DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban minden ellenzéki képviselő - a Fidesz, az MDF és a KDNP képviselői - a 2008. évre szóló törvény általános vitájának alkalmassága ellen foglalt állást.
Miért is történt ez? A 2008. évre szóló költségvetési törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy hazánknak az Európai Unió fejlettebb államaihoz történő felzárkózását segítse. A törvényjavaslatban szereplő államháztartási hiány mértéke 2008-ban továbbra is példátlanul magas, az Európai Unió 27 tagállamában a legnagyobb mértékű. A gazdasági növekedés a Magyarországgal együtt csatlakozó államok közül a leglassúbb, a munkanélküliségi ráta viszont meghaladja az uniós átlagot. Hazánk már 2007-ben sem teljesített egyetlen maastrichti kritériumot sem, és e tekintetben változás 2008-ban sem várható.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2008. év is, mint a 2006. évvel kezdődő kormányzati ciklus, az őszödi beszéd ára, mind közvetlenül, mind tágabb értelemben is, hiszen a valódi problémák igazából az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikájára vezethetők vissza. A valódi problémát azonban mégis az jelenti, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz kitörési pontot. Nem tudjuk, hogy miért vállal áldozatot a magyar lakosság, a magyar gazdasági szféra, a magyar államigazgatás. Nem látni koherens gazdaságpolitikai programot, több területen, a közigazgatásban, az egészségügyben vagy akár az oktatásban a 2007. évben elindított változások ellenére nem látszanak reformértékű eredmények, legfeljebb az, hogy az állami szolgáltatások színvonala csökken, volumene szűkülő, a lakosság számára többletterhet jelent.
A megszorító intézkedések bevétel-központúsága okán 2006 őszétől jelentős reálbércsökkenéssel kellett szembesülnie a lakosságnak, az elmúlt tizenegy évhez képest most először ilyen mértékben, a Bokros-csomag időszakát idéző reálbércsökkenés történt még ebben az évben. Ennek a visszapótlásával a kormány 2008-ban teljes mértékben adós marad, hiszen gyakorlatilag nem tervez ez a költségvetés ebben az évben érzékelhető reálbérjavulást.
Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy nem vagyunk túl a nehezén, bár a kormányzat egy évvel ezelőtt, a múlt évi költségvetés vitájakor az átmeneti megszorításokról beszélt, hogy azt követően majd egy jobb világ, egy kedvezőbb gazdasági környezet várja Magyarországot.
Az államháztartás oldaláról jövőre feszültségpontként fog jelentkezni az önkormányzatok gazdálkodása. Ez a feszültség ma még átláthatatlan mélységű, és kimenetele is teljesen bizonytalan. A törvényjavaslat alapján a központi költségvetési támogatás-hozzájárulás helyi önkormányzati bevételeken belüli aránya a 2006. évi 43,6 százalékról a következő évben 40,1 százalékra csökken, ami azt jelenti, hogy arányaiban 10 százalékos csökkenést szenved el ez a szféra, mint ahogy már az előző évben is ez megtörtént. Ezért mögé kell nézni, hogy melyek ezek a területek: az oktatás, a szociális ellátás, a legelesettebbekről való gondoskodás, a fogyatékkal élők nehéz helyzetének a fokozása, kulturális tevékenységekben, szolgáltatásokban való visszalépés és szociális gondoskodásban való általános megrövidülés.
Ezeket a kényszereket az önkormányzatok már most is a szolgáltatási színvonal szűkítésével, illetve működési hitelek növelésével oldották meg. Az ellátás színvonalának meglévő különbségei pedig még inkább fognak a fenntartó önkormányzatok költségvetési helyzetétől függeni, magyarul: a területi aránytalanságok is tovább fognak fokozódni az országban; a szegények még szegényebbek lesznek, a gazdagok még jobban fognak élni.
