DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a benyújtott és a 2008-as évre vonatkozó törvényjavaslat elemzésére térnék ki, engedjenek meg nekem néhány bevezető mondatot általában a költségvetési vitákról. Legszívesebben azt mondanám, hogy a mai nap az ország Háza ünnepbe öltözött, vagy ünnepbe kellett volna hogy öltözzék, hiszen egy parlamentáris demokráciában talán a legfontosabb törvény, amelyet egy parlament tárgyalhat, az alkotmány és a mellé kapcsolódó törvények mellett, a költségvetési törvény, hiszen egy parlamentáris demokráciában, amikor már nem az állam ellenőrzi a polgárokat, hanem fordítva, a polgár ellenőrzi az államot, az államnak van egy óriási lehetősége. Ez pedig az, hogy hogyan költi el az állampolgárok és a vállalkozók által beszedett adókat. Ezért gondolom azt, hogy a költségvetési törvény talán a legfontosabb törvény, amelyet egy Országgyűlés évente tárgyal. Kívánom azt a Háznak, hogy az ennek megfelelő méltósággal folytassa le ezt a vitát.
A második megjegyzésem, hogy egyetértek a korábban szólt kormánypárti, sőt ellenzéki képviselőkkel is, akik azt mondják, hogy a költségvetési törvény nem pusztán számok halmaza. Nem pusztán számok halmaza, hanem ki kell hogy fejezze az adott ország, jelesül nyilván a kormányzat gazdaságpolitikáját. Én fogok erről beszélni részleteiben is, most azonban csak két elemre hívnám fel a figyelmet. Az első: tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy a költségvetés mennyire tiszteli az adófizetők által befizetett adóforintokat. A második kérdés, amit érdemes megvizsgálni, hogy a költségvetés kiadásainak belső struktúrája, a belső arányok milyen prioritásokat tartalmaznak, milyen prioritást fejeznek ki az érintett kormány gazdaságpolitikai tükrében.
Harmadrészt arra az - elnézést kérek - elemi osztályba tartozó vagy általános iskolába tartozó követelményre hívnám fel a figyelmet, hogy értjük a költségvetés lényegét, amely abban foglalható össze, hogy az állam azt a pénzt tudja elkölteni, amelyet korábban az adófizetőktől beszedett. Ebben a vonatkozásban az állam költségvetése egy jottányit nem tér el a családok költségvetésétől, mondhatnám, hogy elnök úr költségvetésétől, az itt ülő képviselők családi költségvetésétől és azoknak a költségvetésétől, akik most a televízió kameráin keresztül figyelik ezt a vitát itt a Házban. Nem tér el a költségvetésünk az ő költségvetésüktől.
(12.50)
Ha bármelyik család növelni akarja a kiadásait, akkor ehhez a bevételeit is növelnie kell tudni. Egy újabb állás? Egy második, egy harmadik foglalkozás, amelyik növeli a bevételeket? Igen, abból lehet finanszírozni a kiadásokat. De ha a jövedelmek nem nőnek, hanem adott esetben csökkennek, akkor nincs az a család, amelyik a jövedelem csökkenésével egyidejűleg képes lenne vagy akár akarná a növekvő kiadásokat finanszírozni, hacsak nem akar eladósodni. De, tisztelt képviselőtársaim, hol van az a család, amelyik szívesen adósodna el? Ahogy önök sincsenek ezzel így, ugyanúgy - azt hiszem, ebben egyetérthetünk - a költségvetésnek sem szabad eladósodnia.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert mintegy két héttel ezelőtt, amikor elkezdődött az adótörvények vitája a Magyar Országgyűlésben, leginkább ellenzéki képviselőtársaim, egyik a másik után állt föl, és mondta azt, hogy tessék csökkenteni az adókat. Egyetértünk velük? Hát persze, mi sem könnyebb, mint ezzel egyetérteni! De mit mondtak ezzel ellenzéki képviselőtársaink? Azt mondták, hogy csökkentsük a költségvetés bevételeit. És én már abban a vitában elmondtam, hogy elnök úr vagy bárki fogja le annak a képviselőnek a kezét, aki egyik héten a költségvetés bevételeinek a csökkentéséről szónokol, majd két hét elteltével pedig minden egyes tétel esetében a költségvetés növekedését akarja elérni, majd még azt is hozzáteszi, hogy nehogy a költségvetés hiánya növekedjen.
