HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzük, mekkora költségei vannak egy biztosítóknak. Beugróval léphet a rendszerbe, aztán jön a tagtoborzás, az apparátus fizetése, az informatikai rendszer kiépítése, működtetése, és még a profitot is ki kell termelni. Mindennek a fedezetére szolgál az egészségügyi költségvetési pénz, ami a konvergenciaprogramban vállaltak szerint nem több, hanem évről évre kevesebb, mint eddig volt. Nemhogy informatika, de kockás papír sem kell, hogy kiszámolhassa valaki, a betegellátásra több vagy kevesebb pénz jut-e. Ha valaki azt gondolná, hogy a kórházak működésében annyi hatékonysági tartalék van, akkor nagyon téved. Ha azt gondolja, hogy az egészségügyi dolgozókról még több bőrt lehet lehúzni, az nem ismeri a mai magyar valóságot. Az állami irányítás alatt álló egységes társadalombiztosítás egy közösen létrehozott nemzeti kincs, amelynek megőrzése mindannyiunk felelőssége. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a rászorulókat még nehezebb helyzetbe hozó és a gyógyításból boltot fabrikáló felelőtlen tervek megvalósulhassanak.
Tisztelettel kérem szocialista képviselőtársaimat, gondolkodjanak el az elhangzottakon. Tegyék fel magukban a kérdést, hogy akarnak-e asszisztálni egy olyan világ kiteljesítéséhez, amit Ady Endre Az élet című versében csaknem száz éve már lefestett: “Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs. / Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, / Megvehető akármi ritka kincs. / Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak / Kufár lélekkel hasznot, üzletet, / Itt alkusznak, amott már áll a vásár, / A jelszó mindig: eladok, veszek...” (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
