DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kökény Mihály úr azt mondta - örülök egyébként, hogy ennyire készült -, hogy azt a programot valósítják meg, amiről én a napokban beszéltem. Ültem a helyemen, megcsíptem magam: ki van most kormányon? Lehet, hogy mi vagyunk kormányon, ők meg az álkormány vagy a bábkormány, vagy hogy van ez az egész?
De szeretném nyilvánosságra hozni, hogy egészen más programot csinálnak, és én erről szeretnék beszélni, és amit mondani fogok, ne tessék demagógiaként - kellemetlen megjegyzéseket hallottunk - vagy valamiféle populizmusként értékelni ezeket a szavakat, megpróbálok minél több ténnyel szolgálni. Azért teszem ezt, mert azért van politikai vitanap az egészségügyről, hogy ezt a szerencsétlen reform-deformot valami normális útra, normális sínre tereljük.
Egy Orwell-idézet jutott eszembe, miközben a miniszter asszony és a bizottság elnöke beszélt: “Lehetünk tárgyilagosabbak az átlagnál, de csak nagy morális erőfeszítések árán.” Mindenkinek megszívlelésre ajánlom ezt az orwelli mondatot.
Kérem szépen, mi történt? Fussunk végig ezen az egészségügyi reformon! Rááldozok néhány percet, aztán persze a mi programunkról fogok beszélni, és nagyon remélem, hogy a fülek megnyílnak, mert Kökény Mihály úr például pontosan tudja, hogy miben áll a programunk, de úgy csinál, mintha nem hallott volna még róla, úgyhogy én most beszélni fogok róla, és ha az időkeretbe belefér, akkor legalább ennek a kulcsfontosságú pontjait itt el fogom mondani.
Mi történt? Elindult egy úgynevezett egészségügyi reform, azzal, hogy a konvergenciaprogram keretében a bruttó hazai termék, a GDP egészségügyi ráfordítását 0,9 százalékpont arányban csökkentették. És ha megnézem a 2008. éves következő évi költségvetési tervezetet, akkor a GDP-ből az egészségügyi ráfordítások a jelenlegi 4,72 százalékról 4,39 százalékra fognak továbbra is esni. Tehát szeretném megjegyezni - és nem populizmus -, hogy reformba kezdtek a kormányoldalon, egy olyan reformba, aminek nemhogy a primer invesztíciója, az elsődleges forrásigénye nincs meg, hanem egyenesen egy súlyos forráskivonás közben történik.
Mi történt eddig? Esélyegyenlőtlenség jött létre, teljesítményvolumen-korlátok, várólisták. Szó sincs arról, ami célkitűzés volt, hogy az erőforrások gazdaságos felhasználása a reform célja, hiszen azzal kezdődött a reform, hogy az orvosszakmát eltávolították az útból. Mindenkinek tudnia kell, hogy az orvos a rendszer legköltségérzékenyebb tényezője, és egy jó szabályozási keretben ő maga jelenti a gazdasági hatékonyságot, a gazdasági racionalitást, hiszen ő költi el a pénzt az egészségügyben. Az a reform - idézőjelbe -, ami úgy kezdődik, hogy a szakmát eltávolítják az útból, szétverik a kamarákat, az orvoskamarát, az ápolási kamarát, a gyógyszerészkamarát, az mindennek nevezhető, csak nem egészségügyi megújításnak, reformnak nem.
Nincs fenntarthatóság az ágazatban, a kórházak adóssága az egekbe szökött. Érdekes volt számunkra, hogy a fenntarthatóságot jelentő tőkehányad biztosítása az egészségügyben, amihez egy konszolidációs programot kellett volna végrehajtani, nemhogy nem valósult meg, hanem még a polgári kormány idején elindított intézkedéseket is visszavonták. Gondolok itt a háziorvosok amortizációelszámolási lehetőségére, ezt is megszüntették.
Nincs stabilitás a rendszerben, mindenféle arteficiális művi, úgynevezett megoldások vannak; körzővel, vonalzóval felosztották az országban az egészségügyi intézményeket, ahova leszúrták a körző hegyét, az egy súlyponti kórház, de hogy ebbe a bizonyos meghúzott 55 kilométeres körbe milyen szociális körülmények között élő emberek, milyen útviszonyok, milyen elérhetőségek tartoznak, erről már nem szólt a reform.
(13.40)
Mellesleg megjegyzem, hogy nem hajtották végre a szerkezetátalakítást, és most egy nagyon nehéz örökségre akarnak ráhúzni egy olyan, valóban világtörténelmi kísérletnek minősülő biztosítási rendszert, ami egyszerűen nem illik rá. Egy végre nem hajtott szerkezetátalakításra ráengedni ezeket a nyereségérdekelt biztosítókat, ez legalábbis a jelenlegi káosz elmélyülését és súlyos szociális válságot eredményezhet.