Végighallgattam Varga képviselő urat, valamivel szolidabban, mint elődje, Domokos képviselő úr, aki negyvenperces beszédében hosszasan sorolta azokat a tételeket, ahol azt mondta, hogy csökkennek a költségvetés kiadásai. De ugyanennek a pártnak a képviselői mondták azt, hogy csökkenjenek a bevételek is. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan van ez? Hogyan lehet egyszerre a bevételek csökkentését követelni, ugyanakkor a kiadások növekedéséért sírni, harmadrészt azt mondani, hogy ne növekedjék a költségvetés hiánya? Megmondom: sehogyan nem lehet. A szám nagy úr, a matematika is nagy úr, csak azt tudja az állam elkölteni, amit előtte beszedett, egy jottányival sem többet, ha nem akarunk eladósodni. És legalább ebben legyenek képesek a parlamenti pártok egyetérteni!
Ebből következik az a bevezető megjegyzésem még, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetés nem egy varázspálca. Ha valaki, aki ezt a vitát figyeli, és elhiszi azoknak a szónokoknak, azoknak a pártoknak, amelyek azt mondják, hogy tessék a bevételeket csökkenteni, a kiadásokat pedig növelni, akik azt gondolják, hogy ez egy helyes irány, azok ne támogassanak bennünket, támogassák nyugodtan azokat, akik ezt hirdetik. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Kovács Pisti!) Én azoknak a támogatására vágyom, akik elfogadják azt az alapvető tételt, hogy a költségvetésnek ésszerűnek kell lennie, vagyis ha a bevételeket csökkenteni akarjuk, akkor el kell fogadni, hogy csökkentjük a kiadásokat is, és feltétlenül szükséges az, hogy a költségvetés, akárcsak a családi háztartások, ne adósodjanak el. Ezért nagyon kérem önöket, elnök urat, képviselőtársaimat, azokat, akik figyelik ezt a vitát, az ilyen típusú szirénhangokra ne hallgassanak, vagy ne üljenek fel nekik.
A következő megjegyzésem, ha tetszik, egy válasz Varga képviselő úr szónoklatára, aki hosszasan beszélt arról, hogy kinek a felelőssége, ami itt előállt. Megmondom őszintén, szeretnék szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a parlamenti vita nem szól másról, mint hogy áttoljuk a felelősséget valaki másra. Én úgy látom, hogy igen. A jelenlegi kormánykoalíciónak, ezen belül még a Szabad Demokraták Szövetségének is megvan a maga felelőssége (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiból.), abban, hogy az elmúlt időszakban a költségvetés elszállt. Mint ahogy látom, nem akkora mértékben, a felelősségét a mai ellenzéknek is. Nem csak azért, hogy amikor kormányon voltak - ne feledkezzünk el a kétéves költségvetésekről! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bizony!) -, kormányzásuk második felében bizony megkezdődött a költségvetés, ahogy mondani szokás, elszállása, és ne felejtsék el azt sem, hogy önök azok, akik akár itt a parlamentben vagy parlamenten kívüli eszközökkel nyomás alatt tartják a kormányt arra nézve, hogy kiadásait növelje, ha tetszik, ész nélkül is. Ez történik ebben a vitában is. Azt kérem önöktől, hogy ezt ne tegyék, hanem értelmes keretek között folytassuk ezt a vitát.
Mindezek előrebocsátása mellett azt tudom önöknek mondani, a szabad demokraták álláspontja az, hogy a korábban hangoztatott szigorú költségvetés helyett egy ésszerű költségvetést fogadjunk el, egy olyan ésszerű költségvetést, amely az eddigiekben beszélt általános elveknek eleget tesz, és nem szirénhangok után szalad. A Szabad Demokraták Szövetsége 11 pontban foglalta össze a költségvetéssel kapcsolatos álláspontját, és ezt szeretném önökkel ismertetni.