(10.50)
További kockázatot okoz a kormányzati körbe tartozó gazdálkodó szervezetek, illetve az állami garanciavállalás mellett felvett hitelek kapcsán az esetleges adósságátvállalások mértéke. Azt gondolom, itt közismerten a MÁV-ra és a Budapesti Közlekedési Vállalatra, a BKV-ra kell feltétlenül gondolnunk. Ráadásul itt az adatszolgáltatás körül még ma sem tisztázott ellentmondásokat látnak a képviselők, amikor ezeket az elemzéseket végzik.
Az utóbbi évek költségvetési törvényjavaslatainak visszatérő kritikájaként említhető a továbbiakban, hogy a dokumentumban nem szerepelnek a hosszú távú kötelezettségvállalások, a közvetett támogatások, illetve a középtávú tervezés szempontjából fontos, két évre kitekintő főbb előirányzatok főbb bemutatásai, amelyeket az Állami Számvevőszék ugyan külön kötetben - most először - a képviselők rendelkezésére bocsátott, de ez nem pótolja a kormányzatnak azt a kötelezettségét, amely az átlátható és a jövő tekintetében elemezhető szintű vizsgálatokra ad módot. Ezért azt kell mondanunk, hogy a 2008-at követő évek kilátásai legalább akkora kockázatot hordoznak, mint az előző, két-három évvel ezelőtti helyzet.
Ez a bizottsági vitában olyan módon is megjelent, mintha 2005-öt írtunk volna, ez volt az érzése a bizottsági tagoknak, hiszen: happy hangulat, minden rendben van, minden remekül megy, és egyébként is az ellenzék, igaz, hogy már öt éve nem kormányoz, de mindenért ő felel. Ez a hangulat tükröződött vissza, ez a teljes felelőtlenség, és láthatóan a folyamatokba történő újbóli visszazökkenés veszélye jelenik meg.
Az intézkedések fenntartása kapcsán, amelyeket 2006 nyarán hozott meg a kormányzat úgymond tűzoltó intézkedésekként, nyugodtan mondhatjuk, amit akkor is jeleztünk, hogy nem fogják meghozni a hosszú távú problémáinkra a megfelelő megoldást, sőt ezen intézkedések komoly veszélyt jelentenek, komoly áldozatot kívánnak meg, részben a gazdaság növekedésén és így a munkahelyek megszűnésén keresztül, másrészt pedig a szociális válság, a szociális leépülés következményeként. Ezért a romló üzleti környezet és a befektetések elmaradása már most is jelzi a helyzet tarthatatlanságát.
A 2008. évi törvényjavaslat során olyan alapkérdések maradnak továbbra is megválaszolatlanok, mint a hitelesség problémájának a megoldása, a felelősség kérdésköre, valamint annak a személyi konzekvenciái. Azt gondolom, alkalmat teremt ezt alátámasztani részben a 2006. évi állami számvevőszéki megállapításokból a kormányzat számára kötelező intézkedések parlamenti döntéshozatalba való illesztésének az elutasítása, amelyet mind a parlamenti többség, mind a kormány elutasít, hogy ez kötelező legyen a számára. Tehát az elmúlt évekhez hasonlóan megfogadjuk belőle, amit tudunk, amit meg nem, azt tovább görgetjük, és sajnálkozik a kormány, mintha ehhez semmi köze nem lenne.
Ugyanezt a megállapítást kell tennünk a közpénzügyi szabályozottsági hiányosságokkal kapcsolatban, mintha ez a mai MSZP vezette kormánytól független lenne, hiszen nagyon jól emlékszünk, hogy 2002 nyarán az első lépések között pont azt a költségvetési korlátozó tényezőt, amely a pótköltségvetés intézményét szabályozta, szüntette meg, számolta fel. És ehelyett nemhogy valami újabb, más korlátozást állított fel, hanem még ma is csak arról beszél - öt év után -, hogy majd valamit kell csinálni egyszer, valakinek, valahol, ha majd mindenki úgy gondolja. De ebben a 2008. évi költségvetésben egyáltalán nincs erre utaló nyom sincs, ezért annak az államháztartási egyensúlyt kézben tartó szabályozásnak a hiánya fennmarad 2008-ban is, amely az előző évek bajait okozta. Így a hitelesség problémájára ezen törvénytervezetnek még a megoldási szándékát sem érzékeljük.