Nehéz szívvel látjuk a gyógyszerpiaci intézkedéseket. A támogatási rendszert megváltoztatták, csökkentették a gyógyszerek támogatását, és a Statisztikai Hivatal adatait idézem, már januárban 50 százalékos lakossági tehernövekedés mutatkozott, ami pillanatnyilag a támogatott gyógyszerek körében 22-23 milliárdos nagyságrendű, a nem támogatottak körében 10 és 15 milliárd között van. Azt lehet mondani, hogy közel 40 milliárddal megnövelték a lakossági terheket, ennek következtében az emberek 10 százaléka ma nem tudja kiváltani a gyógyszerét, illetve az orvos által felírt recepttel nem is megy el a patikába. Minősíthetetlen helyzet!
Eladatlan készletek vannak a gyógyszertárakban, időszakos hiányok, a patikaliberalizációval pedig enyhén szólva nem érte el a kormány a célját, azt, hogy fiatal gyógyszerészek kerülnek majd a patikák tulajdonosi szerepkörébe, hogy vidéken, kistelepüléseken fognak majd gyógyszertárak nyílni. Ennek éppen az ellenkezője történt, off-shore cégekbe viszik ki a gyógyszertárakat a tőkés befektetők, és a fiatal gyógyszerészek nem jutnak gyógyszertárakhoz természetesen, és az új gyógyszertárak érdekes módon nem az ország szélein, az elmaradott területeken, vidéken nyílnak, hanem a Millenárison, a Ferihegyi repülőtéren és ott, ahol a fizetőképes kereslet van, a belvárosban.
Jöttek a következő lépésekként a vizitdíj, a kórházi napidíj, a lakossági sarcok. Érdekes, ahogy a miniszter asszony ezt a témát kikerülte, elfedte ezeket a meglévő gondokat, amiknek következtében ma azt lehet mondani, hogy aki szegény, az ne legyen beteg, ez lehet egy javaslat, aki pedig beteg, az ne legyen szegény, mert egyébként könnyen elesik a gyógyulás lehetőségétől. Egyébként pedig a vizitdíj, kórházi napidíj nem váltották be a hozzá fűzött elképzeléseket, azt remélte a kormányzat, hogy a vizitdíjból 2007-ben 23,3 milliárd forint fog összejönni. Az év végi várható, vizitdíjból származó összeg nem fogja elérni a 14 milliárd forintot.
A szerkezetátalakítást említettem, sajnos népegészségügyi megalapozás nélkül történt. Kökény Mihály idézte a szavaimat, valóban térségi, népegészségügyi, megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhalandóság és más népegészségügyi adatokra kellene alapozni az egész szerkezetátalakítást. Ez nem így történt, körzőkkel és vonalzókkal mechanikusan, a térségi szükségleteket figyelembe nem véve alakították át az egészségügyi szolgáltató rendszert.
Következik most a legnagyobb paradigma, a nyereségérdekelt biztosítási rendszer, ami nem társadalombiztosítás. Ne mondják azt az egészségügyi tárca vezetői, hogy ez társadalombiztosítás meg nemzeti kockázatközösség alapján felépülő, szociális biztonságot kínáló szolidaritási rendszer. Szó sincs róla, ez már régen nem az. Ez egy hatalmas értékváltás, amire a kormányzati szereplők készülnek. Ennek az értékváltásnak a lényege pedig az, hogy az eddigi szociális közösségeket, a szolidáris közösségeket, a társadalombiztosítás elvét feladva nyereségérdekelt piaci társaságokat vezetnek rá az egészségbiztosítás területére.
Egy jobboldali elhajlással nem vádolható szakértő, illetve két szakértő néhány sorát idézném, mert talán többet mond erről, mintha én most taglalnám az új biztosítási rendszerrel kapcsolatban eddig megjelent anyagoknak mintegy rezüméjét. Egyébként pedig miniszter asszonynak szeretném mondani, hogy nem is láttuk még, hogy mire készülnek. Megjelent az interneten egy anyag, ami érdekes, ezt be kell vallanom, érdekes. Majd utána megjelent egy másik, de mi semmiféle kodifikált tervezetet nem láttunk. Normaszövegnek minősíthető anyagot sem láttunk. Most a jövő héten elénk kerül a törvénytervezet? Hogy?! Tehát amikor azzal vádol minket, hogy nem látja a Fidesz programját, persze ha nem nézi, nem is látja, akkor elénk terjesztenek egy olyan törvénytervezetet, amit itt fogunk megismerni a parlamenti széksorokban ülve, és ami egy hatalmas értékváltást, paradigmaváltást jelent az egészségbiztosítás területén? Ezt én elképesztőnek tartom.
Azt írják a szakértők: “Az üzleti biztosítók versenyén alapuló egészségbiztosítási reform nehezen visszafordítható, súlyos és óriási anyagi erőfeszítések árán is csak alig orvosolható gazdasági és társadalmi károkat okoz, elsősorban a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlőtlenségének növelése, az ellátási csomagok differenciálása, továbbá az egységes egészségpolitikai és népegészségügyi intézkedések megvalósítási lehetőségének ellehetetlenítése révén. Ráadásul úgy, hogy az egészségbiztosítási járulékok felhasználásának nyilvánossága helyére az üzleti titok világa lép.”