Elsőként azt szeretném mondani - a bevezetőmben hangoztatottakkal összhangban -, hogy a 2008. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat az államháztartás egyensúlyának helyreállítását az elfogadott konvergenciaprogram keretei között megcélzó valóban gazdaságpolitikai program. A javaslat szakít a korábbi évek gyakorlatával, és nem csak az elmúlt néhány évről van szó, ha tetszik, 17 év gyakorlatával, tartózkodik a bevételek túlbecslésétől és a kiadások alulbecslésétől, ezért a teljesülés kockázatait is figyelembe véve óvatosságot és körültekintést tükröz. Ha nem egy ilyen bolond világban élnénk, ahol a politikai vitákat csak a szembenállás jellemzi, legszívesebben azt mondanám, ha nem értenének félre, hogy ez egy jó konzervatív költségvetés. Abban az értelemben hangsúlyozom ezt a szót, hogy meggyőződésem szerint a jó liberális gazdaságpolitika pénzügyekben igenis konzervatív. Ennek mindenfajta ideológiai áthallásai nélkül, remélem, nem értik félre szavaimat, igen, ez egy jó konzervatív költségvetési törvényjavaslat. A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért a költségvetési javaslat alapvető irányával, az egyensúly helyreállítására való törekvéssel és a javaslat mögött meghúzódó társadalompolitikai törekvésekkel egyetért és támogatja mindazt.
A második pont: érdemes beszélni arról, hogy megint csak ebben a belpolitikai vitáktól terhes közegben arról is beszéljünk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége-Magyar Liberális Párt miért is vállalta ezt a kormánykoalíciót. Azért vállalta a részvételt, hogy ismét fenntartható és egyensúlytartó pályára állítsuk Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődését, és ehhez elengedhetetlen az adófizetők pénzének tisztelete és a megcsontosodott, pénzpazarló közintézmények átfogó átalakítása. A liberálisok az adófizetők megbecsülésén és a közpénzek ellenőrizhető, értéket teremtő felhasználásán alapuló költségvetést támogatnak, és ilyen elvek mentén kijelölt gazdaságpolitikai pályát tartanak szükségesnek.
A fenntartható fejlődés gazdaságpolitikájához pedig elengedhetetlen az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, és azt javaslom, hogy ennek során a hatályos törvényi kötelezettségekből induljunk ki. Ebbe beleértem az Európai Unió által elfogadott és uniós tagországgá válásunk óta a magyar jogrend részét képező konvergenciaprogramot is, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hagyjuk ezt a “Brüsszel egyenlő korábbi Moszkva” vitát, mert ez a számunkra megfogalmazott követelmény olyan országokból jött, amelyek igenis sikeresek, tehát érdemes a tapasztalatukat figyelembe venni. De ilyen hatályos törvényi kötelezettség az idei költségvetési törvényben a maastrichti elsődleges egyenleg mutatóira vonatkozó követelmény is. Azért szeretném ezt aláhúzni, mert az idei költségvetési törvény ebben a vonatkozásban jövőre egyensúlyi elsődleges egyenleget ír elő, ami másként fogalmazva azt jelenti, hogy az államadósság kamatterhein kívüli kiadások összege nem haladhatja meg a bevételeket.
Azt mondja képviselőtársam, aki időközben elhagyta a termet, hogy a konvergenciaprogram nincsen kőbe vésve. Én pedig azt mondom, hogy a konvergenciaprogram talán nincsen kőbe vésve, de legyen kőbe vésve.
