GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Miniszter Asszony! Kicsit zavarban vagyok, mert ugyan itt többször elhangzott már a vitában, hogy most nem az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény általános vitáján ülünk, de mégis olyan részletekbe menő vitát hallottam erről, hogy kicsit mintha megelőlegeznénk ezt a törvényjavaslati vitát. Ezért engedjék meg, hogy én visszatérjek az általános részhez, és valóban arról beszéljek, hogy mi, liberálisok miért tartjuk szükségesnek az egészségbiztosítás reformját.
Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem. “A társadalompolitika lehetséges és szükséges új intézményrendszerének legfontosabb és minden állampolgárt érintő alapja a biztosítótársaságoknak az a rendszere, amelyik az eddigi társadalombiztosítás üzleti alapokra helyezésével jöhet létre. Így lehet világossá tenni, hogy a nyugdíjak és a betegpénztári szolgáltatások nem az állam vagy a társadalom ajándékai, hanem a dolgozók és munkáltatóik megtakarításainak, a nyugdíjjáruléknak, a társadalombiztosítási járuléknak és a személyi jövedelemadó egy részének tőkésített hozadéka.”
Ez az idézet, ezek a mondatok 18 évvel ezelőtt, 1989-ben kerültek bele az SZDSZ Kék könyvébe, vagyis a rendszerváltás programjába. Ebből a programból nagyon sok minden megvalósult, de az egészségügy olyan terület maradt, amely számos fontos működési elvét tekintve a mai napig magában hordozza a szocializmus évtizedeit. A Fidesz korábban még ugyanezt gondolta. Abban az időben, amikor a legnagyobb ellenzéki párt vezető egészségpolitikusa még a Hazafias Népfrontot erősítette, a Fidesz az egészségügyben is teret akart engedni a versenynek és az államnál jobb minőséget létrehozó magáncégeknek.
Ma a Fidesz legfontosabb céljának azt tekinti, hogy a szocialista örökséget konzerválja, ezt kijelenthetjük. Szitkokat szór a versenyre, a magántőkére, a változásra. Ahogy a Hazafias Népfront nem kínált valódi választási lehetőséget az embereknek, éppúgy veszi el az emberektől a választási lehetőséget az egyetlen állami biztosító, amelyhez az ellenzék ragaszkodik. Pedig a választás lehetősége az egyik, ha nem a legfontosabb eleme annak a változtatásnak, amely most indul az egészségügyben. Nem akartunk egy pártot a politikában. Nem akartunk egy távközlési céget a kommunikációban, és nem akartunk egy áruházláncot a kereskedelemben. És mi, liberálisok nem akarunk egy egészségbiztosítót sem. Azért nem, mert jogunk van arra, hogy választhassunk. Ha több párt van, ha több távközlési cég van, ha több áruházlánc, akkor választhatunk, és ezek a szereplők mindent megtesznek azért, hogy őket válasszuk. Értünk, egyszerű emberekért versenyeznek a pártok vagy a piaci cégek, és mi azt mondjuk, hogy versenyezzenek értünk az egészségbiztosítók is.
Azt látjuk, hogy ahol ilyen verseny alakult ki, ott javul a minőség, ott javul az emberek ellátása, és az embereknek jobb lesz. Az új egészségügyi rendszerben minden magyar állampolgár találkozni fog a kérdéssel, hogy hol, kivel kívánja biztosíttatni a saját ellátását. Ezzel a kérdéssel, a kérdésben testet öltő választási lehetőséggel megfogalmazódik és kézzel foghatóvá válik az egyén személyes felelőssége a saját egészsége, a saját ellátása iránt. Többé nem mondhatjuk, hogy kiszolgáltatott játékszerei vagyunk a rendszernek, többé nem állíthatjuk, hogy nem tehetünk semmit a jobb ellátásunkért. Eszközt kapunk a kezünkbe, amellyel ha sokan és felelősséggel élünk, látványos változást érhetünk el az ellátás minőségében. Igenis mondhatjuk azt, hogy köszönjük, de az ilyen szintű ellátásból nem kérünk, az ilyen hozzáállásból nem kérünk, és mondhatjuk azt is, hogy abból a minőségből, abból a figyelemből és abból a szakértelemből, abból a felszereltségből pedig viszont igen, kérünk.
A szerződéseket a pénztárak kötik meg az ellátókkal. Az emberek elégedettsége az egyes ellátóintézményekkel nagyon erős szavazat a pénztáraknál arra, hogy kivel érdemes, mely szolgáltatóval érdemes és kivel nem érdemes szerződni. Nem kell hozzá sok idő, hogy a felkészült orvosok, a jobb kórházak sok beteget lássanak el, és sokkal jobb anyagi feltételek között dolgozhassanak, míg a rosszabb minőségűek működési feltételei romlani fognak.
(15.30)
Nem bonyolult belátni, a biztosítottak “szavazatai” akár a kérelmeikkel, akár a pénztár szerződésein keresztül nagyon gyorsan ki fogják váltani a szolgáltatói versenyt. A verseny fő területe pedig a betegek elégedettsége, azaz a gyorsabb, a figyelmesebb, a kényelmesebb és szakszerűbb ellátás, és ezzel együtt a gazdaságosabb, átláthatóbb üzemeltetés lesz.
Ez az a pont, tisztelt képviselőtársaim, ahol az új biztosítási rendszer egyértelműen kapcsolódik a népegészségügyhöz. Bár nem beszélünk róla, mindig elsősorban az állami programokat vesszük nagyító alá, a népegészségügy valójában közügy, sőt mindannyiunk személyes ügye; ugyanúgy a saját döntéseink, a saját felelősségünk területe, mint a pénztárválasztás. Magunk dönthetünk a saját életmódunkról, magunk dönthetünk az igénybe vett szűrőprogramokról, az egészségünkre fordított figyelmünkről. A népegészségügy nem a kormány kizárólagos feladata. A népegészségügy a legszélesebb értelemben vett közügy, s egyben alapvetően személyes ügyünk is.
Mint liberális politikus minek is örülhetnék jobban, mint egy olyan rendszer kialakításának, amelyik éppen ezért az egyéni felelősségvállalást, a tudatos, felnőtt döntést, a személyes és a közös ügyek látványos összefonódását jeleníti meg a társadalomban, amelynek működésével nemcsak fenntarthatóvá válik a költségvetés egyik legnagyobb alrendszere, nemcsak igazságosabbá és hatékonyabban működtethetővé válik az ellátórendszer, de az állampolgári öntudat is fejlődik.
Ezért tölt el értetlenséggel a Fidesz totális ellenállása. Nem értem, hogy miért rossz a Fidesz szerint, ha az emberek választhatnak a pénztárak, a kínált ellátások között. Miért jobb a Fidesz szerint az egyetlen telefonszolgáltató a versengő szolgáltatóknál? Miért jobb az egyetlen tévécsatorna a soknál? Miért jobb az egyetlen élelmiszerbolt a sokfélénél? Senki nem állította, hogy a versengő résztvevők tökéletesek lesznek. A telefonszolgáltatókat, a tévécsatornákat vagy a boltokat is mindig lehet jogos kritikával illetni, de elvitathatatlan, hogy ma jobb a telefonszolgáltatás, mint amíg csak a Matáv létezett, a televíziózás, amíg csak egy adást nézhettünk, vagy az élelmiszer-ellátottság, amíg csak a sarki közértbe mehettünk le vásárolni.
A magam és liberális politikustársaim nevében csak támogatni tudom, hogy az élet újabb területén élhetünk a választás lehetőségével, és egy újabb kérdésben tekint minket az állam felelős és felnőtt állampolgároknak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