A versenyképességi problémát sorolhatnám második súlyos problémaként, amely hosszú távon is gondja és problémája a költségvetésnek és az egész kormányzati gazdaságpolitikának, hiszen az adóterheken és a járulékterheken keresztül a magyar kis- és középvállalkozói szféra, amely a legnagyobb foglalkoztatója a magyar gazdaságnak, terhei továbbra sem mérséklődnek, és az élőmunkaterhek csökkenése sem történik meg. Ezen problémára a kormányzat gyakorlatilag nem válaszol, nem kívánja ezt a kérdést megoldani, még a szándékot sem látjuk ezen alapprobléma kezelésére.
A harmadik, amelyet az eurócéldátum kijelölése kapcsán lehetne megfogalmazni, ez a gazdaság egészének egy olyan igazodási pontot jelentene, ahol a gazdasági élet szereplői ehhez igazodva tudnának felkészülni arra az európai uniós pénzügyi csatlakozásra, amely az euró bevezetését jelentheti.
Jelenleg tény, hogy a magyar gazdaságpolitika, mint ahogy 2007-ben, úgy 2008-ban egyetlen kritériumát sem teljesíti a makrogazdasági számoknak, amelyek ennek a csatlakozásnak egyáltalán a realitását megfogalmazhatnák.
Mondatnánk, hogy haladunk valamerre, de ez az irány nem kifele, nem a megoldás irányába viszi, ezért is mondjuk azt, hogy az áldozatok hiábavalónak tűnnek, hiszen nem látjuk, hogy minek az érdekében történnek. Nemhogy mi mint képviselők, de a magyar gazdaság szereplői, a magyar lakosság sem érzékelheti ezt, ezért alapvetően egy önmaga problémája körül forgó megoldást hoz a 2008-as költségvetés, de semmilyen kitörést, semmilyen megoldási irányt, semmilyen jövőképet, semmilyen célrendszert nem fogalmaz meg.
Komoly kritikát élvez a költségvetés és a gazdaságpolitika azon problémája, amely a gazdasági növekedés megalapozását jelentő beruházási háttér hiányát jelzi. Negyedik problémaként - a hitelesség, a versenyképességi probléma, az eurócéldátum mellett - azon gazdaságfejlesztési program indításának a hiányát kell megállapítanunk, amely a beruházási oldalról, a gazdaság élénkítése oldaláról alátámaszthatja azt a gazdasági növekedést, amit egyébként 2009-re és 2010-re is szeretne a kormányzat előrejelezni, hiszen ezek a beruházások alapoznák meg a következő két-három év gazdasági növekedését.
Miután ezen kérdések megválaszolása nélkül nem várható hazánk gazdasági növekedésének jelentős felgyorsulása, a foglalkoztatottság számottevő növekedése és azon kritériumoknak, amelyek az euró bevezetését jelentik, való mielőbbi megfelelés, ezért ez a költségvetés nem szolgálja a magyar gazdaság kibontakozását, és egyáltalán a gazdasági eredményekből való részesedése bővülését a lakosság számára sem.
Valóban, ezen közpénzügyi szabályok kérdésére érdemes még visszatérnünk, hiszen a legfőbb kockázati tényezője a magyar gazdaságnak továbbra is a költségvetés teljesülése és a költségvetést követő adópolitika, illetve gazdaságpolitika formálódása, a költségvetés-politika formálása. Hiszen ez az állami túlköltekezésre vonatkozó önszabályozó mechanizmus hiányzik, sőt sok esetben láthattuk is az elmúlt évben, hogy még a valós jelzőrendszer, a valós adatokkal való tájékozottság hiányát is meg lehet állapítani, amely egyébként a ’88 előtti Magyarországot idézi.