(13.00)
Remélem, mindannyian hallják, hogy amikor a Fidesz vezérszónoka azt mondja, hogy a konvergenciaprogram nincsen kőbe vésve, ezen azt érti, hogy tessék lazítani, tessék azon lazítani, tessék nagyobb hiányt produkálni. Ha a kormány eleget tenne ennek az óhajnak, akkor holnapután felállnának, hogy tessék, megint nő a hiány, micsoda felelőtlen gazdaságpolitika ez.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány gazdaságpolitikája felelős, a konvergenciaprogram fellazítására irányuló törekvések pedig felelőtlenek. Ebben az összefüggésben hadd beszéljek arról is, hogy a kormány által a törvényhez október 12-én benyújtott törvénymódosítási javaslat is törölni kívánja a 2009-es és 2010-es évek vonatkozásában az elsődleges egyenlegre vonatkozó követelményeket. Mi pedig azt javasoljuk, hogy ne tegye. Elfogadjuk, hogy ha 2009-ben a 0,9 százalék helyett 0,6 százalékos vagy 2010-ben az 1,1 százalék helyett 0,8 százalékos elsődleges többlet követelményt jelentene az új törvény, akkor ez nem jelent önmagában egy tragédiát, de megfordítom, ha ez nem jelent önmagában tragédiát, akkor különösebb vagy érzékelhető haszonnal sem jár, és akkor azt javaslom, hogy fogadjuk meg Varga frakcióvezető-helyettes úr, képviselő úr javaslatát, hogy a hitelességre figyeljünk oda. Ha ez a kormány vagy ez az Országgyűlés elhatározta, hogy nemcsak a mögöttünk álló évben, nemcsak az előttünk lévő évben, hanem egy meghatározott időintervallum tekintetében is kötjük magunkat a konvergenciaprogramhoz, akkor a hitelességünket ne veszélyeztessük azzal, hogy ezen módosítani kívánunk. Ha módosítunk, annak nagyobb nyertesei nem lesznek. De ha a pénzvilág meghallja azt, hogy lám-lám, Magyarország megint igyekszik kibújni a vállalásai alól, akkor annak az addicionális, pótlólagos hátrányai óriásiak lehetnek. Én azt javaslom, hogy ezt lehetőleg kerüljük el.
A harmadik pontban egy nagy dicséretet szeretnék megfogalmazni a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ugyanis az előttünk fekvő törvényjavaslat igen helyesen megőrzi a lakosság legrászorulóbb rétegeinek, így a sokgyerekes családoknak, időseknek, a szociális segélyből élőknek az életszínvonalát, sőt egyes csoportok tekintetében szerény mértékben bár, de javítja is azt.
A Szabad Demokraták Szövetsége helyesli ezt a célkitűzést és a végrehajtáshoz vezető módokat, sőt egyes területeken - erre vissza fogok térni a későbbiekben - növelni is kívánjuk a családi pótlék összegét. Örömmel nyugtázzuk tehát az államháztartás jóléti kiadásainak ilyen értelemben vett, reálértékben is kimutatható növekedését, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem megy szemben azzal a meggyőződésünkkel, hogy minderre csak felelősségteljes és kiszámítható költségvetési gazdálkodás mellett nyílhat lehetőség.
A négyes pont: sokat beszéltek erről a képviselőtársaim, hogy vajon a stabilizációs csomag mennyit ártott a gazdasági növekedésnek. De hát, legyünk őszinték: mindannyian tudjuk, merthogy erre számos történelmi tapasztalat van a világ számos országában, hogy ott, ahol a gazdaság stabilizációjára kerül sor, bizony a gazdasági növekedés megcsappan, és hogy nem tudtuk elérni a korábbi években megszokott 4 százalékos ütemet, ez várható volt.
Mégis azt javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ha már a kormánykoalíció politikusainak nem hisznek, csapják fel a mai Financial Timesnak a számát, ahol arról van egy hosszú elemzés, tessék nyugodtan elolvasni, hogy mennyire sikeres volt ez a stabilizáció, milyen belpolitikai ellenállással kellett a kormánykoalíciónak megküzdenie. Számunkra ez egy megnyugtató visszajelzés; most nem mondom el mindazt, amit Lendvai Ildikó is elmondott, hogy hány pozitív visszajelzést kaptunk a hozzáértő szakértő szervezetektől vagy akár a médiától, hogy igenis az ország jó úton jár.
