségügyi trendeket állapít meg, és felállítja mindenhol azt az elsődlegességi sorrendet, amellyel meghatározza, hogy mi a legnagyobb probléma, melyek a kevésbé nagy problémák, és melyek a kisebb horderejűek, a rendelkezésre álló pénzt és forrásokat úgy próbálja elosztani, hogy oda jusson a legtöbb, ahol a legnagyobb népegészségügyi gondok vannak.”
Tisztelt képviselőtársam, meg fog döbbenni: a mai magyar egészségügy pontosan ezen elv mentén szerveződik, és a források elosztása is ennek megfelelően történik. Egyébként eddig úgy láttam, hogy népegészségügyi kérdésekben nincs igazi vita ellenzék és kormánypártok között. Őszintén remélem, hogy itt továbbra is egyet tudunk érteni. Ezért is nehezen érthető számomra a sajátos címadás, hiszen ellenzéki képviselőtársaim feltehetőleg az egészségbiztosítás átalakításáról kívánnak vitatkozni.
Talán nem ártana, ha tisztáznánk azokat a kijelentéseket is, amelyek gyakran elhangzanak az ellenzék oldaláról, hogy az egészségügy nem üzlet. Ez szerintem az egyik olyan populista kijelentés, amely azt a látszatot akarja kelteni, hogy egy piacgazdaságban működő egészségügynek semmi köze nincs a piachoz. Eszembe jut az az anekdota, amelyben az újgazdag apuka így szól a fiához: csak egészség legyen, édes fiam, a többit megvesszük. Az egészség értéke, tisztelt Országgyűlés, felbecsülhetetlen. Pénzben nem lehet kifejezni, de megőrzéséhez és visszaszerzéséhez olyan eszközöket kell igénybe venni, aminek igenis köze van a piachoz, vagyis az üzlethez.
Persze azt gondolom, hogy ezzel mindenki tisztában van, mégis vannak, akik politikájához jobban illeszkedik “az egészségügy nem üzlet” érv. Pedig úgy látom, hogy a Fidesz is elejtette azokat a népszavazási kezdeményezéseket, amelyek összekapcsolhatók bizonyos piaci elemekkel. Lehet, hogy abból a felismerésből döntöttek így, hogy a kórházak működésének átalakítása és a gyógyszerek patikán kívüli forgalmazása tekintetében egyáltalán nem lehet biztosra menni.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány rövidesen benyújtja a hazai egészségbiztosítás rendszerének átalakítását célzó törvényjavaslatát. Már több szakértői cikkben találkoztam azzal a megállapítással, hogy aminek az elfogadását kéri a kormány, az igazi hungarikum lesz, mert ilyen egészségbiztosítási rendszer Európa egyik országában sem működik. Nos, nézzük ezt pozitív oldalról, merthogy egyáltalán nem kifogásolható ez a megállapítás. Különösen nem kifogásolható az, hogy a magyar viszonyoknak leginkább megfelelő megoldást keressük és próbáljuk közösen megtalálni. Nincs két egyforma egészségbiztosítási rendszer Európában, ahány ország, annyiféle megoldás, és egyik megoldás sem ültethető át a magyar viszonyok közé, ugyanakkor egyik megoldás sem minősíthető sikeresnek vagy sikertelennek. Mindegyik európai egészségbiztosításnak megvannak a maga problémái, és ezek jó része hasonlít is a mieinkhez.
Azt a bírálatot is gyakran hallani, hogy az új megoldás kialakítása előtt nem volt lehetőség a vitára. Tisztelt Országgyűlés! Hónapok óta zajlik a nyilvánosság előtt a polémia az egészségbiztosítással kapcsolatban. Szakmai konferenciákon, sajtóban lehet hozzászólásokat látni, hallani, hozzászóltak a vitához orvosok, betegek, politikai pártok képviselői. Az elmúlt héten az egészségügyi bizottság ebben a kérdésben meghallgatta Horváth Ágnes miniszter asszonyt, ahol a képviselőtársaim is feltehették a kormány elképzeléseivel kapcsolatos kérdéseiket.