Külön elemként érdemes megemlíteni azt, amire az Állami Számvevőszék is kitér az elemzésében, hogy a költségvetési túlköltekezés tényét még fokozza az, hogy a valóban rászorultaknak adott juttatásokkal, amelyekkel túlköltött az állam, nem a munkára való késztetést ösztönözte, hanem elsősorban a munkaerőpiacról való kimaradást, illetve nem az arra való belépését szolgálta, vagy a visszatérését oda inkább még akadályozta. Tehát ellenkező ösztönzést adott pont annak a tényezőnek, amely a gazdaság többlet hozzáadott értékét és nagyobb foglalkoztatását biztosította volna.
Tehát ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a költségvetés ráadásul munkaellenes, a dolgozó emberek ellenében működik. Tehát ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy nemhogy előre, hanem pont ellenkező irányba is halad: nemhogy kibontakozást hozna, hanem még mélyíti azt a válságot, amelyet az elmúlt évek szocialista kormányzása jelzett.
(11.00)
Ezért felvetődik továbbra is a szocialista kormány felelőssége és alkalmasságának a kérdése is, hiszen megoldást nem hoz sem a magyar államháztartás egyensúlyának javulása tekintetében tartósan, annak megbontásának a feltételei ma is fennállnak. A vizsgált időszakban a jövőt tekintve visszatérhet az a ciklikusság, amelyben egy év megszorítás után az “egyet hátra, egyet előre” mozgás fog megtörténni a gazdaságpolitika egészét tekintve. Azt gondolom, ennek egyik fontos jelzése, ha akár csak az ez évi makroszámok tekintetében a gazdaságra jellemző és a lakosságot és a gazdaságot is veszélyeztető inflációs tendenciát nézzük. Hiszen felpörgött az infláció, és nemhogy a 2007-es terv 6,2 százalékon teljesülne, hanem ezt messze meghaladóan mintegy 1,5 százalékkal, 7,5-7,8 százalék körül várható, és a 2008-ban jelzett 4,7 százalékos infláció teljesülése is ettől a perctől fogva bizonytalanná válhat, csak gondoljunk az ez évi várható további energia- és élelmiszerár-emelések jövő évre való átgyűrűző hatására.
Az ország eladósodási mutatója sem javul 2008-ban, a nemzeti jövedelem arányában nő, a 65,6 százalékos 2007-es várható számhoz képest a terv 66,1 százalékot mutat. A beruházások megalapozásáról gyakran az a vélemény, és a bizottságban is többségi véleményként sokszor felvetődik a szocialista frakció képviselői részéről, hogy majd az EU-s támogatások meghozzák azt a többletlehetőséget, amely a beruházásokat gyorsíthatja. Mondhatnánk nyugodtan, hogy az MSZP titkos csodafegyverként emlegeti - amikor már minden szakmai érv hiányzik - a magyar gazdaság számára, hogy majd amikor az európai uniós beruházási források megjelennek, akkor ez a leszakadás helyett felzárkózási pályát fog tudni hozni. Erre a válaszra ma igazából nyugodtan állíthatjuk, hogy a mai helyzetben ez vitatható, sok tekintetben az európai uniós források felhasználásának szerkezete is megkérdőjelezhető. De itt kell megemlíteni az eljárási renddel kapcsolatos anomáliákat is, hiszen tényszerűen az uniós támogatások döntő részét 2007-re magához vonta a kormány, senkit sem kíván ebben a kérdésben döntésközelbe engedni, tehát önmaga kíván ezen források felett rendelkezni.
Talán érdemes kitekintenünk most már a további bizottságok egy-egy részterületeihez illeszkedő vélemények megfogalmazására is. Általában elmondható, hogy a költségvetésben vagy stagnáló, vagy pedig a kiadási oldalon csökkenő számokat fogalmaz meg a kormányzat. Viszont azt előzetesen az alkotmányügyi bizottság is megállapította, hogy a központi közigazgatásban is ugyan érződnek megszorító hatások, de az önkormányzatok jóval nagyobb terhet vállalnak - aránytalanul - ezen gazdaságpolitikai program terheiből. Tehát nemcsak területi aránytalanságok vannak, hanem a különböző költségvetési fejezetek között is aránytalanul nagy terhek terhelődnek az oktatási, a szociális ellátási, az egészségügyi ellátási, az elesettekről és a hátrányos helyzetűekről gondoskodó szektorokra, rovásukra a központi költségvetés kedvező pozíciókhoz, többletbérekhez, többletlétszámokhoz és többlet beruházási erőforrásokhoz juthat. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatalban viszont több mint egymilliárd forinttal nő a személyi juttatásokra fordított összeg, új államtitkárok kinevezésére kerül sor, tárca nélküli miniszterek szervezeteinek létrehozásával függnek össze - az indokolás szerint is - ezen többletkiadások. Tehát az az állítás, hogy a kormány magán kezdi a megszorításokat - lehet, hogy kezdte, de utána a folytatásban már áthárítja más szférára, önmaga pedig újból a költekezés irányában indult el. S nagyon komoly, úgynevezett propagandára fordított költségeket lehet továbbra is megállapítani ebben a fejezetben.