A probléma, tisztelt képviselőtársaim, abban van, hogy ha végighallgatom az ellenzéki képviselőket, akkor az embernek egy olyan benyomása keletkezik, mintha a stabilizáció nyomán bekövetkezett növekedéscsökkentés rosszabb, mintha az országban pestisjárvány dúlt volna. De az a helyzet, hogy ez az állítás egyszerűen nem állja meg a helyét. Nem mondom, részben szerencsések is voltunk, a nemzetközi környezet szerencsésen alakult, a konjunktúra erősödött, a pénzpiacok türelmesek voltak, hittek a kormány elképzeléseiben, ezért a magyar gazdaság és benne az üzleti világ kevésbé sínylette meg a stabilizációt, mint ahogy - bevallom őszintén - mi is számoltunk vele, és messze volt attól, amelyet önök megjósoltak. Vegyük komolyan ezt a kérdéskört! A GDP-statisztika azt mutatja, hogy leginkább a költségvetési szektorból igénybe vett szolgáltatások fogyasztása esett vissza. Tudom, hogy ez nem jó annak, akit érint, ugyanakkor lássuk be, cél is volt. Hát nincs egy olyan elképzelés, hogy az üzleti világot a lehető legjobban elválasszuk a költségvetéstől? Ezt a célt elértük, ez szerintem rendben van, és közben az az igazság, hogy vagy nem, vagy lényegesen kisebb mértékben mérséklődött az üzleti szektor, mindenekelőtt az ipar és az üzleti szolgáltatások teljesítménye.
Nézzék meg az idei első fél évre vonatkozó statisztikákat! Erőteljes feldolgozóipari beruházásról, tevékenységről tanúskodnak, eközben dinamikusan nő az ipari termelés is. Többen beszéltek erről, hogy az elmúlt időszak legkatasztrofálisabb aszálya miatt rettenetes kárt szenvedett a mezőgazdaság, az agrárgazdaság. Itt a kieső jövedelmeket nemcsak a kormány közreműködésével, hanem az európai forrásokból is végül is sikerült kipótolni.
Képviselőtársaim, nem azt mondom, hogy a gazdasági növekedés nem esett vissza. Én azt mondom, hogy ez részben szükségszerű volt, nem olyan mértékben, ahogy ezt önök láttatni szeretnék, és az a mély meggyőződésem, hogy a stabilizáció eredményének a jelentkezésekor a gazdasági növekedés soha korábban nem látott fejlődésnek fog indulni.
Az ötödik pontom: egy új érv a szigor, az ésszerűség mellett, egy kicsikét előretekintve a 2009-2010-es évekre. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a 2009-ben ma még nem látható vagy nem jól előrelátható kockázatok elhárítása és a jövőbeni növekedés megalapozása is szükségessé tegye a szigor megőrzését. Nem tudjuk, hogy a nemzetközi konjunktúra mérséklődik-e, a pénzpiacok elbizonytalanodnak-e, de amit mindannyian tudunk, az, hogy az energiahordozók árai ingadoznak. Azt hiszem, helyes célkitűzés, ha azokban az években igyekszünk mérsékelni az ezzel kapcsolatos kockázatokat, amikor erre a legkisebb társadalmi áldozatok mellett van mód.
Mi úgy látjuk, hogy az előttünk fekvő 2008. évre vonatkozó költségvetési javaslat megalapozza ennek a lehetőségét. Egyébként azért is szükséges mindez, mert a hazai üzleti világ, a magyar kis- és közepes vállalkozások, elismerve a korábbi évek rossz tapasztalatait és a stabilizációval elkerülhetetlenül együtt járó belső keresletszűkülés miatt tartózkodóvá váltak a hosszú távú fejlesztéseket és beruházásokat illetően. Éppen ezért nemcsak a magyar gazdaság, hanem a liberálisok számára talán különösen fontos elem, a kamatszínvonal érzékelhető csökkentése lehet az, amely meggyőzheti a vállalkozókat a gazdálkodás körülményeinek a javulásáról.