Javaslom a kormányzati szereplőknek, hallgassák meg a saját szakértőiket. Hallgassák meg a saját társadalmi, szociális fórumuknak a véleményét. Naponta teszik közzé, oda kell figyelni a saját szakembereik véleményére, ha már a mi véleményünket demagógnak és populistának minősítik.
Ami az általunk javasolt új rendszert illeti, mi nemzeti társadalmi egészségbiztosítást szeretnénk az országban építeni a jelenlegi rendszer alapján és annak a talaján, abból kiindulva, és ez egy átfogó alternatíváját készíti annak a vakvágányra vezető útnak, amit a kormányzat most a nyereségérdekelt biztosítások bevezetésével akar.
Néhány pontját ennek a programnak szeretném kiemelni. Ebben a programban végiggondoljuk az adók, járulékok jelenlegi logikáját, az emberi reprodukciós rendszerek konszolidációjának a lehetőségét, mert konszolidáció nélkül nem megy a nagy szociális biztonsági rendszerek átalakítása. Meg kell határozni az egészségvagyon fogalmát és a társadalom ezzel való gazdálkodásának a lehetőségét. Sokszor beszéltünk itt a parlamentben arról, hogy a gazdasági prosperitásnak, a gazdaság fejlődésének, fellendülésének alapja a testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember, vagyis a humán erőforrás jó kondíciója. Ebben a programban, amit mi tervezünk, ezt a célkitűzést kiemelten kezeljük.
Meg kell őrizni az egy szervezetű, nemzeti szinten egységes rendszert, az ország összes állampolgárát magában foglaló kockázatközösséget, a társadalombiztosítást, a kötelező tagságot, a jövedelemarányos járulékfizetést. Biztosítani kell az Országgyűlés felügyelő, ellenőrző, végső döntéshozó szerepét. El kell távolítani a direkt pártpolitikai erőterektől minél messzebbre a társadalombiztosítást és ezen belül az egészségbiztosítást. Mi kidolgoztunk egy olyan menedzsmentrendszert, igazgatási struktúrát, ahol a parlament által megválasztott igazgatótanács ül a nemzeti társadalmi egészségbiztosítás élén, akinek a vezetője, az elnöke a parlamentben, mint az ÁSZ elnöke vagy az egyéb nemzeti intézmények vezetői, interpellálható.
Szerkezeti reformot szervezeti reformmal kell végrehajtani. Mi megterveztük azt az öt nagy szervezeti egységet, amelyet szeretnénk látni az új egészségbiztosítási rendszerben. Ezek az egészségfejlesztést és az informatikát gondozó, ezekért felelős szervezeti egység, a krónikus betegellátás és a rehabilitációért felelős szerkezeti egység, az ellátásszervezés - aminek belül kell maradnia az egészségbiztosítás rendszerén - és ellenőrzés nagy szervezeti egysége, a betegkapcsolatok szervezeti egysége, és külön hivatalban kívánjuk kezelni a gyógyszer és a gyógyászati segédeszközök ügyét, amelyekkel ma rengeteg probléma van.
Nem zárja ki a mi elképzelésünk a decentralizációt, nem zárja ki azt, hogy térségi regionális egységei legyenek az egyébként egységes egészségbiztosításnak. Mi úgy gondoljuk, hogy ez jó lesz az embereknek, hogy szociális biztonságot fog kínálni, és felkészültünk arra, hogy ezt a programot végrehajtsuk. Amit elmondtunk, azt tartjuk is, önálló törvénytervezetet fogunk benyújtani a parlament elé, amelyben ennek az általunk elkészített nemzeti társadalmi egészségbiztosításnak a lényegét leírjuk egy keretjogszabályban, és nagyon remélem és kérem is, hogy támogassák ezt az általunk beterjesztett törvénytervezetet.
Végül azt szeretném még elmondani, hogy javasoljuk - és ha ennek a parlamenti vitanapnak ez lesz a vége, akkor már nem dolgoztunk keveset, elértük a célunkat -, hogy ezt az ámokfutást, ami történik az egészségügyi ellátórendszer megújításakor, és amelynek most a legnagyobb paradigmát jelentő része következik, a versenybiztosítóknak az egészségbiztosításban történő bevezetése, és ezzel a rendszer privatizációja megkezdődik, vonják vissza, ezt ne terjesszék be most a parlament elé. Ezt a kérdést már lóhalálában nem lehet megtárgyalni és végigvinni a parlamenten. Azt gondolom, hogy akkora kérdésről, akkora tervezett lépésről van szó, aminek a megvitatásához idő kell, és amelyben meg kell hallgatni az embereket is, meg kell hallgatni a polgárokat, a civil szervezeteiket, a betegszervezeteiket.
(13.50)
Ne felejtsük el, hogy még a legutóbbi szociológiai felmérések szerint is az emberek 70-75 százaléka ragaszkodik a társadalombiztosításhoz, és egy ilyen nagy társadalmi szerződést ilyen nem létező támogatással, a társadalomnak az ilyen mértékű nem egyetértésével meglépni, azt gondolom, egy erőszakos cselekedet, aminek a következményei kiszámíthatatlanok, de legalábbis a szociális válság nagyon elképzelhető, aminek valószínűsíthető következménye lehet.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