Nézzük a következő fejezetet, az egészségügyet! Azt gondolom, nyugodtan elsők közé lehet sorolni az egészségügy körül levő feszültségeket és problémákat, hiszen az egészségügyi bizottság megállapította, hogy 2008-ban is folytatódik a forráskivonás az ágazatból, amely az úgynevezett egészségügyi reformmal együtt több területen már a rendszer működését és a betegek gyógyulását is veszélyezteti. Tovább folytatódik az ÁNTSZ, a tisztiorvosi szolgálat szétverése, leépítése; a támogatási előirányzat az idei évhez képest mintegy 5 százalékkal tovább csökken, viszont a gyógyító-megelőző országos szakintézeteknél már 30 százalékos a csökkenés.
Csökken az egészségügyi alap kiadási előirányzatának reálértéke is, és a járó- és fekvőbeteg-szakellátás rendelkezésére álló kiadási lehetőségek is az inflációnál kisebb mértékben nőnek, tehát reálérték-csökkenéssel kell számolni. A gyógyszerkasszára is külön kitér a bizottság, amely ugyan aztán megállapítja, hogy a pénzügyi stabilizálódás megtörténik 2008-ban, de ennek az ára a lakossági gyógyszerterhek és a gyógyszerárak jelentős emelkedése, amellyel végül is közvetlenül az áron keresztül megfizetett lakossági terhek nőnek.
A 2009-2011-es tervezési irányszámok sem mutatnak javulást az egészségügy tekintetében, és az elemzés kimutatja, hogy 2007-2009 között várhatóan az egészségügyi kiadások három év alatt 250-270 milliárdos forráskivonást jelentenek, ennyivel lesz forráshiányos ez az ágazat, és ez az Állami Számvevőszék megállapításában is megjelenik, amely szerint az intézkedések az elmúlt időszakban növelték a lakosság és különösképpen a betegek terheit. A kilátások azt mutatják - a bizottság kisebbségének megállapítása szerint -, hogy folytatódik ez a tendencia a következő években is.
Az európai uniós ügyekkel kapcsolatosan a bizottság az általam már korábban elmondott szerkezeti problémákon túl az alkotmányellenes helyzetet veti fel a szabályozatlanság és az átláthatatlanság tekintetében, illetve az átláthatóság felelősségmegosztása tekintetében, hiszen a bizottság megállapítja, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter nem kívánja felvállalni a felelősséget az uniós források szabályszerű és hatékony elköltése mellett.
Az Állami Számvevőszéknek ezzel kapcsolatban azt a megállapítását tudom idézni, amely szerint az előirányzatok felhasználásának a közvetlen ellenőrizhetősége az alkotmányban rögzített módon nem tud érvényesülni. Az előirányzatok felhasználásának és az arra vonatkozó szabályozás jogának a fentiek szerinti szétválasztása nincs összhangban az államháztartásról szóló törvény rendelkezéseivel és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokkal.
Az európai uniós bizottság is az önkormányzati helyzet és az önkormányzati szolgáltatások kockázatáról és helyzetének súlyosbodásáról szól. Megállapítják, hogy ezen belül az európai uniós források és az önerőalap felhasználása szabályozásának a változása is rontja az önkormányzatok pályázati lehetőségeit, az európai forrásokhoz való hozzájutás esélyét. Külön említi - bár erről majd a mezőgazdasági bizottság is szól - az úgynevezett top up, a kiegészítő nemzeti támogatások problémáját, amely továbbra sem önálló törvényi soron jelenik meg, hanem a folyó kiadások és a jövedelemtámogatások között szerepel, és több támogatási jogcímmel összevonva.