A kamatok azonban csak akkor fognak tartósan és kiszámítható módon csökkenni, ha mérséklődik az állam hitelkereslete. Miért van ez, képviselőtársaim? Azért, mert az állam az első számú hitelfelvevő, amely képes arra, hogy elszívja a pénzeket a vállalkozóktól, tehát mennél kisebb az állam hiteligénye, mennél kisebb az állam eladósodása, annál több hitel áll a vállalkozók rendelkezésére, és ez a cél mindannyiunk számára, úgy érzem, ebben egyetérthetünk.
A hatodik pontban a hiánycélok elérését szem előtt tartva, és sem rövid, sem hosszabb távon nem veszélyeztetve, a Szabad Demokraták Szövetsége szeretne három szerény javaslatot leginkább a kormánykoalíció másik pártja, de persze a parlament figyelmébe ajánlani megfontolásra. Mintegy 80 milliárd forintos nagyságrendű javaslatot gondolunk önök elé terjeszteni.
(13.10)
Elsőként: megfontolásra ajánljuk, hogy a személyi jövedelemadó-törvényt módosítsuk olyan módon, hogy a 36 százalékos jövedelemadó-sáv alsó határát 1,7 millió forintos jövedelemről 1,9 millió forintra emeljük föl. Mi ennek a lényege? Igyekeztünk becélozni a ma létező középosztály átlagát, s úgy gondoljuk, hogy őket érdemes levegőhöz juttatni, de nemcsak azért, hogy ők levegőhöz jussanak, hanem azért is, mert számos szakértői vizsgálat támasztja alá azt, hogy a munkaerőpiacon meglévő anomáliáknak nemcsak a munkavállalókat terhelő terhek jelentenek fékeket, hanem munkavállalói oldalon is megjelennek ezek a fékek. Ezért az a meggyőződésünk, hogy ha sikerül ezt a nem radikális, de mégiscsak érzékelhető adócsökkentést elérni, akkor egyrészt lesz egy növekedő kereslet, ami a gazdaság fejlődéséhez hozzájárulhat, és segítheti a munkaerőpiac kifehérítését, és ösztönzi a legális foglalkoztatást és munkavállalást.
A második javaslatunk szintén az szja-törvénnyel áll összefüggésben. A jelenlegi törvények szerint kétszer 1 százalék szja-t tudnak a magyar adófizetők fölajánlani, mint tudjuk, 1 százalékot a civil szervezetek, 1 százalékot pedig az egyházak részére. Mi azt javasoljuk, hogy emeljük ezt fel 3 százalékra. Emeljük föl 3 százalékra, de ne tegyünk különbséget civil szervezetek és egyházak között, felnőtt emberek a magyar választók, és el tudják dönteni, hogy személyi jövedelemadójuknak ezt a 3 százalékát mire akarják költeni: oda akarják adni egy civil szervezetnek, csak egyetlen egyháznak, vagy meg akarják osztani. Úgy érezzük, az a meggyőződésünk, hogy ez növeli az adózók önrendelkezési lehetőségét, és hozzásegíti az országot ahhoz, hogy mind a civil szervezetek, mind pedig az egyházak kicsit eltávolodjanak az államtól, ne függjenek az államtól, sokkal inkább függjenek az állampolgároktól. Mennyivel jobb egy olyan országban élni, ahol a civil szervezeteknek nem kell állami retorziótól tartani, hanem maguk az állampolgárok, az adófizető állampolgárok képesek megítélni, hogy egy civil szervezet vagy egy egyház mit jelent az ő életük szempontjából.