Ez a mai politikai vitanap is ezt a célt szolgálja, hiszen amit mi itt elmondunk a vitában, azt figyelemmel kísérik a televízió nézői, a rádió hallgatói és a különböző sajtótermékek olvasói. Közös a felelősségünk abban, hogy az igazságról, a valóságról beszéljünk, mert ebből érteni fogják a vitát figyelemmel kísérők, hogy mi az egyik oldal álláspontja, és mi a másiké, és ne próbáljuk meg - ha úgy tetszik - a szakmai érveket valami mással, politikai lózungokkal helyettesíteni.
A társadalombiztosítással kapcsolatban a nagyobbik ellenzéki párt nem olyan régen tett egy olyan javaslatot, hogy helyezzük az egészet az Országgyűlés felügyelete alá, mert a kormány rossz gazdája az ügynek. Meglepő, hogy ezt az a párt ajánlja, amely 1998-ban egy tollvonással eltörölte a társadalombiztosítási önkormányzatokat, semmibe véve a képviselőket megválasztó népakaratot. Az akkori elképzelések szerint egy több-biztosítós modellt gondoltak kialakítani, amely csak azért nem valósult meg, mert akik annak idején felhatalmazást kaptak a kivitelezésre - nos, hadd fogalmazzak udvariasan -, nem voltak elég ügyesek ebben. Azért az mégiscsak furcsa, hogy egy politikai párt négyévente változtatja e fontos kérdésben az álláspontját, és tulajdonképpen ma sem tudhatjuk, hogy ténylegesen mit tennének, ha ebben az ügyben tenni akarnának.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról kell nyíltan és őszintén beszélnünk: az egyik, hogy miért kell az egészségbiztosítást átalakítani; a másik, hogy ennek az átalakításnak mi a legfontosabb célja. Átalakítani azért kell, mert ma a társadalombiztosításnak nevezett államigazgatási szervezet jogalkalmazóként végzi a szolgáltatás finanszírozását az egészségügyben, olyan szervezetként, amelynek hiányzik az érdekeltsége a hatékonyabb, színvonalasabb ellátások megszervezésében.
Másodszor, mi szocialisták úgy látjuk, hogy ennek az átalakításnak az a legfontosabb célja, hogy tisztább, világosabb viszonyokat teremtsünk az egészségbiztosítás területén, hogy a biztosítottak pontosan tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel, hogy mindenki számára kiszámítható legyen, hogy betegség esetén milyen szolgáltatásokra jogosult, illetőleg az eddigieknél jobb minőségű egészségügyi szolgáltatásokat biztosítsunk, késztessük erre a szolgáltatókat, és az eddigieknél nagyobb esélyt kapjon az egészség megőrzése, a betegség megelőzése és a gyógyulás. A szocialista frakció határozott álláspontja, hogy az új rendszernek meg kell felelnie a társadalombiztosítás mai alapértékeinek.
(13.30)
Így erősíteni kell a társadalmi szolidaritást, egyben kell tartani a nemzeti kockázatközösséget, meg kell tartani a kötelező részvételt, a jövedelemarányos járulékfizetési kötelezettséget. Mindezen túlmenően az új egészségbiztosítási rendszernek az eddigieknél jobban érvényre kell juttatnia az ellátásokhoz való esélyegyenlőséget, segítenie kell a területi különbségek fokozatos felszámolását.
Szeretném nagyon hangsúlyosan kijelenteni, nem több-biztosítós rendszert akarunk létrehozni, hanem az egységes egészségbiztosításon belül az egészségbiztosítás működtetését egy új szereplőre, az egészségbiztosítási pénztárakra bízzuk. Az egymással versengő, a biztosítottak számára valódi választási lehetőséget adó pénztárrendszer meggyőződésünk szerint jobb gazdája lehet a források felhasználásának.