(11.10)
Ez a tervezési gyakorlat nem felel meg a Pénzügyminisztérium tervezési köriratában foglaltaknak, amely 2004 óta minden évben előírja, hogy a top up előirányzatát külön törvényi soron kell terveznie. Így 2008-ban továbbra is sérül ezen kiadások átláthatósága. A Pénzügyminisztérium láthatóan bizonyos tárcáknál egyszerűen képtelen a szabályok betartatására. Ez a legutóbbi pénzügyminiszteri nyilatkozatból is kiderült, hogy ő csak a saját tárcája 2006. évi költségvetésének betartásáról tudott nyilatkozni, és azt mondta, hogy a többi tárcával kapcsolatban nem érez, vagy legalábbis nem fogalmazta meg azt a felelősséget, amely egyébként egy pénzügyminisztertől mint a költségvetés benyújtásáért, illetve végrehajtásáért felelős tárca vezetőjétől elvárható. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormányzat felelősségének tisztázatlansága, ez a zavaros helyzet nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar költségvetés folyamatosan ilyen gyenge lábakon áll, és az Állami Számvevőszéknek évről évre a szabályok be nem tartásáról kell megtennie megállapításait.
A következő, egészségügy utáni súlyos terület, amelyet a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság fogalmazott meg. Ki kell emelnünk azt, hogy a foglalkoztatottak száma és a munkanélküliségi ráta gyakorlatilag nem mozdul el az ez évi helyzethez képest, nem következik be pozitív változás ebben az évben sem. Ráadásul a passzív kiadásokon belül az álláskeresési támogatások összege meghaladja a 103 milliárd forintot, ami magasabb a tavalyi kiadásoknál. Erre is utalva jeleztem az elején, hogy általában megállapítható, hogy nem tud a kormányzat megfelelő eszközöket mozgósítani a foglalkoztatás javulása érdekében. Mintha nem is ez lenne igazából a cél, hanem csak a mai helyzet kezelésére szorítkozik. Ezt talán még inkább alátámasztja, hogy az aktív támogatásokra, a szakképzési, felnőttképzési támogatásokra az össztámogatások 45 százalékát tervezi csupán fordítani az előirányzat, miközben ez alapozná meg az elhelyezkedés esélyének növekedését és annak a háttérnek a megteremtését, amely a mai helyzet lényeges javulását eredményezné.
A Munkaerő-piaci Alapról szólva, összegezve a bizottság azt mondja, hogy az eredeti céltól eltérően az alap nem a munkahelyteremtésre, illetve a foglalkoztatás növelését szolgáló aktív eszközökre tervezi a kiadások meghatározó részét, hanem a munkanélküliek ellátására, illetve a szociális ellátórendszer működtetésére, rezsijére fordítják a kiadások nagy részét, 65 százalékát. Kevés a pénz, és még csak nem is arra fordítják, amire szükség volna a munka világában, a foglalkoztatás javításában.
A gazdasági és informatikai bizottság a 2008-as költségvetésről sommásan úgy fogalmaz, hogy az teljesen ellentétben áll az MSZP kormányprogramjával. Valóban, ha számba vesszük, hogy a 2006 áprilisa előtti időszakban milyen javaslatok, elképzelések voltak, azoktól homlokegyenest eltérő megoldást választott a kormányzat. A bizottság kisebbsége szerint a tárca az egyetlen jól működő, a szakma által is elismert programját is megfojtja azzal, hogy a Széchenyi-kártyához kapcsolódó kamattámogatást megszünteti. Azt gondolom, ez elég sommás és egyértelmű értékítélet a tárca munkájával kapcsolatban.