A harmadik javaslat pedig a gyermekszegénységről szól. Miközben - erről már beszéltem - támogatjuk a kormány javaslatának a szociális részét, azt javasoljuk, hogy a leginkább rászorult családok, tehát azok, akiknél háromnál több gyerek van, vagy fogyatékkal élő gyerekek vannak, akár még az autistákra is gondolok, akikre eddig soha senki nem figyelt oda, vagy más módon tartósan beteg gyermekeket nevelnek, egy differenciált családipótlék-emelésre kerüljön sor. Mi úgy számoljuk, hogy a mértéktől függően ez 10-20 milliárd forint közé esik; meggyőződésem, hogy ennek a forrását meg tudjuk találni, akár a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében, akár máshol, készek vagyunk erről értelmes tárgyalásokat folytatni.
Amit szeretnénk aláhúzni, hogy ezek a javaslataink nem szolgálják a költségvetés hiányának a növelését, hanem ezt a megfelelő kiadási oldal csökkentésével szeretnénk elérni. Ami azonban a lényeg, hogy itt három jól körvonalazható társadalompolitikai célt tudunk megfogalmazni. Egy: a legális foglalkoztatás bővítése. Kettő: az adófizetői önrendelkezés növelése. Három: a legkiszolgáltatottabb helyzetű gyermekek védelme. Remélem, hogy partnerre találunk a parlament pártjaiban elképzelésünk megvalósításához.
7. pont. Arról már volt szó, hogy támogatjuk azt, hogy a költségvetés kiadásai a legnagyobb mértékben a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatásokra fordított kiadások tekintetében emelkednek. Mintegy 142 milliárd forintról van szó, ami úgy érezzük, hogy a gyorsabb infláció negatív következményeit képes kiküszöbölni. Ennek keretében a 2005. évben megkezdett nyugdíjkorrekció, a legalacsonyabb nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére irányuló program pénzügyi szükségleteire is jut forrás.
Csak egy szót szólnék az egészségügyi ellátásról, merthogy tudomásul vesszük azt, hogy a mögöttünk álló reformlépésekben az egészségügy most az egyensúlyjavuláshoz járult leginkább hozzá, és bízunk abban, hogy ez változni fog a jövőben. Erről az egészségügyi miniszter, a liberális egészségügyi miniszter beszélni fog, csak szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangosan hahotázzak, amint olvasom a költségvetést, és azt hallgatom az ellenzéki képviselőktől, hogy az egészségügy nem üzlet. A jelenlegi előterjesztésben az egészségügyre a kormány 1440 milliárd forintot szán. Hogyhogy nem üzlet? Hát mire költik el ezt a pénzt? Vajon az orvosoknak, az ápolóknak nem kell munkabér? Nem kell megvenni a kórházi eszközöket? Nem kell gyógyszert vásárolni? Ezt mind-mind piacon lévő vállalkozók állítják elő. Hát hogyan lehet ilyet füllenteni egy olyan párt részéről, amelynek az elnöke azt mondta a CNN-nek, hogy ő még sose hazudott a magyar népnek? Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az egészségügy nemcsak hogy üzlet, az egyik leghatalmasabb üzlet a modern világban, és nekünk meg kell találnunk azt a módot, hogy hogyan lehet ezt részben költségvetésből - még egyszer: 1440 milliárd forintról beszélünk - és honnan máshonnan megszereznünk. Én bízom abban, hogy az ellenzék ellenkezése dacára meg tudjuk oldani ezt a kihívást.
A 8. pont az oktatás. Üdvözöljük, hogy az oktatás keretében elinduló új felsőoktatási programokban a költségvetés megteremti a szükséges pénzügyi feltételeket, és örülünk annak is, hogy a 2002 és 2006 között megkezdődött liberális oktatási reformok nem álltak le. Lehetne itt vitatkozni a sebességről, de nem tesszük, mert a költségvetésről van szó. Még egyszer: örülünk, hogy a reformokhoz a fedezet rendelkezésre áll.