Nem bízunk mindent a versenyre, az állam többségi tulajdonosa lesz a pénztáraknak, és ez a tulajdon el nem idegeníthető. A pénztárba belépő kisebbségi tulajdonosoktól azt várjuk, hogy az egészségbiztosítás szervezésében és működésében érvényesítik azokat a hatékonyságot növelő tapasztalatokat, amelyeket az üzleti szférában már megszereztek.
Nem ismétlem meg miniszter asszony szavait a részletekről, csak a szocialisták számára fontos néhány elemről szólnék még. Az új rendszerre történő átállás nem eredményezheti a járulékok növekedését, és nem szűkítheti azokat a biztosítotti jogosultságokat, amelyeket ma törvények és más jogszabályok rögzítenek. Ezért is elfogadhatatlan és érthetetlen az a riogatás, amit már megkezdtek riválisaink, miszerint lesznek olyan társadalmi rétegek, amelyek kiszorulnak az egészségbiztosításból, és hogy növekedni fognak terheik a pénztárak megjelenésével. Mindkét állítást kategorikusan cáfolom.
A szocialisták álláspontja: az állam nem bújhat ki az egészségbiztosítással összefüggő alkotmányos kötelezettségei alól, ezeket a kötelezettségeket nem ruházhatja át más szereplőkre. Csak olyan szabályozás fogadható el, amely kizárja annak lehetőségét, hogy bármelyik pénztár diszkriminációt alkalmazzon bármelyik biztosítottal szemben. A biztosítottak számára a pénztárak megjelenése semmilyen hátrányt nem okozhat, de előnyt jelenthet; legfőképpen abban, hogy a biztosított választhat a pénztárak között, és ez a választási szabadság évente megilleti őt. A biztosítottak döntését nyilván az fogja motiválni, hogy melyik pénztár milyen színvonalon szervezi meg az ő ellátását, melyik intézménnyel áll szerződéses kapcsolatban, és milyen önként vállalt kedvezményeket, megelőzési programokat tud tagjai részére garantálni.
A kisebbségi tulajdonrész megszerzése a befektetőktől jelentős anyagi áldozatot kíván. Az így nyert bevétel döntő többségét az egészségbiztosítás, illetve az egészségügy fejlesztésére kívánjuk fordítani. Itt is szeretném egyértelművé tenni az álláspontunkat. Nem lehet összekeverni az intézményhálózat megújításához szükséges tőkeigényt a most várt bevételekkel. Meggyőződésem azonban, hogy azon befektetők számára is, akik az intézményrendszer megújításában akarnak szerepet vállalni, egyértelműsíti a képet a versengő pénztárak megjelenítése.
Az egészségügy megújítására felhasználható uniós támogatások jelentős minőségi javulást hozhatnak, de ez csak akkor bizonyulhat fenntarthatónak, ha ezekhez a fejlesztésekhez a magánszektor is felzárkózik, akár hasonló nagyságrendű befektetésekkel.
Igen, sajátos, mondhatnám: hungarikum lesz az új egészségbiztosítási rendszer, mint ahogy hungarikum a mai is. A demokratikus folyamathoz hozzátartozik, hogy törvényt kell alkotni az új egészségbiztosítási rendszerről. Ez a munka rövidesen megkezdődik, és az év végéig el kell végezni. A szocialista frakció véleménye szerint ezzel is teljessé válhat az egészségügy reformja, no meg azzal, hogy az alapellátás, a járóbeteg-ellátás megerősítése, a népegészségügyi program gazdagítása is napirenden van.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az egészségügy területén a reformok sikeres végigviteléhez a rugalmasság és a határozottság olyan elegyére van szükség, amely lehetővé teszi a menet közben felmerülő problémák korrekcióját, és a potenciális partnerek megnyerését is. Igen, kezelnünk kell a változásoktól való félelmet, türelemmel és megértéssel. De kérem mindazok támogatását, akik partnerek akarnak lenni a jövő egészségbiztosításának megteremtésében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