Megpróbálok néhány olyan bizottságot is számba venni, amelyek a szolidaritás és a gondoskodás tekintetében meghatározók. Azt gondolom, itt az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi - Fidesz, MDF, KDNP - álláspontját érdemes idéznem. A szociális ágazat és ezen belül is a szociális feladatokat ellátó önkormányzat normatívái, de a civil és az egyházi normatívák tekintetében is reálérték-csökkenést kell megállapítani 2008-ra vonatkozóan is, amelynek mértéke 4 és 6 százalék között állapítható meg. Ez az előző évhez képest is csökkenés, és ha a 2005. évi tényleges támogatásokhoz viszonyítjuk a normatívák összegét, az 25 százalékos, tehát a szociális ellátásból minden negyedik forint kikerül 2008-ban a 2005. évi támogatáshoz képest.
Ezért is mondjuk, hogy a legjelentősebb visszalépés a legszegényebbek, a legrászorultabbak tekintetében történik meg, így a szociális ágazaton belül, tovább részletezve, mind a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás értékvesztése eléri az 50 százalékot, tehát minden második forint kikerül ebből a rendszerből 2005-höz képest, illetve a támogató szolgáltatásoké is 22 százalékkal csökken 2005-höz képest. A közösségi ellátásoknál pedig 2005-höz képest 15 százalékkal csökken nominálisan az éves normatíva, amely reálértékben szintén a 25 százalék körül értékelhető. A bentlakásos intézmények normatívái reálértékben 2007 után 2008-ban szintén csökkennek, ez a 4-5, egyes területeken a 6 százalékot is eléri, illetve olyan szakmai prioritást jelentő alapellátásoknál is, mint az idősek nappali ellátása vagy a hajléktalan-, vagy éppen a fogyatékosellátó szolgáltatásoknál, 35 százalékos a 2005-höz képesti reálérték-csökkenés. A közgyógyellátás keretösszege szintén egy nagyon rászorulti kört érint, változatlanul nem emelkedik, ugyanolyan mértékű marad, mint az előző évben, 12 ezer forint/hó. Miközben az áremelkedés mértéke messze az inflációt meghaladó ebben a szférában is.
Külön súlyos változást jelent, hogy a lakossági energiaköltségekhez kiemelt előirányzat 30 százalékkal csökken a múlt évi tényhez képest, a 112 milliárd forintos előirányzattal szemben 81 milliárdot tervez a kormányzat, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a lakossági elektromos áram díja 30 százalékkal, a gázszolgáltatás várhatóan 15 százalékkal emelkedik, ezt prognosztizálják, akkor ez mutatja, hogy reálértékben közel felét fogja érni ez a támogatási mérték. A szociális étkeztetés terén szintén a reálérték 10 százalékos támogatáscsökkenését prognosztizálja a bizottság fideszes kisebbsége.
A kulturális bizottság szerint tulajdonképpen nincs egyetlenegy pozitív szó, amit el lehetne mondani ezen sorok tekintetében. Hiszen nagyon drasztikus visszalépés történik a kultúra szinte minden területén. Ez 2003 óta folyamatosan így jelenik meg, és csak a PR-céloknál és egyéb önreklámozó költségeknél látszik továbbra is vagy szinten tartás, vagy növekedés, de magukban az ellátórendszerekben, így az országos, de a megyei szintű kulturális intézményeknél is jelentős leépülés indult el, amelyet gyakorlatilag a költségvetés előír, előirányoz, kényszerít ki. Specialitás, hogy a megyei önkormányzatok tekintetében, miután semmilyen további forrást nem biztosít a kormányzat a normatíva fölött, és miután ezen területen eddig is csak mintegy 50 százalékban volt kormányzati felelősségvállalás, így jelentős visszavonulásra kényszerültek a megyei önkormányzatok kulturális szolgáltatásaik, kulturális intézményeik tekintetében.
Az oktatást szeretném még itt kiemelni, hiszen az ágazati költségvetés a bizottság kisebbsége szerint 2004-től fogva több év nominális stagnálása után lefelé tart, és a 2001-ig tartó tervezésből látható, hogy az ígéretek ellenére folytatódik az oktatási támogatások értékvesztése, eközben a feladatok mennyisége változatlan, a versenyképesség tennivalói pedig reménytelenül feltorlódnak.