9. pont: környezetvédelem. A Szabad Demokraták Szövetségének határozott törekvése az, hogy az épített és természeti környezetünk megóvása épüljön bele nemcsak a kormány gazdaságpolitikájába, hogy ezzel erősítse a kormány vagy a társadalom környezettudatos gondolkodását, ne csak egy időnként felbukkanó retorikai fordulat legyen a kormányzati cselekvésben, hanem cselekedjünk is. Ehhez képest, a maihoz képest átalakuló, ahogy a szakértők mondják, tényleges externális költségeket elismerő díj- és adórendszerre lenne szükség. Tudjuk, hogy ez most nem megvalósítható, azonban szeretném már most elmondani, hogy a közteherviselés átfogó alakítása keretében nem fogunk megszűnni ezt szorgalmazni. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a 2008. évi költségvetés keretei már most alkalmasak arra, hogy a jelenlegi folyamatokat továbbvigyük. Ez a 100 milliárd forintnyi kiadás, úgy érezzük, hogy ehhez elegendő.
A 10. pontban egy kételyt szeretnék megfogalmazni, egy liberális kételyt. Meg kell mondjam önöknek őszintén, hogy nem fogadjuk őszinte lelkesedéssel azt a tényt, hogy a kiadási főösszeg 2008. évi emelkedésének közel egyharmadát, 28 százalékot az állami működési funkciókra szánt kiadások emelkedése tesz ki. Nem vonjuk kétségbe, hogy a cél nemes, hasznos és fontos célokról van szó, hiszen az adó- és a vámellenőrzés fokozásával kétségkívül a gazdaság kifehérítése elérhető, elérhető a költségvetési bevételek növekedése is. Mégis úgy látjuk, hogy az APEH-ra, a VPOP-ra és a Magyar Államkincstárra fordított kiadások mintegy 16 milliárd forintos növekedése, azt hiszem, túlzott, és úgy érezzük, hogy ideje fölemlíteni apáink generációjából azt a szép cserkésztételt, amely úgy hangzott, hogy magaddal szemben légy szigorú. Fontos lenne, hogy a kormány, a kormánykoalíció ehhez tartsa magát.
Engedjék meg nekem - tudom, én is liberális vagyok és a gazdasági miniszter is liberális, mégis engedjék meg nekem -, hogy azért egy jó példát megemlítsek. A Gazdasági Minisztérium által felügyelt területen 2005 és 2007 között végrehajtott átszervezéssel közel 20 százalékos igazgatási létszámleépítés történt, és ez mintegy 5,6 milliárd forintos költségmegtakarítást valósított meg. Szeretném, ha ez a példa irányadó lenne minden kormányzati szerv számára.
11. pontként engedjék meg, hogy konklúzióimat levonjam a költségvetéssel kapcsolatban. A 2008. évi költségvetési évre vonatkozó liberális várakozás az - és erről már beszéltem -, hogy az eddigi stabilizációs törekvésekhez, vagyis a bevételek növekedéséhez és a kiadások mérséklődéséhez a reformoktól várt olcsóbb és jobb minőségű közszolgáltatások, a vállalkozók számára jobb gazdálkodási környezet, az adófizetők számára növekvő állampolgári önrendelkezés, a legelesettebbekkel szemben pedig nagyobb szolidaritás párosuljon.
(13.20)
Fenntartható, növekedésbarát és a társadalmi igazságosság követelményeit tükröző költségvetési politikát akarunk. A parlament asztalán fekvő költségvetési törvényjavaslat megítélésünk szerint alkalmas ennek a megvalósítására, ezért a felszólalásomban említett hangsúlyokkal együtt nemcsak hogy támogatjuk azt, hanem ajánljuk az egész parlament számára elfogadásra.
Nem vagyok naiv, nem láttam még olyan ellenzéki pártot, amely egy költségvetési törvényt támogatna, ezért tudomásul veszem azt, hogy ellenzéki pártok vitatják a költségvetés célkitűzéseit, elfogadom és tisztelettel meghallgatom, ha vitatják az oda vezető utat. Ezért az előttünk álló költségvetési vitával kapcsolatban, engedjék meg, hogy csak annak az óhajomnak adjak hangot, hogy nem baj, ha nem értünk egyet, de szeretném, hogy a költségvetési vita értelmes keretek között folyjék. Ha erre képesek leszünk, akkor nem lesz felesleges az a vita, ami előttünk áll.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