(11.20)
A 2008. évi normatíva-hozzájárulásnál a kormányzat kivonulása 26,4 milliárddal nominálisan kevesebb. Ehhez a pedagógusóraszám-emelésből adódó korrekció és megtakarítás a kormányzat számára 34 milliárd forintos csökkenést jelent. Együttesen tehát 60 milliárdos közoktatási központi költségvetési forráskivonás található meg, amely aztán az önkormányzatoknál és az iskoláknál jelenik meg igazán nagy feszültségforrásként.
Záró gondolatként engedjenek meg néhány összegző mondatot! Először én is meg szeretném köszönni az Állami Számvevőszék munkáját a kisebbségi bizottsági tagok nevében is, hiszen az ő elemzésük nélkül nagyon nehéz lenne mértékadó, átfogó képet adni. Továbbra is azt kell mondanunk, hogy az Állami Számvevőszék jó néhány tétel tekintetében nem tudta azt az elemző munkát elvégezni, amellyel igazán teljes körű képet kapnánk, ezért igényt tartunk majd az Állami Számvevőszék további munkájára; itt különösen azokon a legkritikusabb területeken, amelyeken látszik, hogy forráshiány van betervezve, miközben a feladatok pedig megjönnek. Ez az önkormányzati és szolgáltatási szférában egyértelműen megállapítható, hogy egy olyan aránytalanságot épített be a teherviselésbe a kormányzat, amit akár az önkormányzatiság lejáratásának is nevezhetünk. Ez a törekvés olvasható ki, ezért tiszta, átlátható értékítéletre és elemzésre van szükség. Másrészről az oktatás területén látjuk azt, ami ugyanilyen aránytalan teherviselést helyez a közoktatás területére, és további intézmények megszűnését, elbocsátásokat és még nagyobb osztálylétszámok kialakítását írja elő ellátó területenként.
A költségvetés a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság költségvetése, összegezhetnénk, hiszen tartósan magas terhek és elvonások növekvő létbizonytalanságot okoznak a társadalom túlnyomó részében. A családok eladósodása felgyorsul, a munkavállalók álláshoz jutása is nehezebbé válik. A hazai vállalkozások létbizonytalansága fokozódik. Az állam a magas költségvetési hiány és a nagymértékű eladósodás miatt elszívja a forrásokat a gazdaság szereplői elől, rátelepszik a gazdaságra, csökkenti a munkahelyteremtő vállalkozások, valamint az ország versenyképességét. Tehát a 2008. évi költségvetés világossá teszi: nem vagyunk túl a nehezén. Az uniós viszonylatban is rendkívül magas elvonások továbbra is megmaradnak, az ország eladósodása, mint ahogy jeleztem, tovább nő.
A 2008. évi költségvetés munkaellenes, akadályozza a munkahelyteremtést, mert továbbra is kiugróan magas munkaterhekkel sújtja a vállalkozásokat és a munkavállalókat. Ennek következtében 2008-ban is több százezer ember marad munka nélkül, és a pályakezdő fiatalok munkaesélyei sem javulnak.
Ez a költségvetés bünteti az időseket, a nyugdíjasokat is, mert aki jövőre megy nyugdíjba, egyhavi nyugdíjjal kevesebbet kap.
A 2008. évi költségvetés fenntartja a leszakadásunkat a régiós versenytársainkhoz képest. Az ország teljesítménye rosszabb, mint versenytársainké, és ez a további leszakadást erősíti.
Tehát megállapíthatjuk, hogy továbbra is áll a magyar gazdaság vonata az alagútban, nem kifelé tart ebből az alagútból, hanem az utasok ülnek a sötétben, és várják, hogy majd valamikor elindul. Nincs lényegi változás, kibontakozás 2008-ban sem, ezért a kisebbségben maradt Fidesz, MDF, KDNP képviselői a költségvetési bizottságban nem tudják támogatni a törvényjavaslatot és ezt a fajta koncepciót sem.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
